Interjú: Az olimpiai bajnok cselgáncsozó Kovács Antal és az ő egy százaléka |
Bayern München-sorozat, 5. rész: Jupp Heynckes csak kirakta |
Bajnokok Reggelije: Az Exatlon-győztes Busa Gabriella előtt a konyhában sincs akadály |
Mi van vele?: A világbajnok kézilabdázó Csenkiné Varga Zsuzsanna lendülete ma is töretlen |
Pelé: 80 éves lett a háromkoronás Fekete Gyöngyszem |
Hosszú Kávé: Hajnal Géza, az 1956-ban hősi halált halt egykori öttusázó Gérecz Attila életrajzírója |
Ők ketten az elmúlt mintegy harminc évben szinte az összes jelentős rekordot átírták, ám merőben eltérő személyiségük ellenére számos párhuzamot fedezhetünk fel karrierjükben. Mindketten egyszerű, munkásosztályba tartozó családban cseperedtek fel, vagyis megfelelő anyagi háttér híján kizárólag tehetségüknek köszönhették, hogy egyre feljebb és feljebb lépdeltek az autósport kategóriáiban, míg aztán egyaránt 22 évesen bemutatkozhattak az F1-ben. Schumacher 1991-ben Spában fantasztikus időmérővel, Hamilton 2007-ben Melbourne-ben dobogós helyezéssel tette le a névjegyét, és az idény során egyaránt felvették a versenyt nagynevű világbajnok csapattársukkal, Nelson Piquet-vel, illetve Fernando Alonsóval.
Szintén közös pont, hogy elképesztő rekordhalmozásukat jórészt annak a bátor döntésnek köszönhették, hogy első sikereik helyszínét elhagyva egy aktuálisan vergődő, később viszont dominánssá váló csapathoz igazoltak. Schumacher a Benettontól nyergelt át a Ferrarihoz, Hamilton pedig a McLarentől a Mercedeshez, ami egyaránt vakmerő húzásnak tűnt a maga idejében, mégis ez hozta el nekik az igazi diadalmenetet. Első, 2006-os visszavonulásakor a német pilóta 37 százalékos győzelmi mutatóval büszkélkedhetett, brit ellenfele most 35 százalékon áll, vagyis még a sikerek „ütemezését” is hasonlóképpen intézték. Schumacher sorozatban 15, Hamilton 14 idényben nyert futamot, az egyazon helyszínen aratott győzelmek alapján is ők a legjobbak nyolc diadallal Magny-Cours-ban, illetve a Hungaroringen.
Persze figyelve a Mercedes dominanciáját és Hamilton formáját, csupán idő kérdése, mikor marad a brit pilóta egyedül az örökranglista élén, ahogy néhány mutatóban már túl is szárnyalta Schumachert. Pole pozíciók tekintetében például 96–68 az állás, igaz, ezt a fontos statisztikát sajnálatos módon kissé torzítja, hogy 2003 és 2009 között versenyre megtankolt autóval zajlott az időmérő, vagyis nem mindig a leggyorsabb pilóta szerezte meg az első rajtkockát. Dobogók tekintetében szintén idén döntötte meg Hamilton a nagy előd csúcsát, a megszerzett pontok alapján viszont azért nincs értelme az összehasonlításnak, mert 2010 óta gyökeresen megváltozott a rendszer, és a győzelemért például a korábbi érték 2.5-szerese jár. Ha a címvédő valamilyen szélsőséges esemény hatására nem dől ki az évad utolsó hat versenyén, világbajnoki trófeák számában is beéri Schumachert, így jövőre statisztikai szempontból az lehet a fő célja, hogy a csúcsdöntés is összejöjjön e téren.
Vajon utoléri még valaki a jövőben a két rekordhalmozó klasszist?
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 24-i lapszámában jelent meg.)