A hétvégén az ötödik kontinensen már 82. alkalommal rendeznek Ausztrál Nagydíjnak elnevezett autóversenyt, de csupán 33. alkalommal teszik ezt meg úgy, hogy az azon részt vevő járművek a Formula–1-es világbajnokság részeként hajtanak a pályára. Jelen összeállításunkban az eddigi 32 F1-es GP legizgalmasabbjait idézzük fel.

Elkerülhetetlen közhely, de tény: az első mindenből történelmi, és ez többszörösen is igaz volt az F1 hivatalos ausztráliai bemutatkozására. Az 1985-ös idény végén az első világbajnoki címét már korábban begyűjtő Prosttal, valamint Sennával, Laudával, Piquet-vel, Mansell-lel a soraiban érkezett a mezőny a vadonatúj Adelaide Street Circuitre. Rendkívül izgalmasra sikerült a verseny, amely az edzést megnyerő Senna és a '82-es bajnok Keke Rosberg csatáját – s végül utóbbi győzelmét – hozta. A történelmiséget tovább erősítő tényezők: a 25 induló autóból mindössze nyolc ért célba, a kiesők között mások mellett az utolsó F1-es futamát teljesítő Niki Laudával, valamint az Alfa Romeo, a Renault és a Toleman összesen hat autójával, amely csapatok számára is az utolsó futam volt az első ausztrál viadal (a Renault évekkel később visszatért a sorozatba).

AZ ELSŐ AUSZTRÁL NAGYDÍJ ÖSSZEFOGLALÓJA SENNA KOMMENTÁLÁSÁVAL

Az Adelaide város utcáin kanyargó pályát imádták a versenyzők, az aszfaltcsíkot övező, szurkolók által gerjesztett hangulatot nemkülönben, egy évvel később pedig már sorsdöntő izgalmak is csatlakoztak az évzáróhoz. Adelaide-ben dőlt el ugyanis az 1986-os év egyéni világbajnoki címének sorsa: Nigel Mansell és Nelson Piquet mellett a címvédő Alain Prost volt még esélyes a futam előtt a végső diadalra.

Sokáig az előző évi győztes – egyébként az idény végén visszavonuló – Rosberg vezetett, de egy defekt miatt feladta a versenyt, így Mansell nyeregben érezhette magát az első vb-címe felé. Végül egy látványos defekt miatt ő is kiesett, csapattársát, Piquet-t pedig elővigyázatosságból kerékcserére hívták a Williams szerelői, így végül Prost a futamot megnyerve megvédte a címét.

Az 1989-es és 1991-es futamok az esőről maradtak emlékezetesek: az előbbin a vezető Senna a 3. kör végén már 25 másodperc előnyt szedett össze a második helyen haladó, és a nagydíjat a brazil kiesése után megnyerő Boutsennel szemben. A '91-es viadal pedig mint minden idők legrövidebb F1-es versenye vonult be a történelemkönyvekbe. A szakadó esőben a pilóták mindössze 24 percig autóztak, 14 kört (valamivel több mint 50 kilométert) tettek meg, amikor piros zászlóval félbeszakították a futamot, majd a már előtte is világbajnok Sennát hirdették ki győztesnek.

Két év múlva, 1993-ban Senna Ausztráliában begyűjtötte pályafutása utolsó, 41. futamgyőzelmét, és röviddel az idény vége után a szervezők közölték: 1996-tól Melbourne, az Albert Park lesz a nagydíj házigazdája. Addig azonban még ott volt 1994, amikor ismét itt dőlt el a világbajnok kiléte: a Benettonban Michael Schumacher egy pont előnnyel várta az idényzárót a Willamst kormányzó Damon Hill előtt. A vb-éllovasok egymást üldözték az első két helyen, aztán a 36. körben jött ez:

Az utolsó Adelaide-ben rendezett futamról is meg kell emlékeznünk, Mika Häkkinen súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett az időmérőn, és csak Sid Watkins doktor hatékony közbeavatkozásának köszönhetően menekült meg a későbbi kétszeres világbajnok.

A Melbourne-be költözés kapcsán még „Mentsük meg az Albert Parkot!” néven mozgalom is indult a futam ellen, ám az 1996-os, immár idénynyitó versenyen történtek után hamar elfelejtették Adelaide-et a rajongók. A rajt után ugyanis, a harmadik kanyarban Martin Brundle Jordanje hatalmas balesetet szenvedett:

Alig két évvel Ayrton Senna tragédiája és bő negyed évvel Mika Häkkinen majdnem végzetes csattanása után az egész világ azt látta, ahogy a ripityára tört autójából kikászálódó Brundle sprintel vissza a boxba a tartalék gépéért. Ennél jobb üzenetet a sportág biztonságáról és önmagáról aligha küldhetett volna az új létesítmény.

A ring első esztendeit a McLaren és a Ferrari dominálta, és jelentős baleset nélkül, jobbára nyugodtan teltek az évnyitó versenyek. A 2001-es futam viszont tragikus aktualitást kapott és megint a hármas kanyar miatt. Jacques Villeneuve és Ralf Schumacher ütköztek az ötödik körben, és a kanadai négykerekűjéről leszakadó kerék telibe találta az 52 éves Graham Beveridge pályabírót, aki a kórházba szállítás során életét vesztette. Ennél sokkalta örömtelibb események is történtek a helyszínen ebben az évben, mégpedig két ifjonc bemutatkozása: Fernando Alonsóé és Kimi Räikkönené. Az azóta már kétszeres bajnok spanyol a 12. pozícióban ért célba a Minardival, míg a korábban mindössze 23 Formula-autós versenyen szereplő finn a 6. helyen, azaz pontszerzőként találkozott a kockás zászlóval.

Az egy évvel későbbi futam is egy debütáns miatt maradt emlékezetes: a Renault-hoz távozó Fernando Alonso helyett Mark Webber került a Minardihoz, és a hazai pályán bemutatkozó ausztrál pilóta az ötödik helyet szerezte meg, majd a leintés után eksztázisban ünnepelt a dobogón. Ja, ehhez persze kellett az első kanyarban egy, a mezőny felét követelő tömegbaleset is, amelyből Webber szerencsésen kimaradt.

Az előbb már említett Räikkönen 2007-ben itt szerezte meg első győzelmét a Ferrarival, két év múlva pedig Jenson Button jegyezhette fel a Brawn GP első sikerét – igaz, utóbbit némileg beárnyékolta a futam utáni kizárások és tárgyalások hosszú sorozata.

Ha pedig már tárgyalások: az utóbbi évek egyik legabszurdabb esete is Melbourne-höz köthető, amikor 2015-ben a holland Giedo van der Garde még két nappal a szezon előtt is azt bizonygatta az ausztrál bíróság előtt, hogy márpedig neki kell versenyeznie a Sauberben Nasr vagy Ericsson helyén... A két esztendővel ezelőtti idénynyitón végül Lewis Hamilton győzött, a kiváló hollandot meg kis túlzással azóta sem lehetett látni az F1 környékén.

A tavalyi futam is emlékezetesre sikerült, persze korántsem biztos, hogy Fernando Alonso olyan szívesen nézi vissza, ahogy a rettegett hármas kanyarban Esteban Gutiérrez hatékony közreműködésével bemutatja Martin Brundle 20 évvel korábbi mutatványát, ami egyben az előző idény legkeményebb balesetét is jelentette.

A Rosberg családnak köszönhetően egyébként szép keretes szerkezetet kapott az Ausztrál GP-k története, hiszen az elsőt az édesapa, Keke, míg a legutóbbit a fiú, a tavaly visszavonult világbajnoki címvédő, Nico nyerte meg.

Az Ausztrál Nagydíjakat tekintve a győzelmi csúcstartó Michael Schumacher, aki 4 alkalommal nyert, míg az idén Rosberghez hasonlóan már pihenő Jenson Button háromszor diadalmaskodott. A jelenleg is aktív pilóták közül Kimi Räikkönnen és Lewis Hamilton 2-2, míg Fernando Alonso és Sebastian Vettel 1-1 alkalommal pezsgőzhetett.

Hogy aztán lesz-e idén új győztes az Ausztrál Nagydíjon, vagy sem, legkésőbb vasárnap reggel 9-ig kiderül.