„A spanyolok futballját még a Barcelona miatt szerettem meg, abban az időben, amikor Xavi, Iniesta és Busquets járatta a labdát. Tudom, sokan unalmasnak tartják ezt a labdatartáson alapuló futballt, de számomra valódi művészetet jelent. Ennek ellenére, mivel a döntő meccseket a Wembleyben játsszák, úgy érzem, az angolok nemcsak bejutnak a fináléba Dánia ellen, hanem meg is fogják azt nyerni” – tippelt az 57-szeres válogatott labdarúgó.
Az angolokat segítheti a szurkolói jelenlét is, igaz, a Wembleyben még a döntőben sem lehet telt ház – az Európai Labdarúgó-szövetséggel kötött alku értelmében 75 százalékos kihasználtság mellett, mintegy 60 ezer szurkolót engednek be a két elődöntőre és a fináléra.
„Tévénézőként is furcsa nézni a stadionokat, ahol elvétve vannak emberek, főleg úgy, hogy láttuk, hogy Budapesten egy idézőjelek közt, sima csoportmeccsen is micsoda hangulat volt. Nem az igazi. Joggal van hiányérzetünk, hogy nem láthatjuk azt a szurkolást, amit például Angliában a bajnoki mérkőzéseken is látunk. Nem lesz ugyanolyan, de a helyzethez alkalmazkodni kell.”
„Erre aludnék egyet– felelte Halmai Somogyi Zsolt felvetésére, elcserélné-e 57 válogatottságát a mostani Eb három magyaros csoportmeccsére. –Szokták kérdezni, miben mások a maiak. Két dolog: könnyebb ma kijutni egy Európa-bajnokságra. Persze így sem könnyű és komoly fegyvertény. A másik, valahogy a mi időnkben azt éreztem, ha egy hasonló szintű válogatottal játszottunk, belénk sulykolták, hogy úgyis védekezésre kényszerülünk majd. Nem tudtuk ezt a vagány focit bemutatni, amit a mostani három csoportmérkőzésen megtett a mai magyar válogatott.”
Hozzátette, büszkeség számára, hogy olyan játékosokat látott, akik nem törődtek bele az alárendelt szerepbe, és Portugália, Franciaország és Németország ellen is felvállalták az egy egy elleni játékokat, cseleket, kulcspasszokat bizonyítva, hogy „valódi egyéniségek”.
Halmai szerint az elmúlt évtizedekben elmosódtak a különbségek a válogatottak között, a kisebbek szervezettséggel könnyebben meglepik a nagyokat. Egyúttal a „nagy sztárok néha talán jobban is koncentrálnak a klubcsapatukra”.