Beharangozó, NFL 2014 Divisional Round 1

Az utóbbi héten több ellentmondó véleményt hallottam a Wild Card körről, de legjobban az maradt meg bennem, hogy a négy meccsből három dögunalmasra sikeredett. Mert legyen bár szó „ki-ki összecsapásokról”, attól még fölöttébb elkeserítő tud lenni, ha elmarad az amerikai foci veleje; hogy az utolsó percig talány, ki lesz a csata győztese. Namármost a múlt hétvégén nem így esett, és kivételt talán csak a Detroit Lions - Dallas Cowboys összecsapás képez ez alól.

De ne szomorkodjunk, lássuk inkább, mit hoz a főcsoport elődöntők hétvégéje, ahol szombaton este 10 óra után elsőként a Baltimore Ravens bostoni teadélutánjának lehetünk szem- és fültanúi (házigazda: Bill Belichick és családja), majd vasárnap hajnalban a Carolina Panthers utazik messze északra a címvédő Seattle Seahawks otthonába.

Minden összecsapás (a vasárnapiak is) irányító-centrikus, azaz érdemes lesz kiemelt figyelemmel kísérni a signal-callerek minőségét és teljesítményét…

Baltimore Ravens (AFC, 6. kiemelt) @ New England Patriots (AFC, 1. kiemelt)

A Hollók Bostonba repülnek, oda ahol január elején a mínuszok is igencsak röpködnek. A Tom Brady irányította Hazafiak egy hét pihenő után felkészülten várhatják az összecsapást, volt idejük elemezni az ellenfél játékát és egy pillanatra se gondoljuk, hogy haszontalanul töltötték az újév első napjait. Elnézve az utolsó nyolc AFC bajnoki döntőt, megállapíthatjuk, hogy ebből hat alkalommal pályára lépett valamelyikük az AFC bajnoki címért, egyben a Super Bowl részvételért.

Ha pedig az irányítókat hasonlítjuk össze, akkor nem találunk szignifikáns különbséget kettejük közt, mivel Joe Flacco és Tom Brady is becsülettel állja a sarat (és a nyomást), a passzbiztonságuk hasonló, Flacco talán többet erőlteti a futójátékot. A futójátékot, amire a Patriots-nak is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ugyanis a – mende-monda szerinti – gyengus Ravens secondary-t kellőképp ellensúlyozni tudja a pass-rush, ahogy azt a múlt héten a Steelers támadófala is megtapasztalhatta…

A Gillette Stadium közönsége éppen 5 éve, 2010. január 5-én láthatta a Hollók győzelmét, amikor is egy bizonyos Dean Pees volt a védelmi koordinátora a Patriots-nak; aki – láss csodát! – a következő idényben már Baltimore-ban dolgozott John Harbaugh kezei alatt. Ezek szerint Pees egy láthatatlan előny, ami sokat nyom a latban... A Patriots erejére kiváló garancia a Tom Brady - Rob Gronkowski „all-in”, ami legalább olyan sikeres, mint amilyen kiszámítható. Ezért is kell a „földhöz ragadt” játékot erőltetni (Shane Vereen, LeGarrette Blount) Belichick-nek, ugyanis legutóbb is ez vezetett sikerre, nem pedig a labda röptetése.

A hátsó védelmi alakzatokat vizsgálva a cornerback poszton egyértelmű a Patriots fölénye (Darrelle Revis, Brandon Browner). Ezt azonban kompenzálhatja a harapós kedvű Terrell Suggs-Elvis Dumervil duó, limitálva ezzel a hazaiak támadójáték számát. A safety-fronton Will Hill (Ravens) és Devin McCourty (Patriots) közül én inkább az előbbire tenném az odds-ot. És ha mindezekhez hozzátesszük Justin Forsett (Ravens) az idény során megtapasztalt hatékony futójátékát, akkor máris kész a meglepetés.

Tipp: Ravens, mert tüzesebben és felkészültebben képesek meglepetést okozni és dominálni a labda mindkét oldalán…

Carolina Panthers (NFC, 4. kiemelt) @ Seattle Seahawks (NFC, 1. kiemelt)

„Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?” Valahogy így hangzik az Üvegtigrisben Csoki (Csuja Imre) szállóigévé lett klasszikusa, ami úgy kapcsolódik ehhez a meccshez, hogy a CenturyLink Field-en valóban két tökös és kemény csapatot követhetünk nyomon vasárnap hajnalban. Mind a Seattle, mind a Carolina győzelmi sorozatban van, ez fog kettétörni a vasárnapi ebédre, amit persze sajnálhatunk, de nem érdemes.

Lesz alkalmunk azonban előtte számos matchup megtekintésére, hogy kezdjük csak Bobby Wagner (Seahawks) és Luke Kuechly (Panthers) párbajával, aminek kimenete nehezen megjósolható. Ugyanígy a front7-ek „ütközete” is komolyan befolyásolhatja a végeredményt, ennek fokmérője Marshawn Lynch (Seahawks) beast-mode-jának kiteljesedése, illetve a másik oldalon Jonathan Stewart (Panthers) futásainak „kimaxolása” lehet. Mert ugyan való igaz, hogy a Seahawks front7 ellen képtelenség futni, de a szezon végére a Panthers védelem is bizonyította a futás elleni hatékonyságát.

És hogy mi van még? Talán az elkapók, ahol Steve Smith Baltimore-ba szökésével nagy űr tátongott a charlotte-i gárdánál, ezt azonban addig tömögette Kelvin Benjamin és Jerricho Cotchery, amíg playoff lett belőle. A címvédők irányítója, Russell Wilson sem dicsekedhetett az elkapóival, inkább „földhöz ragadt” játékot produkáltak sikeresen az idényben, bár Jermaine Kearse visszatérése lökést adhat a passzjátéknak. És ha már quarterback, akkor megérkeztünk a legnagyobb párbajhoz: Cam Newton versus Russell Wilson. Hasonló stílus, play-option football, rengeteg futott yard, számos futott hatpontos, hasonló életkor, hasonló habitus, csak Wilson alacsonyabb. Egyikük sem acélos a passzjátékban, sőt az elkapóik is eléggé lyukas kezűek (tessék csak megnézni a drop statisztikákat!)…

A Seattle Seahawks ráhajt az újrázásra, erre - a várható győzelemmel - nagy esélye van, én mindössze egy dolgot remélek, hogy nem ismétlődik meg az október 26-i se íze-se bűze meccs… Ott Wilson döntött (a harmadik évben egymás után), azaz fordított egy TD passzal a védelmek, a labdaeladások, a red zone impotencia és a mezőnygólok csatájában (13-9).

Tipp: Seahawks, mert adott két szimpatikus csapat, kemény védekezéssel, de csak az egyikben szerepel a Legion of Boom…