Wéber Gábor: Kevés meglepetés volt az idén, 2021 lesz a vízválasztó az F1-ben

– Hamilton nagy előnnyel szerezte meg hatodik világbajnoki címét csapattársa, Bottas előtt, és most már csak egy vb-cím választja el a rekordtartó, sokáig utolérhetetlennek tűnő legendától, a hétszeres bajnok Michael Schumachertől. Mi döntött az idén a brit pilóta javára? Hol dőlt el a világbajnokság?
– Barcelonában és az azt követő szakaszban jött el a fordulópont. A pontok szempontjából akkor tett szert olyan előnyre Hamilton, amelyet aztán már végig beosztott, sőt, igazából növelt is. Az idény legelején még egálban voltak Bottasszal, mind a két pilóta két futamgyőzelemmel állt. A finn jó formában kezdte az idényt, még Barcelonában is ment egy nagyon erős időmérőt, de azt a futamot Hamilton húzta be, miután lerajtolta csapattársát. Ettől kezdve valamelyest visszaesett Bottas önbizalma, ráadásul a Spanyol Nagydíj után olyan pályák jöttek, amelyek nem feltétlenül feküdtek a vezetési stílusának. Ez eddig is jellemző volt a pályafutására: vannak helyszínek, ahol nagyon erős, átlagos és nagyon rossz. Hamilton ebből a szempontból sokkal kiegyensúlyozottabb. Néhány pályán neki sem megy, de a futamok döntő többségén eltalálja a ritmust. A Hamilton elleni világbajnoki küzdelemben nem elég négy-öt jó futam, hanem legalább tíz nagyon domináns hétvégét kell hozni, és a többin is jó átlaggal kell végezni. Ez az, ami Bottasnak az idén nem ment, Hamilton Barcelona után egyszerűen teljesen fölé nőtt, és nem volt kérdés az idény végeredménye.

– Az idény elején egálban volt a két versenyző. Ehhez a formához kellene visszatalálnia Bottasnak, hogy jövőre felnőhessen Hamilton szintjére?
– Ez nemcsak rajta múlik. Amikor elindul a szezon, az ember általában minden egyes apró nüanszra figyel, minden kis momentum számít. Akkor még mindenki nagyon részletesen elemez mindent, a téli szünet után megvan az energia és a maximális koncentráció. De utána kezdenek elfáradni, viszont akkor is biztos, jó átlagteljesítményre van szükség. Ebben Hamilton sokkal erősebb, mint Bottas. De a vezetési képesség szempontjából is. Jobban reagál a változásokra, legyen az egy új beállítás, másik gumikeverék vagy egy váratlan hőmérsékleti ingadozás, jobban tud alkalmazkodni. Ez rutin és veleszületett tehetség kérdése is.

„KÉT DUDÁS NEM FÉR MEG EGY CSÁRDÁBAN” – A FERRARI ÉVÉRŐL

– A Mercedes már az idény elejétől dominált, a Ferrari viszont sokáig szenvedett, és csak a nyári szünetet követően talált magára. Igaz, akkor hatalmasat javult a teljesítménye, és néhány futamon szép győzelmet aratott. Ennek ellenére ismét a Ferrarival kapcsolatban lehet a szurkolókban és a szakmában is a legnagyobb hiányérzet, hiszen rengeteg pontot veszített el. Mi lehet ennek az oka?
– Látszólag a futamkezelés és a stratégia ment félre a legtöbbször, de azért ez az autó sara is. Az idei Ferrari egy körön nagyon gyors volt. Ha összerakták a megfelelő gumitapadást, akkor nagyon nehéz volt őket elkapni. De alapvetően ez az autó nem tudta a gumikat rendesen dolgoztatni, ami versenytávon nagyon visszaütött. Hiába volt meg egy etap elején a tempó, nem tudtak úgy támadni és védekezni a gumikkal, ahogy kellett volna. Hamarabb elhasználták őket, és aztán körönként súlyos tizedeket kaptak az ellenfelektől. Elég csak az osztrák példát említeni. A Ferrari az egész hétvégén jó volt, a futam végén Leclerc tizenöt másodperccel vezetett Verstappen előtt, de a jobb gumikezelése miatt a holland képes volt ezt behozni, és a végén ő nyert. Olyan győzelmek is elmentek, amelyek már teljesen zsebben voltak. Futballhasonlattal élve: sokszor azok a helyzetek sem mentek be a Ferrarinak, amikor már a gólvonalon pattogott a labda.

– Néhány szép emlék azért így is jutott a Scuderiának, ott volt például a győzelem hazai pályán, Monzában.
– A Ferrari a nyarat követően nagyot ugrott előre. Jött a következő motorspecifikáció, amivel jelentős plusz lóerőkhöz jutott. A gyors pályák is neki feküdtek, mint Monza és Spa. Utána nagyon sokat számított az orrkúpkoncepció megváltoztatása, amellyel vezethetőbbé vált az autó, és jobban működött a kanyarokban is. Ha Ausztráliától kezdve így megy a Ferrari, érdekesebb idényt láthattunk volna. De a Leclerc és Vettel közötti ellentétet látva, akkor sem biztos, hogy több esélye lett volna a világbajnoki címre.

– Ross Brawnt idézve: „a Formula–1 csapatjáték, különösen Maranellóban”. A Ferrarira ez a tétel most egyáltalán nem érvényes. Leclerc elérte, hogy már korántsem egyértelmű, hogy az olaszoknál ki az első számú pilóta. A Brazil Nagydíjon történt kettős kiesés után kérdés, mennyire káros hatással van egy csapat életére az, hogy a pilóták egymás között ennyire el akarják dönteni, hogy ki domináljon közülük?
– Ezt mindenhol lejátsszák. Az elmúlt hetven évben az F1-ben mindig voltak ilyen párosítások, amikor két dudás nem fért meg egy csárdában. Bármilyen csapatvezető valaki, bármilyen csapatszerkezetről beszélünk, nem számít. Ahogy a hagyományok és a szokások sem. A két egoista versenyző ott ül az autóban, és mindenkinek meg akarja mutatni, hogy melyikük a jobb. Ebbe senki nem tud beleszólni. A döntés nem Mattia Binotto kezében van. Lehet, hogy azt hiszi, kezeli a helyzetet, de ezt nem tudja megváltoztatni. Ahogy Ron Dennis sem tudta Sennát és Prostot, Frank Williams Piquét és Mansellt, mehetnénk a végtelenségig. Hamiltont és Alonsót sem kezelték jól a McLarennél. Amikor ilyen kvalitású és ilyen energiákkal rendelkező versenyzők egy csapatba kerülnek, ez óhatatlanul előjön. Esetükben ráadásul generációs különbség is van. Sokkal fiatalabb és éhesebb Leclerc. Vettelnek egy rosszabb szakasz után kellene visszajönni a gödörből, amitől még inkább sérülékeny, és ő is oda tud marni. Ezt láttuk Brazíliában is. Nagyon robbanékony elegyet kell valahogy lehűtenie Binottónak, akinek nincs meg ebben a tapasztalata. De ez a feladat bárkinek feladná a leckét, mert ezek a pilóták egyszerűen nem arra születtek, hogy szépen megférjenek egymás mellett, hanem arra, hogy nyerjenek. Ezen a csapat rajta fog veszíteni.

– Nem sok pont választja el őket egymástól, de összességében nézve melyik Ferrari pilótának volt jobb idénye?
– Egyértelműen Leclerc-nek. Több pontja van, de ez nem mond el mindent. A pontszámok nem hazudnak, de valamikor félrevezetők. Leclerc-nek bele kellett rázódni a Ferrari kötelekébe. Meg kellett szoknia az autót, a mérnököket, a nyomást és az egész miliőt. Az elején még nem a saját, hanem a csapat által ajánlott beállításokkal ment. Júniusban aztán kezdett ezen változtatni, és akkor kezdett el rohamosan nőni a teljesítménye. Jött az elképesztő sorozat az időmérőkön, amikor Vettel hónapokon át nem tudott nyerni ellene. Összességében ha csak azt nézzük, hogy Leclerc-nek milyen lehetőségei voltak és milyen elvárásokat fogalmaztak meg vele szemben, messze túlteljesített. Vettel viszont alulteljesített. Ez teljesen egyértelmű. Rengeteg olyan hibája volt, ami súlyosan érintette a csapatot. Verstappen „megtorpedózása” Silverstone-ban, és az interlagosi eset is az ő sara, de bőven lehetne válogatni más példákat is. Az idén túl sok ki nem kényszerített, már-már buta bakija volt, ami tőle érthetetlen. Néha még előjön belőle az igazi Vettel, megy egy óriási kört, de pontosan azokban a helyzetekben bizonytalan, amikben neki kellene a legbiztosabbnak lennie. Túlfűtötté válik, vörös ködben vezet, aminek soha sincs jó vége. Harminckét évesen ezt tudni kellene kezelnie. Az elmúlt másfél év teljesen furcsa volt tőle, miközben az alaptempója azért megvan. A megbízhatósága tűnt el.

„VERSTAPPEN MEGÉRETT, TÖBB TEKINTETBEN MÉG HAMILTONNÁL IS JOBB” – A RED BULLRÓL

– A Red Bullnál az első számú pilóta kijelölése nem volt kérdés. Kijelenthető, hogy Max Verstappen a jelenlegi mezőny legkomplettebb pilótája Hamilton mellett?
– Abszolút. Az utóbbi másfél évben, a tavalyi, monacói versenytől kezdve Verstappen alig hibázott. Egyértelműen látszik, hogy most már elég ideje ott van az F1-ben, sok rutint szerzett, és ezt képes a javára fordítani is. Lehiggadt, „benőtt a feje lágya”. Ez nem egyedi eset, minden versenyző pályafutásában így zajlik. A tempója elképesztő. Egyes versenyzői képességeiben – ahogy a forgalmat olvassa, ahogy lecsap az első adandó alkalomra – még Hamiltonnál is jobb. A jelenlegi mezőnyben a nagy triumvirátus egyik tagjává nőtte ki magát, felzárkózott Hamilton és Vettel mellé, akik nagyon tisztelik egymást. Lassan ott lesz Leclerc is, csak ő még túl fiatal, és nincs annyi ideje az F1-ben. Ricciardo meg éppen kikerült ebből a körből a kevésbé szerencsés Renault-szerződése miatt. Ők a felső szint, akik egymást nagyon elismerik. Hamilton és Vettel hiába idősebb tíz évvel Verstappennél, számolnak vele, odafigyelnek rá, hiszen tudják róla, hogy veszélyes. De ez a világ minden sportjában így van, gondoljunk csak a teniszre, vagy bármire. Verstappen ezt kiharcolta magának, és meg is érdemli.

– Verstappen két csapattársat is „elfogyasztott” ebben a szezonban, de úgy tűnik, minden félnek bejött a Gasly, Albon csere.
– A Red Bullnak megvannak az eszközei arra, hogy úgy tologassa a pilótákat, ahogy akarja, és ez nem feltétlenül rossz. Gasly karrierje tönkrement volna a Red Bullban. Albon lehet, hogy a kisebb csapattal fogott volna egy dobogót valamikor, de ez a csere mindkettőjükből jobb teljesítményt hozott elő. Albont nagyon felpörgette a váltás, Gasly pedig újra életet lehelt magába a Toro Rossóhoz való visszatéréssel. Le a kalappal előtte, hogy nem tört össze, és nem érezte azt, hogy van egy „parkoló pályás” szerződése a szezon végéig, hanem rögtön felvette a fonalat. A brazíliai második hellyel Kvjat elé került csapaton belül, és megvillantotta a benne rejlő tehetséges és potenciált. Albon amit kellett, azt tutira hozta, és vannak megvillanásai. Vezetéstechnikai szempontból finoman kezeli az autót, de a versenypályán nagyon kemény ellenfél. Innentől következik a neheze, jövőre már nem lesz elég ötödik-hatodik helyeket csipegetni folyamatosan, hanem a huszonkét futamból legalább négyen illene elkapnia Verstappent. Nem lesz egyszerű.

„A MCLAREN MÉG MINDIG TUDJA, HOGY KELL KINÉZNI EGY F1-ES NAGY CSAPATNAK”

– A csapatok közül a leglátványosabb javulást tavalyhoz képest a McLaren mutatta. Az elmúlt évek szenvedése után magabiztosan hozta a negyedik helyet a konstruktőri bajnokságban. Mi a csapat eredményességének titka?
– Felmérték és belátták, hogy nemcsak a Hondán múlt ez a mélyrepülés. A csapatszerkezetben korábban rossz dolgokra helyezték a hangsúlyt, nem látták át, hogy mi az, amin változtatni kellene. A folyamat már tavaly elkezdődött, rengeteg helyen kicserélődött a csapat. A „nagyfőnök”, Zak Brown a háttérbe húzódott, új technikai igazgatót és csapatvezetőt neveztek ki. Motorbeszállítót váltottak, és két új pilótát ültettek az autóba. Nagyon sokat változtattak a tervezési filozófiában is. Mindez kifizetődött, mert már az év elején sem voltak rosszak, aztán volt egy nagy ugrás a teljesítményükben, és a nyár közepétől gyakorlatilag faképnél hagyták az egész középmezőnyt.

– Mondhatnánk, hogy „végre”, hiszen a múlt kötelez…
– Azért az látszik, hogy a McLaren nagy csapat volt. Ezt az autó elemeinek kidolgozottságán is észre lehet venni. Minden istállónál szépen össze vannak rakva, de a Mercedesnél, a Red Bullnál és a Ferrarinál még jobban odafigyelnek erre, és ugyanezt lehet látni a McLarennél is. A mai napig nem felejtették el, hogy kell kinéznie egy jó Formula–1-es csapatnak. Az élmezőnytől persze még mindig messze vannak, és nincs garancia arra, hogy 2020-ra utolérik a nagy hármast. De már néhány dobogós helyezés is előrelépés lehet nekik, és erre van esélyük.

– A két pilóta, Sainz és Norris is jó idényt zárt. A spanyol egyre jobb versenyző, milyen szintet képvisel a jelenlegi mezőnyben?
– Nehéz Sainz teljesítményét belőni, mert most olyan csapattársa van, akivel nehéz összehasonlítani. Norris jó versenyző, de mégiscsak újonc. Sainz mellett egy jó pont, hogy nem dőlt össze a teher alatt. Amikor elkezdett a McLaren működni, azt el is lehetett volna dobni néhányszor. A brazíliai dobogót is ő érte el, ez sem véletlen. Magabiztossá vált, ő is megszerezte a kellő rutint. Annak idején, amikor csapattársak voltak, közel azonos teljesítményt nyújtott Verstappennel, azóta a tudása valószínűleg csak jobb lett. Egy élmezőnybeli autó vagy egy élversenyző kellene mellé, hogy pontosan le tudjuk mérni a teljesítményét. Egyelőre még nagy kérdőjel.

– Norris kevesebb pontot hozott, de időmérőn, egy körön, vagyis nyers sebességben kiemelkedően jól teljesített. Mekkora potenciál van a húszéves pilótában?
– Norris kifejezetten jó évet zárt, úgy, hogy nagyon sok balszerencsés futama volt. A technikai meghibásodások – mint például a spa-i utolsó körös feladás – rengeteg pontot elvettek tőle, tehát közelebb lehetne Sainzhoz a pontversenyben. Az egykörös tempója nagyon erős, és ezt már az első évében megmutatta. Norris előtt nagyon fényes F1-es jövő állhat. Még nagyon az út elején jár, gyakorlatilag akkor is van még két éve a McLarennél, ha csak a beletanulási korszakot nézzük. A karrierjében még bárhová „fújhatja őt a szél”. Az alapján, amit eddig mutatott, nem fog gyorsan kikopni. Nem merem egyelőre kijelenteni, hogy a jövő bajnoka, azt talán igen, hogy a jövő egyik futamgyőztese.

„A KÖZÉPMEZŐNYRŐL: RICCIARDO MOST A PÉNZÉRT VERSENYEZ, HÜLKENBERG TÁVOZÁSA MEGLEPETÉS”

– A középmezőnyben találhatunk olyan versenyzőket is, akiknek inkább visszalépést jelentett ez az év. Daniel Ricciardo váltása megkerülhetetlen: megérte az ausztrálnak a Renault-szerződés?
– Ricciardónak pénzügyileg bejött a váltás, sportszakmailag nem. Készpénzre váltotta, amit eddig felépített magának. Szerintem arra nem gondolt, hogy ennyire nem válik be ez a döntés. Arra senki sem számított, hogy a Renault nem előre, hanem inkább hátralép. Idén egy átlagos, középmezőnybeli autó volt, semmi több. Még az év vége felé sem látszódott a fejlődés. Ricciardo most felhalmozza a pénzügyi tőkéjét, majd lehet, hogy 2021-től elvállal egy „olcsóbb” szerződést, ha az sportszakmailag megéri neki. Ideje még van rá, és még mindig jó versenyző, ebben az évben is voltak villanásai.

– Hülkenberggel viszont nem találkozunk jövőre…
– Hülkenberg távozása mindenképpen meglepetés. Erős, nagy rutinnal rendelkező versenyzőről beszélünk, akit használhatott volna bármelyik középcsapat. Csak ő is „drága” pilóta, magas a fizetése, és nem visz szponzort. Nem volt rossz éve, de egyértelmű volt, hogy kettejük közül Ricciardo valamivel erősebb. Talán ez árazta be őt. A csapatvezetők úgy érezték, hogy a fizetésigény mellé nem kapnának akkora teljesítményt, mint amit amúgy meg tudnak oldani a meglévő olcsóbb pilótával.

– Kinek a szerződéshosszabbítása lepte meg leginkább?
– Annak ellenére, hogy jó figura, és összességében nagyon jól nevelt, szimpatikus srác, Giovinazzi helyét érzem a legkevésbé megérdemeltnek. Semmi extrát nem mutatott. Volt egy fejlődési görbéje, az év második felében az időmérős tempóban már felvette a versenyt Raikkönennel. De versenyteljesítmény szempontjából és összességében nem látom azt, amiért szerettem őt nézni GP2-ben. Egész évben nem volt emlékezetes momentuma. A Haas-nál is csodálkozom, hogy megtartották mind a két versenyzőt. Nem váltja már meg a világot Magnussen és Grosjean sem. Szerintem ők addig vannak az F1-ben, amíg a Haas-pályafutásuk tart. Ez az a három versenyző, aki helyett el tudnám képzelni, hogy jövőre valaki más vezet az autóban.

„STROLL COULTHARD-TÍPUSÚ VERSENYZŐ”

– A Racing Pointnál versenyző Stroll nem tartozik ide, pedig Pérez a pontversenyben és az időmérőkön is jobb teljesítményt nyújtott nála. Neki akkor is lenne helye az F1-ben, ha nem az édesapja lenne a csapat tulajdonosa?
– Stroll nem jó időmérős pilóta. Ami a versenyei elejét meg is pecsételi. Pérez, aki egy átlagos időmérős versenyző, simán legyőzi szombaton. Viszont Stroll kiváló versenypilóta. Rendszerint előre tudja verekedni magát a lehetetlen helyzetekből is. Lehet szidni néhány dologért, hogy az apja pénze miatt van itt, de ebben a tehetsége is benne van. Anélkül nem lehetne ebben a mezőnyben vezetni. Ő egy Coulthard- vagy Button-típusú, nagyon jó versenyzőalkat, akinek valahogy nincs meg az egykörös tempója, viszont vasárnaponként remekül szerepel. Ha a legjobb ötöst kellene összerakni abból, hogy ki a legjobb vasárnapi versenyző, nálam lehet, hogy Stroll beférne. Egy „Jekyll és Hyde” típusú versenyző. Miközben az egyik oldala olyan, hogy azt mondod rá: „mit keres itt ez a kis elkényeztetett milliárdos ficsúr?”, a másik oldala nagyon kemény, nagyon pontos és összeszedett versenyző. Ami nekem is nagy meghasonulás, mert én sem értem, hogy ez honnan jön neki. Ha a rossz oldalán javítani tudna, akkor nagyon sokat lépne előre hatékonyságban és pontszerzésben is. Teljes joggal tagja a Formula–1-es mezőnynek.

– Már csak egy csapat pilótáiról nem ejtettünk szót: az egy pontot szerző Williams versenyzőiről. Az egy pont hozzá és Robert Kubicához sem méltó. Sokan várták a lengyel visszatérését, de összességében óriási csalódás volt neki ez az év. George Russell az időmérőkön esélyt sem adott neki.
– Kubica visszatérése sajnos méltatlan volt hozzá. Sajnálom, hogy így jött össze ez a visszatérés, nem tudta felvenni a tempót. Az sem jött jól neki, hogy házon belül a szezon legjobb újoncával kellett megküzdenie, aki George Russell. Bármennyire is látványosabbnak tűnhetett Norris vagy Albon teljesítménye, Russell nem véletlenül győzte le az összes időmérőn Kubicát. Az edzéstempója kimagasló. Voltak olyan villanásai, amivel néha a mezőny leglassabb autójával is meg tudta mutatni magát. Stílusban egyébként hasonlóan vezet, mint Hamilton. Végtelenül összeszedett, higgadt. Szerintem neki nagy jövője van. Egy átlag F1-drukkernek ez nyilván nem tűnt fel, de Russell meglepően jó. Kész lenne akár egy olyan típusú beugrásra, mint amit Leclerc csinált idén a Ferrarival.

HAMILTON: FERRARI? VERSTAPPEN: MERCEDES? BOTTAS: RENAULT?

– Ugorjunk át 2020-ra! „Hamilton jövőre még behúz egy világbajnoki címet, de aztán a Mercedes maga mögött hagyja a sorozatot, és vele együtt a britnek is ezt kellene tennie” – jött a kéretlen tanács Bernie Ecclestone-tól. Mennyire kell komolyan venni ezt a meglátást, aggódhatnak a Mercedes-rajongók?
– Azért örülök, hogy Bernie már nincs a tűz közelében, mert csak félévente egyszer kell ilyen, kissé „balga” nyilatkozatot hallgatni tőle, és nem kéthetente. Minden tiszteletem ellenére ma már nem nagyon érti a Formula–1 lényegét. Tipikus példája, hogy az ember felépít valamit, és aztán nagyobbá válik, mint ő, mert annyit változik, hogy maga belülről nem veszi észre, hogy már nem tudja átlátni. Ecclestone nyolcvankilenc évesen élvezhetné azt a rengeteg pénzt, ami több emberöltőre is elég lenne. De azt gondolom, hogy az irányítás kicsúszása fáj neki a leginkább, és ezért szeret megbotránkoztató nyilatkozatokat tenni. Amivel odaszúrhat, odamondhat. Kezeljük ezt úgy, hogy a régi tulaj ránézett a helyzetre, aztán mondott valamit, de ez alapján senki ne szaladjon a fogadóirodákhoz.

– Abban mégis igaza lehet, hogy új korszak kezdődik 2021-től, ami alaposan átrendezheti az erőviszonyokat. A csapatok az igazán nagy fejlesztésekkel inkább arra fognak tartalékolni?
– Ez egy döglött év lesz ilyen szempontból. Mindenki csinál egy autót, és ha az nagyjából megfelel, akkor azt már el is felejtették, és dolgoznak tovább 2021-re.

– A csapatvezetők a stabilitásra szavaztak, nem lesz nagy pilótakeringő. Ki lesz Hamilton legnagyobb kihívója?
– Ez nagyban függ attól, hogy a Ferrari megoldja-e az autó tapadási problémáját. A Red Bullnál az a kérdés, hogy tudnak-e egész évre kimagasló autót építeni, mint amilyet a szezon második felére szoktak. Mert 2017 óta minden évben abba a hibába futnak bele, hogy a nyár elejéig nem találják meg a megfelelő konstrukciót. Addig annyi pontot elveszítenek, hogy már nem tudnak a vb-címért küzdeni. Az is fontos, hogy a Honda be tudja fejezni az utolsó egy-két motorfejlesztési lépcsőjét. Ha tíz lóerőn belülre kerülne a négy motorszállító, akkor még jöhetnek izgalmak. Ha az első futamtól kezdve összeáll a Red Bull, akkor Verstappen világbajnoki esélyes. A Ferrarinál az autó mellett a két „dudás” is nagy kérdés, hiszen még nem tudjuk, kettejük közül ki lehet az első számú kihívó.

– 2021 minden szempontból vízválasztó lesz. Nemcsak a csapatok versenyképessége változhat meg alapvetően, hanem a versenyzőknél is hatalmas helyezkedésre lehet számítani. A szokásosnál is nagyobb „pletykaáradatra” készülhetünk. Kik lesznek a pilótakeringő főszereplői?
– A következő idény olyan lesz, mint a nyolcadik osztály az általános iskolában, amikor az ember a felvételire készül. A féléves bizonyítvány számít, a többi mind arról szól, hogy hogyan megyünk tovább. 2020 végén szinte minden pilótának kifut a szerződése, vagyis bárki bárhová mehet. Sokan arra várnak, és én is azt érzem, hogy Hamilton a Ferrarinál is fog vezetni. Ez benne van a pakliban. Ha ez megtörténik, akkor Vettel vagy Leclerc távozik az olaszoktól. Fontos kérdés az is, hogy mi lesz Ricciardóval? Meg tudja-e tartani a Red Bull Honda Verstappent? Ha nagyon erős lesz az autó, akkor marad. Ha nem, akkor Verstappen is célozni fog a Mercedes vagy a Ferrari irányába. Egyébként a Bottas, Ricciardo csere a legvalószínűbb.