Joao Janeiro: Szégyen, amit Portugália művelt a grúzok ellen

– Nem sokon múlt, hogy Portugália és Magyarország sorozatban a harmadik Európa-bajnokságon is összemérje erejét. Hogyan ítéli meg a két válogatott szereplését a németországi tornán?
– Ami a magyart illeti, muszáj azzal kezdenem, hogy csalódás a kiesése – mondta lapunknak Joao Janei­ro, aki korábban a Szeged, a Kisvárda és a Debrecen vezetőedzője is volt, tehát ismeri a magyar labdarúgást. – Magyarországon minden feltétel adva van ahhoz, hogy eredményes válogatottat építsenek, és az elmúlt időszakban meg is mutatkozott a fejlődés. És nemcsak arról beszélek, hogy jó játékosok alkotják a keretet, hanem arról, hogy a kluboknál és a szövetségnél, Telkiben a legmagasabb szintű és a legkorszerűbb létesítmények, eszközök állnak rendelkezésre. A valóság azonban az, hogy az Eb viszonylag rövid torna, amelyen ha vereséggel kezd egy csapat, nehéz talpra állnia, így hiába jelenthetjük ki, hogy a magyar válogatott kerete legalább nyolcvan százalékban olyan jó, mint a legjobbaké, egy-egy eredmény óriási hatással van a szereplésre.

– Látott egyébként konkrétan olyan pontot a magyar válogatott játékában, amelyet máshogy szervezett volna meg?
– Nem vagyok biztos benne, hogy az ötvédős rendszer a legjobb megoldás a magyar csapatnak, túlságosan kockázatkerülőnek érzem, pláne olyan helyzetben, amikor a csapat húzóerejét a támadók jelentik. Én az offenzív futballban hiszek – de figyelem, nem a kamikazéban! –, ráadásul egy-egy Európa-bajnokságon gyakorlatilag csak ki-ki meccseket játszanak a felek, és az jár jól, aki hideg fejjel érkezik meg az ellenfél kapuja elé, ehhez viszont rutinszerűen kell a támadófutballt játszani.

– Lehetett volna több a magyar válogatottban?
– A harmadik hely meglett a csoportban, ami alapvetően a realitást tükrözi. Svájc pillanatnyilag egy árnyalattal jobb Magyarországnál, Németország más kávéház – főleg saját rendezésű tornán –, azt pedig fel lehet fogni balszerencseként is, hogy a három pont kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz. De nem tanácsos görcsösen ragaszkodni hozzá, hanem szembe kell nézni azzal is, mit tehetett volna még a csapat a továbbjutásért. Még egyszer mondom, a magyar válogatott feltételei ezerszer jobbak, mint sok környező országban, és például Grúziának, Szlovéniának, Romániának sikerült a továbbjutás. Miért? Mert éltek a lehetőségeikkel.

– Ha már Grúziát említi, térjünk is rá a portugál válogatottra: mi történt Gelsenkirchenben, a kettő nullára elveszített harmadik csoportmérkőzésen?
– Nyugodtan írja le: szégyen, amit Portugália művelt a grúzok ellen, és egyébként nemcsak Gelsenkirchenben játszott kiábrándítóan, hanem már a csehek elleni nyitó meccsen is. Ha a magyaroknál azt mondtam, az ötvédős rendszer túlságosan kockázatkerülő, mit mondjak Portugáliára?! A csehek és a grúzok ellen így állt fel a támadásra született csapat – csodálkozunk, hogy csak szenvedtek a játékosok a pályán? Nem feltétlenül az ötvédős rendszerrel van a baj, hanem azzal, hogy Roberto Martínez szövetségi kapitány olyan játékosokat akar rávenni erre a taktikára, akik klubszinten teljesen máshoz vannak hozzászokva. A gelsenkir­cheni kezdőcsapatból egyedül Goncalo Inácio játszik időnként hasonló felállásban, de ő is csak akkor, ha a Sporting éppen védekezésre kényszerül.

– Akkor Roberto Martínez a gyengélkedés egyik oka?
– Ha a válogatott egy klub lenne, pláne, ha portugál, Roberto Martínez napjai meg lennének számolva. Őszintén szólva én már a szerződtetését sem értettem, mert azon kívül, hogy minden idők legjobb belga generációjából gyakorlatilag semmit sem hozott ki – és idesorolom a vb-bronzérmet is –, a játékosai pedig fellázadtak ellene a legutóbbi világbajnokságon, klubszinten tragikus az eredménysora. Én a tehetségben és a tudásban hiszek, Martínez viszont nem tett semmit azért, hogy portugál szövetségi kapitány lehessen, és egy ideje már érezni, a bizalmatlanság légköre lengi be a válogatott öltözőjét.

– A kerethirdetés óta?
– Nagyjából. Az Eb előtti felkészülési meccseken már érzékelni lehetett, valami nem stimmel, majd olyan huszonhatos kerettel vágott neki a tornának a kapitány, amelynek az összetételét nem tudta megmagyarázni. Van, aki azért kapott meghívót, mert sok játékperce volt az idényben, más azért, mert éppen hogy kevés, miközben olyanok maradtak ki, akik jó formát mutattak. Elsősorban a bajnok Sporting CP játékosainak hiánya lep meg – Pedro Goncalvesé, Nuno Santosé, Paulinhóé –, mert ők konkrétan bomba formában fejezték be az idényt. Megint csak a tudás, ugye? Nézze meg az olasz válogatottat: Luciano Spalletti azokat vitte el, akik jól játszottak – Bologna-, Hellas Verona-játékosokat –, nem azokat, akiknek jó a píárjuk.

– A portugál válogatottnál ugyanakkor kikerülhetetlen kérdés, hogy milyen szerepet kell betöltenie Cristiano Ronaldónak.
– Erre tudok egy egyszerű választ: Ronaldónál jelenleg nincs jobb középcsatára Portugáliának. A fizikumával továbbra sincs baj, ahogyan az odaadásával és a munkamoráljával sem. Talán meglepő, de eddig nem is játszott rosszul, noha először a pályafutása során gól nélkül zárta a csoportkört nagy válogatott tornán. Az egyetlen csapdahelyzetet abban látom, annyira szeretne gólt szerezni, hogy éppen a gól hiánya miatt görcsössé válik, ami természetesen kihat a többiekre is.

– Mire számít a Szlovénia elleni nyolcaddöntőben?
– Először is nem szabad elfelejteni, hogy Szlovénia az idén már legyőzte Portugáliát kettő nullára, igaz, felkészülési mérkőzésen. Azt, hogy kiváló játékosok alkotják a keretét, már meg sem kell említenem, azt viszont mindenképpen kiemelném, hogy a szövetségi kapitány, Matjaz Kek az egyik legbátrabb edző az Európa-bajnokságon. Csapata négyvédős rendszerben játszik, és akkor sem áll vissza, ha előnybe kerül – na, ez az a hozzáállás, amit feltétel nélkül tudok díjazni. Nem biztos, hogy sikerre visz, de könyörgök, a többi szisztéma sem, cserébe legalább unalmassá teszik a játékot. A legfontosabb kérdés az a nyolcaddöntőben, milyen lelkiállapotban lesznek a csapatok. A szlovénok az esélytelenek nyugalmával, nyomás nélkül játszanak, bármit tesznek, hőssé válnak, a portugáloknak ezzel szemben a padlóról kell most felállniuk, és leszámítva az egy szem Francisco Conceicaót, gyakorlatilag le lehet mondani azokról, akik kezdőként játszottak a Grúzia elleni meccsen.

– A papírforma azért így is Portugália továbbjutását ígéri, de mit hozhat a folytatás? Meddig juthat el egy összeszedett portugál válogatott az Európa-bajnokságon?
– Vegytisztán a játékoskeretet tekintve Portugália nálam a két legjobb között van – Spanyolország a másik. Ez a párosítás sajnos nem jöhet össze a döntőben, és ezen a szinten már tényleg csak apróságok dönthetnek egy-egy meccsen. Persze szeretném, ha Portugália döntőt játszana és meg is nyerné a tornát, ám az út akkor is rögös lesz, ha jó portugál válogatott találkozik kevésbé jó franciával vagy, mondjuk, némettel – ezeket a gárdákat sohasem szabad leírni. Ahogyan egyébként az elvileg gyengébbeket sem, lásd Grúzia vagy Ausztria. Egy ilyen tornán nem az számít, ki játszik a legjobban, hanem hogy ki a leghatékonyabb.