Kanté nem bízza másra a „piszkos munkát” – ő akar szerelni

A labdarúgás történetében sok olyan védekező középpályás volt, aki rendkívüli akaratosságával, küzdőszellemével, agresszivitásával tűnt ki. Elég Gennaro Gattusóra vagy éppen Thomas Gravesenre gondolni. Mind a ketten főként az agresszivitásukkal és küzdőszellemükkel emelkedtek a világ elitjébe. A Chelsea-vel BL-győztes, a francia válogatottal világbajnok N'Golo Kanté ugyanezzel az óriási küzdőszellemmel, akaratossággal támadja az ellenfél játékosait, nagyon agresszívan próbálja megszerezni a labdát. Ugyanakkor az említett két, korábbi játékos és Kanté között óriási különbség, hogy utóbbi még csak véletlenül sem szeretne fájdalmat, sérülést okozni, száz százalékban a labda visszaszerzésére összpontosít. Gattuso és Gravesen esetében ez azért nem feltétlen volt így, sokszor mentek bele úgy helyzetekbe, hogy nyomot hagyjanak az ellenfél játékosán is. Ez Kantéra nem jellemző, de mégis óriási nyomást helyez az ellenfelekre.

KANTÉ JÁTÉKÁNAK ALAPELEMEI

Legjobban ez akkor mutatkozik meg, amikor a francia védelemre rávezeti egy ellenfél játékosa a labdát. Kanté ilyenkor teljes erőbedobással utánamegy és nem csak nyomást helyez rá, hanem a lehető leghamarabb hozzáér a labdás támadóhoz és megpróbál határozott mozdulatokkal labdát szerezni.

Nagyon sok középpályás ilyen helyzetekben, hátulról – habár megy a labdás támadó után – nem szokta ilyen határozottan megkísérelni labdaszerzést. Azért nem, mert kockázatot is jelenthet, hiszen hátulról vagy oldalról érkezve a védekező középpályás elől a labdás támadó jól tudja fedezni a labdát, így pedig sok nem kívánt szabadrúgást harcolhat ki az ellenfél. Másrészt a kapu felé vezető úton még ott vannak a hátvédek is, akik jó eséllyel közbe tudnak avatkozni, vagyis ez azért lélektani terhet vesz a védekező középpályásokról.

Nyilván, ha a középpályások mögött már nincs védő, akkor minden erejükkel rohannak és megpróbálnak beavatkozni, védők jelenlétében azonban legtöbbször közel mennek a labdás támadóhoz, nyomást helyeznek rá, de nem feltétlenül akarnak labdát szerezni, hiszen a támadóval szemben még érkeznek a védők, akik megállíthatják a támadást. Kanté azonban nem így gondolkodik – ő mindig magára vállalja a „piszkos munkát”.

Számára teljesen mindegy, hogy van-e védőtárs a támadóval szemben vagy nincs. Mind a két esetben ugyanúgy megy és egyértelműen labdát akar szerezni. Kanté többnyire teljes erőbedobással fut a labdás támadó után és nem bízza rá a helyzetek megoldását a védőkre.

Vannak fontos védőtávolságok, amit egyéni védekezés esetén használnak a játékosok. Ezek közül Kanté esetén kettőre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a blokkoló távolság, ami azt jelenti, hogy a labdás támadóhoz képest három méteren belül vagyok. Ez azért fontos, mert ha a kapu felé vezető úton helyezkedem ilyen távon belül, akkor a mögöttem lévő teret jól lefogom és az indításokat, lövéseket, valamint a passzokat jó eséllyel le tudom blokkolni. Emellett ennek a távnak a használata alapvetően nyomást helyez a labdás támadóra a szűk tér miatt. A másik fontos távolság a labdás támadóhoz képest másfél méteren belüli helyezkedés. Ezt szerelőtávolságnak hívjuk azért, mert ilyen távolságból a szerelőmozdulatomat meg tudom kezdeni plusz lépések nélkül, amik időveszteséget jelentenének.

Kanté játékában ez a két távolság fontos szerepet játszik. Amíg a labda úton van a támadóhoz, addig Kanté szinte mindig beér három méteren belülre és innen minél hamarabb közelebb lép szerelőtávolságon (1.5 m) belülre. Ha már ezen belül van, akkor azonnal hozzáér kézzel a támadóhoz, ezzel megzavarva a mozgását és elkezdi a szerelőmozdulatot.

Érdekesek azok a helyzetek, amikor a labdás ellenfél a francia védelemre vezeti a labdát. Kanté elkezdi kergetni az ellenfelet, minél előbb mellé fut szerelőtávon belülre és azonnal hozzáér kézzel, ezzel már lassítja. Ha az ellenfél Kanté-t megpróbálja elnyomni kézzel, akkor sokszor becsúszik, vagy lábbal belép elé. Tehát hiába akarják kézzel visszatartani nem igazán sikerül, mert ilyenkor nem akar teljes testével bemenni a labdás támadó elé, csak lábbal benyúl. Arról nem is beszélve, hogy alacsony és erős, tehát lejjebb van a súlypontja és a magasabb ellenfelek nem tudják minőségileg feltartani kézzel, mert könnyen bebújik.

Ennek kivédésére többféle labdavédő technika létezik, amit a jó támadók előszeretettel használnak. Az alábbi videóban bemutatom hogyan játszik Kanté a védőtávolságokkal, hogyan kergeti a labdás támadókat, és ennek kivédésére egy labdavédő technikát is előhozok.

ELEMZÉS 1.: A KANTÉ ÁLTAL FELVETT VÉDŐTÁVOLSÁGOK

TIPPEK KANTÉVAL SZEMBEN

A franciák ellen, ha valamelyik támadónk a védelemre vezeti a labdát, akkor biztos lehet benne, hogy Kanté többnyire a pálya tengelye felől meg fog mellette jelenni és megpróbálja kézzel lökni, vagy lábban benyúl a labdáért. Viszont egy talptechnikával ezt ki lehet védeni, és nagy valószínűséggel szabadrúgásokat lehet kiharcolni.

Emellett az is egy hatékony megoldás, ha a labdás támadóink Kantéhoz képest a távolabbi lábuk előtt vezetik a labdát. Ebben az esetben védőként nehéz hozzáférni a labdához, mert védve van. A videóban bemutatott jellemzők persze Kanté játékának csak egy kis részét adják vissza, de ez a rész nagyon jellemző rá, gyakran előjön.

ELEMZÉS 2.: ÍGY TÁMADJA MEG A LABDÁT VEZETŐ ELLENFELET

Érdekes, hogy a válogatottban általában nem vesz részt a labdakihozatalokban. Ha a védőknél van a labda, akkor nem igazán lép vissza. Úgy tűnik, ebben nem szánnak neki fontos szerepet. A franciák inkább hosszabb labdákkal szeretik megoldani a labdakihozatalokat. Míg nálunk Nagy Ádám folyamatosan mutatja magát a védőinknek és próbál részt venni a labdakihozatalokban.

Az is érdekes, hogy ha hátulról kap labdát a francia, akkor többnyire visszapasszolja azokat. Mielőtt labdát kap, nem csinál semmi különöset labda nélkül, nem próbál meg kialakítani magának szabad tereket. Ettől függetlenül rendkívül fontos szereplője a francia válogatottnak, labdaszerzései mellett lelki terhet is levesz a társairól. A védők nyugodtabbak lehetnek, hogy van előttük egy nagyon harcos játékos, aki minden egyes labdára rámegy. A támadók ugyanígy lehetnek és nyugodtabban támadhatnak, hiszen ha labdát veszítenek, akkor tudják, hogy ott lesz Kanté.

Ez a tudat egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Egyszer Guardioláról – még a Barca trénereként – kikerült egy edzésvideó, amin pont azt magyarázta az egyik szűrő középpályásnak, hogy Ronaldinhónak lelki nyugalmat ad az ő jelenléte és így a brazil szabadabban cselezhet. Hiszen ha el is veszíti a labdát, akkor is tudja, hogy figyelnek erre a társai és nem kell teljes erejéből visszamennie védekezni.

Kanté szerepét jól mutatja, az elmúlt két évben nem kaptak ki úgy a franciák, hogy a Chelsea középpályása ott volt a kezdőcsapatban. 2019-ben kétszer kaptak ki a franciák, és egyik meccsen sem kezdett Kanté. A finnek elleni 0–2-nél akkor állt be, amikor már kaptak kettőt, a törökök elleni 2–0-s vereségnél pedig nem játszott. Kanté a franciák idei első Eb-meccsén, a németek ellen természetesen ott volt a kezdőcsapatban (végig is játszotta a meccset) és ismerjük a végeredményt – Franciaország 1–0-ra győzött, miközben a németek helyzetig is ritkán jutottak el…

Amire a mieink biztosan felkészülhetnek a szombati meccsen: ha a francia védelemre rávezetik a labdát, akkor szinte biztos, hogy Kanté meg fog jelenni mellettük és üldözőbe veszi őket, szerelni próbál, de mint fentebb szó volt róla, mindenre van ellenszer, még Kanté játékára is…

Az elemzés két 2020-as Nemzetek Ligája-találkozó, a Franciaország–Horvátország (4–2) és a Svédország–Franciaország (0–1) mérkőzés alapján készült.