Egy legenda nyomában - a Schumacher-sztori

BÚCSÚ A HETES SZÁM JEGYÉBEN

„2012. november 25-e: az F1 aranykorszakának utolsó napja" – hirdette egy transzparens az interlagosi pálya célegyenesében vasárnap, de voltak, akik még egyértelműbben fogalmaztak. „Michael, az F1 már nem lesz ugyanaz nélküled" vagy „Michael, szeretünk" – kiabálták a rajongók a tribünről.

Vitathatatlan, hogy Michael Schumacher személyében a sportág nagy alakja vonult vissza – immáron végleg (?). És ezt még az a tény sem árnyékolhatja be, hogy az utóbbi három szezonja nem volt olyan eredményes, mint amilyennek maga is elképzelte.

„Nagy örömöt szerzett számomra a visszatérés, a nagy részét élveztem ennek az időszaknak. Igaz, hogy nem volt olyan sikeres, mint amilyet szerettünk volna, de sokat tanultam belőle a későbbi életemre is. Hálás vagyok a pozitív érzések miatt, amit kaptam, de itt a megfelelő pillanat a visszavonulásra" – mondta az F1 legsikeresebb pilótája, aki az elsők között gratulált Sebastian Vettelnek a harmadik világbajnoki címéhez.

„Az eredményeket tekintve a második F1-es korszaka valóban nem volt olyan kiemelkedő, de mindannyiunknak nagy megtiszteltetést jelentett, hogy vele dolgozhattunk" – nyilatkozta Ross Brawn, a Mercedes csapatfőnöke, aki a Benettonnál és a Ferrarinál is ott volt, amikor Schumi a hét világbajnoki címét szerezte.

Apropó, a hetes szám érdekes keretbe foglalta a német pilóta pályafutását: a hetedik helyről indulhatott az első nagydíján még 1991-ben Belgiumban, és a hétvégi brazíliai idényzárón is itt intették le. Ráadásul a hétszeres vb-győztes autója is a hetes rajtszámot viselte Interlagosban...

Talán még egy-két szezon benne lehetett volna, de Lewis Hamilton Mercedeshez igazolását követően sok más választása nem maradt, mint a visszavonulás. A sokszor kritikus hangok ellenére Schumachernek már semmit nem kellett bizonyítania, még ha az utolsó három évében csak idén Valenciában tudott dobogóra állni (a monacói pole pozícióját rajtbüntetés miatt elveszítette).

Utolsó futamán is azzal a „soha nem adom fel" mentalitással versenyzett, amely a karrierje során is jellemezte. A rossz rajtpozíció, egy korai koccanás, a négy boxkiállás és a változó körülmények ellenére végül pontszerző helyen fejezte be a versenyt, Brawn szerint tudása legjavát nyújtotta.

„Emlékeztetett az idei befejezés a 2003-as vb-címemre, amikor hasonló küzdelmet vívtam és végül csak egy ponttal nyertem összetettben. Büszke vagyok rá, egy jó barátom" – utalt sportszerűen Vettelre a leintést követően.

A SZÁMOK NYELVÉN

Schumacher a Formula–1 történetének legsikeresebb versenyzője, 1991-es bemutatkozása után a sportág meghatározó alakjává vált. Számos rekordot döntött meg, így jelen pillanatban is az ő nevéhez fűződik többek között a legtöbb vb-cím (7), a legtöbb futamgyőzelem (91) és a legtöbb győzelem egy szezonon belül (13).

A Benettonnal 1994-ben és 1995-ben volt világbajnok, a Ferrarival 2000 és 2004 között ötször nyert vb-t. Később, 2006 és 2010 között szüneteltette pályafutását, majd visszatérése után három szezont töltött a Mercedesnél. De mégsem a száraz számok miatt fogunk rá a leginkább emlékezni, hiszen számos nagy pillanat fűződik a nevéhez, a következőkben ezekből elevenítünk fel párat (a teljesség igénye nélkül), miközben néhány esetben Schumi kommentjét is elolvashatják – az F1 Racing magazin októberi számában közölt interjú nyomán.

AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK

1991, Belgium – az első verseny: A talpraesett menedzsere, Willi Weber kihasználta, hogy a Jordan-Ford pilótáját, Bertrand Gachot-t egy közúti incidens miatt letartóztatták, és elhitette a csapat képviselőivel, hogy az akkor 22 éves védence jól ismeri a pályát. A valóságban többször is körbe kellett rajta mennie biciklivel, hogy megismerje a vonalvezetését, mégis az időmérőn végül a hetedik helyet szerezte meg. A verseny már nem sikerült ennyire jól, de egyből lecsapott rá a Benetton... És milyen érdekes, első futamgyőzelmét is Belgiumban aratta a következő szezonban.

1994, Ausztrália – első vb-cím, ütközés Damon Hill-lel: A hét vb-címe közül az elsőt 1994-ben szerezte, a világbajnoki pontversenyben csak egy pont döntött. Schumacher mindössze ennyivel vezetett a williamses Hill előtt a szezonzárót megelőzően, ahol miután egy falnak ütközött, lelassult az autója. Hill beérte, megpróbálta megelőzni, de a vége az lett, hogy mindketten feladni kényszerültek a versenyt. A brit média természetesen szándékossággal vádolta, egy új rivalizálás született az F1-ben.

1996 – Ferrarira váltás, egy új korszak kezdete: Schumacher öt év alatt két vb-címet nyert e Benettonnal, mielőtt a Ferrarihoz szerződött. Ezzel egy új korszak kezdődött az F1-ben, bár nem volt kockázatmentes a döntés a német részéről, hiszen az olasz istálló azt megelőzően 1979-ben tudott a vb-pontverseny élén végezni. Első ferraris évében egyénileg a harmadik helyre jött be Damon Hill és Jacques Villeneuve mögött, amely egyben a konstruktőri vb második helyét jelentette a Ferrarinak. Valami elindult...

2000 – első vb-cím a Ferrarival: Több mint két évtizedes várakozásnak vetett véget Schumacher 2000-ben, amikor újra a csúcsra vezette a Ferrarit. A korábbi években is aratott emlékezetes győzelmeket a maranellóiakkal, de a végső siker elkerülte.

„Egyértelmű, hogy a 2000-es sikeremnek örültem a legjobban, hiszen a Ferrari huszonegy, míg én öt éve nem nyertem előtte. Minden kétséget kizáróan a csapatnak és nekem is ez volt a legemlékezetesebb pillanat."

2002 – hol volt itt a verseny?: 2002-ben sorozatban harmadik vb-címét gyűjtötte be a Ferrarival, Magny-Cours-ban aratott győzelmével már hat futammal a vége eldőlt a pontverseny. Ilyen korai sikerre előtte nem volt példa. A szezon azonban több megkérdőjelezhető lépést is hozott az olasz istállónál: Ausztriában csapattársa, Rubens Barrichello engedte át neki a győzelmet elég átlátszó módon, míg Indianapolisban a befutó előtt történt hasonló eset, csak éppen fordított szereposztással.

2004 – szerencsés hetes: négy futammal a vége előtt egy második hely is elég volt Schuminak ahhoz, hogy bebiztosítsa sorozatban ötödik vb-címét. Egészen elképesztő teljesítményt nyújtott abban az évben, első 13 versenyből 12-t megnyert, összesen pedig 13 elsőséggel és rekordnak számító 148 ponttal zárt.

2006, Monza és az első visszavonulás: Több pletyka is keringett már a visszavonulásáról a szezon alatt, de hivatalosan mindössze annyit lehetett tudni, hogy majd valamikor sor kerül a fontos bejelentésre. Három futammal a vége előtt monzai győzelmével (sorozatban ötször nyert az olasz helyszínen) mindössze kétpontosra csökkentette hátrányát Fernando Alonsóval szemben, a ferraris szurkolók lelkesen ünnepelték a hazai versenyükön, amikor Schumacher elárulta, a szezon végén visszavonul. A következő versenyen Kínában aratta utolsó futamgyőzelmét, a nyolcadik vb-cím végül elmaradt.

2012, Valencia - az utolsó pódium: Az idei Európa Nagydíjon a Mercedes veteránja 2010-es visszatérése óta először állhatott fel a dobogóra. Schumi a 12. helyről indult, és friss készlet lágy gumijain a hajrában Mark Webberrel a nyakán tört előre, miközben több riválisa is kiesett.

Több dobogós helyezés nem jutott Schumachernek második F1-ben töltött időszakában, de ha meg akarjuk érteni a visszatérését, elég felidézni, mit is rejtett bele üzenetként a sisakjába a szezonzárón: „Az élet a szenvedélyről szól. Köszönöm, hogy osztoztok az enyémen."

Mi köszönjük, Michael!