Az elmúlt héten felébredt hosszú téli álmából a Formula–1 világa, a csapatok bemutatták 2017-es fejlesztésű autóikat, és a héten már kollektív teszten róják velük a köröket. Tekintsünk azonban vissza a téli szünet kezdetére, amikor a vb-címet begyűjtő Nico Rosberg a szezonzáró után pár nappal közölte, befejezi versenyzői pályafutását! Ezzel az a ritka, de nem egyedülálló helyzet állt elő, hogy az idén nem lesz ott a mezőnyben a világbajnoki címvédő. Utánajártunk, hogy az eddigiek alapján mire számíthat a Rosberg helyére igazolt Bottas a világbajnok autójában, illetve a korábbi, címvédő nélküli szezonok hogyan alakultak.

Ha leszámítjuk az első, 1950-es idényt, amikor értelemszerűen nem lehetett címvédő a mezőnyben, mindössze két évet kellett várnunk az első címvédő nélküli szezonra. A sportág legendás alakja, Juan Manuel Fangio 1951-ben nyerte meg első világbajnoki címét, ám 1952-ben úgy döntöttek, a kevés nevező miatt az F1-es vb-t az F2-es szabályrendszer szerinti autóknak írják ki, így a címvédő Alfa Romeo és Fangio is hoppon maradt. Az argentin pilóta júniusra ugyan talált magának egy helyet a Maseratinál, de súlyos balesetet szenvedett egy bajnokságon kívüli futamon, és felépülése fél évet vett igénybe. Az 1952-es szezonban tehát sem a címvédő versenyző, sem csapata nem szerepelt, hiányukban pedig Alberto Ascari és a Ferrari elsöprő diadalt aratva szerezte meg a bajnoki címet.

A következő címvédő nélküli évre sem kellett sokat várni – sajnos. Mike Hawthorn 1958-ban, miután a szezonzáró Marokkói Nagydíjon megnyerte a Ferrarival a bajnokságot, rögtön be is jelentette visszavonulását a versenyzéstől. Az új évad rajtjánál már akkor sem lehetett volna ott, ha nem vonul vissza: az egy vesével élő és minden gyanú szerint végzetes vesebetegségben szenvedő Hawthorn 1959 januárjában közlekedési balesetben életét vesztette. Helyét Tony Brooks vette át a Ferrarinál, aki a szezon 9 versenyéből kettőt megnyerve az összetett második helyén végzett, a bajnokságot a későbbi háromszoros bajnok Jack Brabham nyerte meg.

Ezt követően legközelebb 1971-ben nem lehetett címvédés – ismét tragikus okokból. Nem lehetett ott Dél-Afrikában rendezett évadnyitón a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka, a németországi születésű osztrák Jochen Rindt, aki az 1970-es Olasz Nagydíj időmérőjén szenvedett halálos balesetet. A Lotusnál 1971-ben a svéd Reine Wisellt tekinthetjük Rindt többé-kevésbé állandó utódjának, aki a futottak még kategóriában végzett, összesen 9 pontot gyűjtött a Jackie Stewart második és a Tyrrell-csapat első vb-címével záruló évben.

RINDT BALESETÉNEK SZIMULÁCIÓJA

Apropó Stewart: a repülő skót szintén helyet követel magának az összeállításban, hiszen 1973-ban úgy nyerte meg harmadik bajnoki címét, hogy már a szezon elején közölte, ez az utolsó éve, aztán meg sem várta az idény végét a befejezéssel. Miután csapattársa, Francois Cevert életét vesztette az Egyesült Államok Nagydíjának időmérőjén, azonnali hatállyal visszavonult, már a futamon sem indult el. A következő szezonban a Tyrrell Jody Schecktert indította első számú pilótaként, és a máig egyetlen afrikai F1-es világbajnok két futamot megnyerve a pontverseny 3. helyén zárt Clay Regazzoni és a második bajnoki címét szerző Emerson Fittipaldi mögött.

KISFILM SCHECKTERRŐL

Ezt követően a következő címvédő nélküli idényre majd' 20 évet kellett várni – egészen 1993-ig, és a dolgok ilyetén alakulásában magyar szál is volt. Történt ugyanis, hogy az 1992-es világbajnokságot megnyerő Nigel Mansell már a ’91-es Magyar Nagydíjon előszerződést kötött az őt alkalmazó Williams csapattal a ’93-as szezonra. Az F1 legendás bajszának tulajdonosa hiába szállította lenyűgöző fölénnyel a ’92-es vb címet a Williamsnek, a csapat valahogy elfelejtette közölni vele, hogy a következő évben a visszatérő Prost lesz az első számú pilóta. Az angol pedig köszönte szépen, és inkább átruccant az Indycarba, ahol „újoncként” meg is nyerte a bajnoki címet ’93-ban. Eközben az F1-ben a helyére igazolt Alain Prost magabiztosan begyűjtötte pályája 4. bajnoki címét.

PROST MEGNYERI A VB-T ESTORILBAN

A sportág legeredményesebb francia szereplője ezzel alapot szolgáltatott a mai napig az utolsó olyan szezonnak, amelyben nem szerepelt világbajnoki címvédő. Prost ugyanis a negyedik vb-cím birtokában végleg szögre akasztotta a sisakot, a Williamsnél pedig kinevezték Ayrton Sennát a helyére a száguldó cirkusz 1994-es idényére, amely az F1 valaha volt legtragikusabb, egyben legnagyobb hatású szezonjainak egyike volt. A háromszoros brazil bajnok a harmadik versenyen, Imolában életét vesztette, így ettől kezdve már a második 0-s rajtszámú szezonját futó Damon Hill volt a vezér a csapaton belül, aki másodikként zárt az idény végén Michael Schumacher mögött.

ÖSSZEFOGLALÓ AZ 1994-ES SZEZONRÓL

A feljebb írtak alapján természetesen nem lehet megmondani, hogy a talán élete esélyét kapó Bottas hogyan szerepel majd „címvédőpótlékként” 2017-ben. Figyelembe véve azonban, hogy a Mercedes adta az elmúlt három év világbajnokát és a turbókorszak visszatérése óta rendezett futamok bő 85 százalékát megnyerte, valamint azt, hogy csupán egyszer fordult elő, hogy a címvédő helyére hozott pilóta nem nyert futamot a „címvédés” évében, vállalható jóslatnak tűnik, hogy a 77-es rajtszámmal száguldó finn lesz a következő új futamgyőztes pilóta az F1-ben.