Az edzéskirály René Arnoux 14 körön keresztül haladt az élen a hercegségben, mígnem megpördült az uszodánál, és kiesett. A vezetést a másik Renault-pilóta, Alain Prost vette át, aki – a verseny nagy részében vezetve – hatodik győzelme felé autózott, amikor a 74. körben, az alagút utáni Chicane du Port-ból jövet az eleredő esőben megcsúszott, és a korlátnak csapódott. A Renault jobb kereke leszakadt, a Professzor is feladta a versenyt. S három kör sem volt már hátra.
A Formula–1-ben ezt a három kört tekintik minden idők egyik, ha nem a legizgalmasabb, legkülönlegesebb utolsó három körének!
Tehát Prost kiesett, az élre pedig Riccardo Patrese (Brabham) állt, aki 1977 óta versenyzett az F1-ben, és csak néhány dobogós helyet tudott felmutatni, futamgyőzelmet még nem. A 74. kört ő zárta az élen, a következő körben azonban ráfutott egy olajfoltra a Loewsnél, megpördült – lefulladt. A résen lévő Didier Pironi elcsorgott mellette, mint ahogy Andrea de Cesaris és Derek Daly is, míg Patresét ekkor már csak negyedikként jegyezték. De ami a legfontosabb: a lefulladt Ford újra életre kelt Patrese Brabhamjében.
Carlos Reutemann az év elején visszavonult, Niki Lauda visszatért (és 5. lett a vb-n), Mario Andretti három futamra ugrott be, Gilles Villeneuve Belgiumban, Riccardo Paletti Kanadában szenvedett halálos balesetet, Didier Pironi súlyosan megsérült Hockenheimben. A januártól szeptemberig tartó, 16 futamos vb-t Keke Rosberg nyerte meg a Williamsszel. A finn 44 ponttal is első tudott lenni, csupán egyetlen futamon (Svájci GP) győzedelmeskedve – Mike Hawthorn (1958) után ő lett a második, akinek egy sikerrel is összejött a vb-diadal. Különleges még, hogy hét különböző csapat 11 különböző pilótája nyert versenyt a szezonban. A vb végeredménye: 1. Keke Rosberg (finn, Williams-Ford) 44 pont, 2. Didier Pironi (francia, Ferrari) és John Watson (brit, McLaren-Ford) 39-39 |
A 75. kör végén Pironi vezetett, ám érthetetlen módon lassulni kezdett, utóbb kiderült, hogy az akkumulátora nem volt megfelelően feltöltve, és a verseny végére lemerült, így a Ferrari az utolsó körben megállt az alagút elején. De Cesaris Alfa Romeója szinte ugyanabban a pillanatban parkolt le néhány száz méterrel hátrább, neki az üzemanyaga fogyott el az utolsó körben, miközben Daly balesetet szenvedve kiesett a Williamsszel.
Az 1976-os világbajnok James Hunt, a BBC kommentátora meg is jegyezte: „Nos, abban a nevetséges helyzetben vagyunk, hogy mindannyian a célvonalnál ülünk, és várjuk, hogy megérkezzen egy győztes, de úgy fest, ilyen nem lesz…”
Patrese aztán kisegítette Huntot: szép lassan célba ért, és megnyerte a Monacói Nagydíjat. Egyedül neki sikerült a teljes távot teljesítenie.
MONACÓI NAGYDÍJ
1982. május 23., Monaco
76 kör, 251.712 km
1. Riccardo Patrese (olasz, Brabham-Ford)
2. Didier Pironi (francia, Ferrari) 1 kör hátrány
3. Andrea de Cesaris (olasz, Alfa Romeo) 1 k. h.