Talmi arany     – Bodnár Zalán jegyzete

Nem szokott kedvező előjel lenni, ha a futballban egy csapatot előre „bearanyoznak”. Már a mi Aranycsapatunknak sem hozott szerencsét, holott tudjuk, a helsinki olimpiai aranyérem megszerzése után nevezte el így a magyar válogatottat Szepesi György rádiókommentátor, mégis szerencsésebb lett volna, ha a berni világbajnoki döntőben érdemelhette volna ki ezt az elnevezést a nagyszerű együttes.

Azóta is ha egy korszakos csapat kapcsán az aranygeneráció kifejezést emlegetik azelőtt, hogy az tényleg nyerne is valamit, nem szokott jól elsülni. Így jártak a portugálok, akik 1991-ben ifjúsági világbajnokok lettek Luís Figóval, Rui Costával, Jorge Costával és Abel Xavierrel a soraikban, rögtön aranygenerációnak könyvelték el a korosztályt, amely a felnőttek között aztán nem nyert semmit (majd miután minden tagja visszavonult, Cristiano Ronaldo vezérletével diadalmaskodtak történetük első nagy tornáján, a 2016-os Eb-n).

Félő, hogy az „aranygeneráció” kifejezés terhét a jelenlegi belga válogatott sem bírja el. Az ezredfordulót követő jó évtizedben a belga futball történelmi mélyponton volt (2007-ben a 71. helyig süllyedt a FIFA világranglistáján), ezért számos reformot vezettek be a Benelux államban, és miután 2002 után sorozatban öt nagy tornáról lemaradt a válogatottjuk, a 2014-es vb-re nem csupán kijutott, hanem titkos esélyesnek számított, hiszen olyan ígéretes játékosok gyűltek egybe, mint Thibaut Courtois, Romelu Lukaku, Eden Hazard, Kevin De Bruyne, Dries Mertens, Axel Witsel, Vincent Kompany vagy a jelenlegi védelmet is alkotó Toby Alderweireld, Jan Vertonghen, Thomas Vermaelen hármas. És nem csupán a szurkolói szemében, a FIFA értékelésében is meglátszott az ereje ennek a kivéte­lesnek tetsző korosztálynak, hiszen 2015-ben a világranglista élére került, és azóta csak a 2017-es évben nem volt első, jelenleg is az – holott egyetlen vb-t vagy Eb-t sem nyert meg, még döntőbe sem jutott, a csúcs a 2018-as vb-bronzérem.

A fogadkozás ezúttal is megvolt, jól is rajtolt a csapat, de a negyeddöntő megint a végállomást jelentette, mint a legutóbbi Eb-n Wales ellen. Egyelőre nem tudta átlépni a saját árnyékát Roberto Martínez csapata.

A kérdés, lesz-e még erre lehetősége. Sokak szerint ez az Eb volt a generáció hattyúdala (például a három említett védő együttesen 101 éves...), ugyanakkor a következő világbajnokságot jövőre rendezik, és a csatársztárok azon még minden bizonnyal ott lehetnek, úgyhogy talán korai leírni De Bruynééket.

De egyelőre nem arany ez, csak valami ahhoz hasonló, hamis utánzat.

Régiesen szólva: talmi.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!