„Ádámmal sokat beszélgetünk a labdarúgásról – mondta lapunknak Halmai Gábor, a Videoton, a Honvéd, az MTK, a belga Germinal Ekeren és az izraeli Hapoel Tel-Aviv korábbi futballistája. – Azzal kezdtem, hogy beérett a rengeteg munkája. Az egész család örült, de reálisan nézzük a történteket, tudjuk, a Ferencváros szakmai stábja egyelőre csak megnézi Ádámot, s kiderül, látnak-e benne fantáziát. Nem féltem a gyereket, mert fanatikus sportoló, minden részletre odafigyel, legyen szó edzésről, táplálkozásról vagy pihenésről.”
Halmai Ádám nyáron lesz 22 esztendős, tehát későn érő típus, és sok hozzá hasonló futballista veszhet el a rendszerben, mert nem kapják meg a megfelelő figyelmet, emiatt idő előtt feladják, és hátat fordítanak a sportágnak.
„Az elmúlt két-három évben láttam bele igazán, milyen nehéz dolguk lehet az Ádámhoz hasonló korú és mentalitású játékosoknak. Volt időszak, amikor az én fiamban is tartani kellett a lelket, ösztönözni, motiválni, de rengeteg olyan tehetség lehet, akinek nincs meg a megfelelő háttere, vagy éppen az edzője nem látja meg benne, hogy később érhet be – nos, ők mind elvesznek a futballunk számára! Erről sokat beszélgettem korábbi válogatott csapattársaimmal is, Fehér Csaba elmesélte, Hollandiában külön tornákat szerveznek a későn érő játékosoknak, hogy ők se tűnjenek el a süllyesztőben.”
Halmai Gábor anno 18 esztendősen robbant be az élvonalba – vajon neki jobb esélye volt, mint most a fiának?
„Más volt a világ. A sztorim amúgy is különleges volt, hiszen a szalagavatómról hajnalban értem haza, másnap szóltak, hogy a második félidőre beállok a felnőttek edzőmeccsén, és beszállva a mérkőzésbe a második labdaérintésemből gólt rúgtam, majd rá két hónapra kezdő voltam az első NB I-es meccsemen. Ami viszont kiderült akkor is: munka nélkül nincs lehetőség, nincs előrelépés a futballban. A gyerekre is ez vár.”
Kapusok: Dibusz Dénes, Bogdán Ádám, Szécsi Gergő, Radnóti Dániel |