Jörg Stiel: Gulácsi Péter a sérülése után is a Bundesliga egyik legjobb kapusa

– Milyen emlékei vannak a kétezernégyes Európa-bajnokságról?
– Az idő múlásával inkább csak a szépre emlékszem, a jó élmények maradtak meg. A franciák elleni ­csoportmeccs volt pályafutásom utolsó mérkőzése, úgyhogy feledhetetlen volt a karrierem lezárása – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában az 56 éves Jörg Stiel, aki 21-szer védte a svájci kaput, a portugáliai Eb-n mindhárom csoportmeccsen az ő nevével kezdődött az összeállítás; mint ismert, a jövő héten pénteken kezdődő németországi Európa-bajnokságon a mieink a házigazda németekkel, valamint Svájccal és Skóciával szerepelnek egy csoportban. – Persze rengeteg problémánk volt, elég, ha csak Bernt Haas angolok elleni kiállítását és Alexander Frei utólagos, köpés miatti eltiltását említem. Bár egy ponttal estünk ki a csoportkörből, pozitív élményként maradt meg az Eb. Amikor felvetődik a nevem Svájcban, az embereknek rögtön az a kép villan be, amikor a horvátok elleni nulla nullás meccsen alászaladtam a labdának, majd fejjel állítottam meg a gólvonal előtt. Annak pedig külön örülök, hogy Alexander Freijel és Raphael Wickyvel azóta is kapcsolatban vagyok. A futball világától amúgy sem szakadtam el, hiszen ez az életem. A Grasshoppers kapusedzőjeként dolgozom, és nagyon élvezem. Nemrégiben egy fiatal kapust segítettem első számúvá válni a klubnál, hatalmas örömöt jelent a fejlődése. Kiváltságnak tartom, hogy ötvenhat évesen is a pályán lehetek, és azt a munkát végezhetem, amit a leginkább szeretek.

– Akkor tisztában van a svájci labdarúgás jelenével is. Húsz évvel ezelőtt volt jobb a válogatott vagy most?
– A kétezernégyes csapatban voltunk néhányan, akik külföldön futballoztunk. Patrick Müller akkortájt a Lyonnal a Bajnokok Ligájában játszott, Johann Vogel a PSV-ben szerepelt, Raphaël Wicky a Hamburg alkalmazásában állt, Alexander Frei pedig a Rennes-ben bontakozott ki. Sok nagyszerű képességű labdarúgó alkotta a válogatottat, de a futball rengeteget fejlődött az elmúlt két évtizedben, és a jelenlegiek néhány lépéssel meghaladták az elődöket. Vegyük csak Yann Sommert, Manuel Akanjit vagy Granit Xhakát. Náluk nem sok jobb van Európában a posztjukon, mindhárman roppant sikeres klubidényt zártak. Nem csupán a tudásuk miatt, a személyiségük alapján is kiemelkedő labdarúgók, és akkor még nem beszéltem Remo Freulerról, akinek a tapasztalata szintén rengeteget jelent a középpálya tengelyében. Kíváncsian várom, az ígéretes fiatalokkal kiegészülve mire lesz képes a válogatott. Amíg kétezernégyben senki sem várta el a csoportelsőséget, ezúttal merészebbek az álmok és magasabbak az elvárások. Granit Xhaka az elődöntős szereplésről is nyilatkozott, de Európában négybe kerülni nem sétagalopp, úgyhogy azt mondom, a csoportban az első két hely egyikét kell megcsípni, majd játszani egy élvezetes meccset a kieséses szakaszban.

– Meglepő a célkitűzés, Murat Yakin szövetségi kapitány a kerethirdetéskor még visszafogottan csak annyit mondott, kemény a csoport és sok minden elképzelhető.
– Talán azért, mert a selejtezőcsoport a lehető legkönnyebb volt, mégis akadtak problémák. Szövetségi kapitányként az lehet neki a célravezető, ha keveset ígér, de a várakozásokat túlszárnyalja a csapattal.

– Ha már említette: mi volt a gond az ősszel? Svájc az utóbbi hét tétmeccséből csak egyet nyert meg.
– Egyszerűen túl sok gólt kapott a csapat, a hátsó sor minden volt, csak stabil nem. Az is kiütközött, hogy nincs igazán hatékony kilencesünk, ráadásul Breel Embolo sérülésből jön vissza, nem tudni, mennyit játszhat az Eb-n. Mindenesetre a márciusi tesztmeccseken láttam a fejlődés jeleit. Dánia szerintem topcsapat európai viszonylatban, az ellene idegenben elért gól nélküli döntetlen jó eredmény. Az írek nem képviselnek olyan magas szintet, de vendégként az egy nullás győzelem szintén elfogadható. Számomra a legfontosabb, hogy masszívabb lett a védekezésünk, de támadójátékban van még hová fejlődni, hiányzik egy csúcsék. Talán Ruben Vargas előretolása lehet a megoldás – de én csak egy kapusedző vagyok, nem a válogatott trénere.

– Haris Seferovic kilencvenhárom meccsen huszonöt gólt szerzett és tíz gólpasszt adott nemzeti színekben – egyet-egyet a magyar válogatott ellen is. Meglepetés a harminckét éves csatár kimaradása?
– Nekem nem. Murat Yakin kerek perec kijelentette, nem örül annak, hogy az Emírségekbe szerződött, s miután elemezte a teljesítményét, arra jutott, hiába szerez viszonylag sok gólt, nem üti meg az általa elvárt szintet. Üdvözlöm az ilyen egyenes nyilatkozatokat, mert az ilyesmi nem jellemző Svájcban, a legtöbben szeretnek „diplomatikusak” maradni.

– Korábbi válogatott kapusként hogyan látja Yann Sommer és Gregor Kobel rivalizálását? Kit állítana a kapuba?
– Kis ország vagyunk, de sohasem voltak kapusproblémáink. Nekem nem lenne nehéz a döntés: Németországban Sommert védetném, az ősztől azonban Kobelt állítanám a vonal elé. Utóbbi a világ egyik legértékesebb kapusának számít Ederson és Gianluigi Donnarumma mellett, huszonhat évesen negyvenmillió euróra becsülik a piaci értékét, a Bajnokok Ligájában is kitűnően védett, döntőt játszott a Dortmunddal. Kivételesek a képességei, ám sokat volt sérült az idényben, ­izomproblémával küszködött. De Sommer is kellően ambiciózus, a legmagasabb szinten szerepel, bajnok lett az Internazionaléval, kimondottan jó a kapcsolata a válogatott kapusedzőjével, és a selejtezőben is ő állt a kapuban, megérdemelne egy utolsó nagy tornát.

– Ausztria ellen zárja az Európa-bajnoki felkészülését a válogatott. Mit vár a találkozótól?
– Az osztrákok elleni meccsen szerintem gyakorolhatók azok a játékelemek, amelyek a németek ellen célravezetők lehetnek. Az ellenfél erejét ismerve biztosan lesz olyan fázisa a meccsnek, amikor a védekezést is lehet gyakorolni, ez pedig hasznos a felkészülés szempontjából.

– És a Svájc−Magyarország csoportmeccsen mire számít?
– Kemény csatára… Erős, kiegyensúlyozott csapat a magyar, jó képességű labdarúgókkal. A korábban nálunk, a Grasshoppersben szereplő Bolla Bendegúz nem mindig kap szerepet a válogatottban, de a sebessége, a technikai tudása és a lövőereje is megvan ahhoz, hogy ezen a szinten is megfeleljen. Kiváló játékosnak tartom, és ha ő nem alapember, okkal feltételezem, hogy rendkívül jó képességű futballistái vannak Magyarországnak. Szoboszlai Dominikot már salzburgiként ismertem, klasszissá nőtte ki magát Liverpoolban. Gulácsi Pétert testközelből figyelhettem, amikor Lipcsében egyhetes tanulmányúton vettem részt. Nagyszerű kapus, a Bundesliga egyik legjobbja maradt a súlyos sérülése után is. Egyenletes a teljesítménye, lábbal is kiváló, olvassa a játékot – ez nem meglepő, mert a Leipzigben nagy üres területek tátonganak a védősor mögött, felkészülten kell várnia a hátsó sor mögé ívelt labdát. Mindkét nemzetnek nagyon fontos, hogyan alakul ez a meccs, aki veszít, óriási nyomás alá kerül, a győztesnek viszont igen biztató a helyzete, négy ponttal ugyanis elkönyvelhető a továbbjutás.