Északi fény – infografika Kimi Räikkönen varázslatos pályafutásáról

„Akkor sem változtatnék meg semmit utólag, ha ez több győzelmet vagy bajnoki címet jelentene.”

És Kimi Räikkönenért éppen ezért rajongott több mint húsz éven át a fél világ. Mert sohasem játszotta meg magát, sohasem kötött rossz kompromisszumot, és sohasem hagyta letéríteni magát a helyesnek vélt útról. Pedig Formula–1-es karrierje elején nem kis nyomás hárult rá, hiszen megkérdőjelezhetetlen tehetsége ellenére mégiscsak 23, együléses autóban teljesített versennyel a háta mögött mutatkozott be a legjobbak között 2001-ben, így a fogadtatása nem volt szívélyes. Egyesek közveszélyes lépésnek minősítették, hogy a Sauber-istálló alkalmazta a finn pilótát, még az FIA elnöke, Max Mosley is csak próbaidős szuperlicencet volt hajlandó adni neki, tehát az sem lett volna csoda, ha a 21 éves Räikkönen összeroppan a teher alatt. Az ifjú pilóta azonban élete első versenye előtt idegeskedés helyett szundított egy kellemeset, majd autóba ült, és rögtön pontot szerzett.

Nem tartott sokáig, míg frappáns, rövid, velős nyilatkozataival a szurkolók, szenzációs tempójával pedig a topcsapatok vezetőinek szimpátiáját nyerte el, így ironikus módon éppen azok kezdtek el versengeni a kegyeiért, akik néhány hónappal korábban még F1-es bemutatkozása ellen ágáltak. A konzervatív rigolyáiról hírhedt Ron Dennis még abban a naiv hitben csábította a McLarenhez, hogy ugyanúgy kordában tartja majd, mint korábbi pilótáit, Räikkönen azonban Wokingban is a saját útját járta. Bár a rideg, vállalati hangulatú csapat vezetőségét és a szponzorokat gyakran kiborította őszinte, flegma stílusával és olykor megbotránkoztató nyilatkozataival, a pályán nyújtott teljesítményével mindig meglágyította a szigorú Dennis szívét. Egy idő után viszont fordult a kocka, a mezőny egyik legizgalmasabb, legfelvillanyozóbb tehetségét ugyanis rendre cserben hagyta a McLaren, amely vagy lassú vagy megbízhatatlan konstrukciót tett a vb-címre már régen készen álló pilóta alá.

A könnyű autók, a V10-es szívómotorok és a Michelin abroncsai abban a technikai érában nagyon feküdtek Räikkönen ösztönös stílusának, amelyet minden alkalommal lenyűgöző élmény volt figyelni, így a Ferrari is benne látta a legendás Michael Schumacher utódát. A finn nem is adott több esélyt korábbi csapatának, és 2007-ben csatlakozott a vörösökhöz, akikkel rögtön az első évben elhódította a hőn áhított vb-trófeát – igaz, némi szerencse és a McLaren belháborúja segítségével. Bár akkor és a következő két évben is voltak még nagyon erős versenyei, a korábbi varázslat mintha kezdett volna halványodni, és egy idő után a Ferrarinál is elhidegültek tőle. A csapat 2009 végén egy rakás pénzt fizetett Räikkönennek, hogy felbontsa a szerződését, és leigazolhassa a helyére Fernando Alonsót.

A finn klasszisban két év rali- és NASCAR-kalandozás után lobbant fel újra a vágy az F1 iránt, és a Lotusnál mutatott teljesítményével ismét felkeltette a Ferrari figyelmét. Fájdalom, a 2014 és 2018 közötti időszakban rendre a másodhegedűs szerepkör jutott neki előbb Alonso, majd Sebastian Vettel mögött. A McLarennnél (és 2007-ben) látott Räikkönen akkor már távoli emlék volt, és utolsó három idénye is csak halvány levezetésnek tekinthető az Alfa Romeónál.

Lenyűgöző tehetségéhez képest az egy világbajnoki cím és a 21 futamgyőzelem kifejezetten kevésnek tűnik, de a finn sohasem volt hajlandó feláldozni boldogságát és az élet más örömeit az F1-es sikerek oltárán. Bemutatkozása után 21 évvel kiegyensúlyozott családapaként vonult vissza, aki a paddock mérgező közegében is mindig hű maradt önmagához, és bármikor tükörbe tudott nézni. Az pedig a legkevésbé sem érdekli, ha másokban hiányérzet van karrierje kapcsán.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 8-i lapszámában jelent meg.)