Stirling Moss 1955 és 1958 között sorozatban négyszer lett második a Formula–1-es világbajnokságban, majd utána három évben is harmadikként zárt. Utolsó három F1-es idényét Rob Walker, a Johnny Walker whiskybirodalomba született milliomos privát csapatánál töltötte. Walker az idénynyitó Argentin Nagydíjon még Cooperben indította Mosst, aztán a Monacói Nagydíj előtt Colin Chapman munkáját ismerte el azzal, hogy Lotus 18-asba ültette át pilótáját.
A február 7-én Argentínában kezdődő, november 20-án a kaliforniai Riverside-on véget érő 10 futamos F1-es világbajnokságnak utoljára volt része az Indy 500 1960-ban. Ez volt az utolsó év 2.5 literes motorokkal, egy évvel később már 1.5 literes erőforrások hajtották az autókat. A Belga Nagydíj Spában Moss balesete után két versenyző halálát okozta, két brit, Chris Bristow és Alan Stacey öt kör leforgása alatt szenvedett végzetes balesetet. A mezőny nem akart visszatérni a félelmetes berlini AVUS pályára, és a brit csapatok visszaléptek a monzai Olasz Nagydíjtól, amelyet az oválpályával kiegészített változaton rendeztek meg. A nagy riválisok távollétében a Ferrari kisajátította a dobogót, ez volt az utolsó F1-es győzelem orrmotoros autóval. A világbajnokságon Jack Brabham megvédte a címét. A vb végeredménye: 1. Jack Brabham (ausztrál, Cooper-Climax) 43 pont, 2. Bruce McLaren (új-zélandi, Cooper-Climax) 34, 3. Stirling Moss (brit, Rob Walker Lotus-Climax) 19. Konstruktőrök: 1. Cooper-Climax 48, 2. Lotus-Climax 34, 3. Ferrari 26 |
Nagyon bejött a váltás, Moss egy másodperces előnnyel szerezte meg a pole pozíciót a világbajnoki címvédő Jack Brabham előtt. Bár Walker csapatával született, ez volt a Lotus első F1-es pole-ja. Moss rajtja ugyanakkor nem sikerült jól, Jo Bonnier és Brabham is megelőzte a Cooperekkel az első körben. Ám a leggyorsabb továbbra is Moss volt, Brabhamet az ötödik, Bonniert a 17. körben előzte vissza, és az élre állt. A 100 körös verseny következő köreiben Brabham és Bonnier csatázott a második helyért, majd eleredt az eső, és a vizes pályán Brabham mindenkinél gyorsabb volt, nemcsak Bonniert, hanem Mosst is maga mögé utasította. Csakhogy a nagy sebesség több kockázattal járt, és Brabham a 40. körben az emelkedőre fordító Sainte Dévote-kanyarban (amely akkor még nem a célegyenes vége volt) a falnak ütközött. A pályára csak külső segítséggel tudott visszatérni, amiért kizárták.
Moss újra az élre állt, de ki kellett állnia gyors szervizre a bokszba, így Bonnier vette át a vezetést, és Mossnak utol kellett érnie. Húsz körrel a vége előtt sikerült újra az élre állnia, és végül nagy győzelmet aratott, a Lotus első sikerét az F1-ben.
Bár jól indult Rob Walker és Moss kalandja a Lotusszal, a pilóta a Belga Nagydíj edzésén balesetet szenvedett, mindkét lábát eltörte, és csak az utolsó versenyekre tudott visszatérni, az idényzáró Amerikai Nagydíjat megnyerve lett harmadik a vb-n.
MONACÓI NAGYDÍJ
1960. május 29., Monte-Carlo
100 kör, 314.5 km
1. Stirling Moss (brit, Rob Walker Lotus-Climax)
2. Bruce McLaren (új-zélandi, Cooper-Climax) 52.1 másodperc hátrány
3. Phil Hill (amerikai, Ferrari) 1:01.9 p h.