Egy sokat emlegetett, hol Benjamin Franklinnek, hol Daniel Defoe-nak tulajdonított (valójában egy brit drámaíró, bizonyos Christopher Bullock használta először) frappáns mondás szerint az életben semmi sem biztos, leszámítva a halált meg az adókat. Az aforizmát újabban szokás egy harmadik tétellel is kiegészíteni – hogy mivel, az egyedül csak azon múlik, mit kíván a kommunikációs kontextus és a „felhasználó” úri kedve. A mi aktuális szövegvariánsunk így most a következő: minden kiszámíthatatlan és ingatag, csak a halál biztos meg az adók, és hogy a nagy válogatott futballtornák kieséses szakaszában mindig van legalább egy tizenegyespárbaj.
Állításunkat rögvest finomítanunk kell: a mindig szó helyett célszerűbb lenne a majdnem mindiget használni. A Copa América tornáin 1993 óta (korábban vagy nem egy helyszínen volt a viadal, vagy másfajta lebonyolítási rendszert használtak) valóban minden egyes kiírásban akadt legalább egy tizenegyespárbaj a végjátékban. Ellenben az 1978-as argentínai világbajnokságon, amelyen a továbbjutást eldönteni hivatott tizenegyesrúgások intézményét a legnagyobb válogatott futballtornán is bevezették, egyáltalán nem volt rá szükség. Nem, mert a középdöntők után – mindenféle egyenes kieséses szakaszú fázisok helyett –egyből a bronzmérkőzés és a döntő következett, s mindkettőn lehetett győztest hirdetni 90, illetve 120 percnyi játék után. De az Európa-bajnokságokon is volt már egy, a szabályt kivételként erősítő torna. 1988-ban, amikor a totális futballt kieszelő Rinus Michels holland válogatottja az első és máig egyetlen nagy tornagyőzelmét aratta, egyetlen mérkőzésen sem kellett a feleknek a labdarúgás orosz rulettjére bízni a továbbjutás eldöntését.
Összeállításunkban most kizárólag az Európa-bajnokságok korábbi tizenegyespárbajaira figyelünk, már csak azért is, mert éppen június 26-án indul a 2020-ról idénre halasztott, több helyszínen rendezett kontinensbajnokság kieséses játékköre.
LÉTSZÁM VS. TIZENEGYESEK: EGYRŐL A HÁROMRA
Azt már említettük, hogy melyik Eb-n nem rúgtak egyáltalán tizenegyeseket a továbbjutásért, most nézzük, hogy a többi kontinensversenyen hány mérkőzés végén döntött a folytatásról és a hazautazásról a rúgótechnika, az idegrendszer és a szerencse sajátos elegye.
ÉV | RÉSZTVEVŐK SZÁMA | MÉRKŐZÉSEK SZÁMA AZ EGYENES KIESÉSES SZAKASZBAN | TIZENEGYESPÁRBAJOK SZÁMA |
1976 | 4 | 4 | 1 |
1980 | 8 | 2 | 1 |
1984 | 8 | 3 | 1 |
1988 | 8 | 3 | – |
1992 | 8 | 3 | 1 |
1996 | 6 | 7 | 4 |
2000 | 16 | 7 | 1 |
2004 | 16 | 7 | 2 |
2008 | 16 | 7 | 2 |
2012 | 16 | 7 | 2 |
2016 | 24 | 15 | 3 |
A bevezetést követő öt Európa-bajnokság mindegyikén csak egyetlen olyan mérkőzés akadt (1988-at leszámítva), amelyiken a 120 percnyi játékidő sem volt elegendő a döntés kicsikarásához. 1976-ban a négycsapatos lebonyolítás miatt gyakorlatilag minden mérkőzés egyenes kieséses találkozónak számított, 1980-ban a résztvevő „nyolcaknak” két, 1984 és 1992 között pedig három olyan meccse volt, aminek az eredménye nem végződhetett döntetlenre. 1996-tól 16, 2016-tól 24 együttes szerepelt a négyévenkénti kontinenstornán, ám a lehetőségek számának emelkedése nem hozott drasztikus növekedést az egyes tornákon vívott párbajok számában. Kivételt egyedül az 1996-os torna jelentett: 25 évvel ezelőtt hét egyenes kieséses meccsből négy dőlt el tizenegyesekkel. 2000 és 2016 között viszont beállt egy megnyugtató állandóság, ezeken a tornákon sorrendben 14.3%, 28.6%, 28.6%, 28.6% és 20% volt a tizenegyesrúgásokba torkolló ki-ki mérkőzések százalékos aránya.
HŐSÖK ÉS PECHVOGELEK
Az 1976 és 2016 közötti Európa-bajnokságon összesen tizennégy válogatott vett már részt legalább egyszer „szétlövésben”. Közülük Csehország (1976-ban az NSZK, 1980-ban Olaszország, 1996-ban Franciaország ellen) és Törökország (2008-ban Horvátországgal szemben) eddig valamennyi ilyen mérkőzését megnyerte. A csehek (az első kettőt még Csehszlovákiaként) hibátlan szériája azért is különleges, mert náluk több párbajt csak Anglia, Hollandia, Olaszország és Spanyolország vívott az eddigi Európa-bajnokságokon.
ORSZÁG | TIZENEGYESPÁRBAJOK SZÁMA | GYŐZTES PÁRBAJ | VESZTES PÁRBAJ |
SPANYOLORSZÁG | 4 | 3 | 1 |
CSEHORSZÁG (CSEHSZLOVÁKIA) | 3 | 3 | – |
OLASZORSZÁG | 5 | 2 | 3 |
NÉMETORSZÁG (NSZK) | 3 | 2 | 1 |
PORTUGÁLIA | 3 | 2 | 1 |
ANGLIA | 4 | 1 | 3 |
HOLLANDIA | 4 | 1 | 3 |
DÁNIA | 2 | 1 | 1 |
FRANCIAORSZÁG | 2 | 1 | 1 |
LENGYELORSZÁG | 2 | 1 | 1 |
TÖRÖKORSZÁG | 1 | 1 | – |
HORVÁTORSZÁG | 1 | – | 1 |
SVÉDORSZÁG | 1 | – | 1 |
SVÁJC | 1 | – | 1 |
A „részvételi rekord” az olaszoké öt párbajszerepléssel: a squadra azzurra 1980-ban az első és 2016-ban a legutóbbi tizenegyeses ki-ki meccsét is elveszítette, akárcsak a 2008-as negyeddöntőt – és a 2000-ben megnyert hollandok elleni elődöntő, valamint a 2012-ben sikerrel vett Anglia elleni negyeddöntő győzelmi értéke is pirruszi, hiszen mindkét torna elbukott olasz döntővel ért véget. Horvátország, Svájc és Svédország még sohasem nyert Eb-n tizenegyescsatát, igaz, csak egyszer próbálkozott idáig. Nem úgy, mint Anglia és Hollandia! A két válogatott talán egymás sarkát taposva tülekedett, amikor a balszerencsét osztották: a háromoroszlánosok és az oranje is csupán egyszer örvendhetett továbbjutásnak az eddigi négy Eb-tizenegyespárbaján.
A leghosszabb Eb-párbaj: 18 tizenegyes | Csehszlovákia–Olaszország (1980), Németország–Olaszország (2016) |
A legrövidebb Eb-párbaj: 7 tizenegyes | Törökország–Horvátország (2008) |
A legtöbb értékesített tizenegyes: 17 gól | Csehszlovákia–Olaszország (1980) |
A legkevesebb értékesített tizenegyes: 4 gól | Olaszország–Hollandia (2000), Törökország–Horvátország (2008) |
A legtöbb kihagyott tizenegyes: 7 tizenegyes | Németország–Olaszország (2016) |
A legtöbb győztes tizenegyesgól: 2 gól | Cesc Fabregas (Olaszország, 2008 és Portugália, 2012) |
A legtöbb kivédett tizenegyes: 3 tizenegyes | Gianluigi Buffon (Daniel Güiza 2008, Ashley Cole 2012, Thomas Müller 2016) |
PANENKA: ELSŐRE LEGENDA
1976. június 20-án reggel Antonín Panenka a Bohemians Praha támadó középpályásaként indult el élete legfontosabb mérkőzésére, és amikor este (éjjel) hazatért belgrádi szállodai szobájába, nem csak annyi volt a változás, hogy a Bohemians Praha friss Eb-győztes támadó középpályása nézett rá vissza tükörből. S nem is csak annyi, hogy a kontinensbajnokságok történetének első tizenegyespárbajának utolsó rúgójaként gólt szerzett az NSZK ellen, s ezzel ő tette biztossá az Eb-győzelmet a csehszlovák válogatottnak.
Ahogy rúgta, az csinált belőle más embert! Ezt persze Panenka akkor még nem tudhatta, legfeljebb az egységnyi idő alatt kapott gratuláló hátbavágások számából sejtette, hogy vagány mozdulata (megvárta, hogy Sepp Maier kapus eldőljön, majd hanyagul alápöccintett a labdának, s a német fölött a hálóba emelt) a szó átvitt értelmében is aranyat ért. Aztán szép lassan tudatosult benne, hogy tizenegyesével a folyton cserélődő díszletek között is állandó (örök?) helyet biztosított magának a futball forgószínpadán. Része lett a sportági közbeszédnek, terminus technicussá, megkerülhetetlen szakzsargonná vált. Valami olyasmit tett, amit korábban Cukahara, Rittberger, Fosbury vagy Robinson. A „panenkázás” maradandóságát amúgy mi sem bizonyítja jobban, hogy csak az Európa-bajnokságok párbajai során négy játékos (időrendben: Francesco Totti, Hélder Postiga, Andrea Pirlo, Sergio Ramos) értékesítette a maga tizenegyesét a cseh úttörő módszerét használva.
És ez talán még a tizenegyesekkel kivívott történelmi Eb-győzelemnél is maradandóbb.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 26-i lapszámában jelent meg.)