Senna a második, Schumacher a harmadik legjobb F1-es versenyző

Az újság a világ ötven legjobb F1-es pilótájáról készített összeállítást, amelyben – nem meglepő módon – túlsúlyban vannak a britek, például a ma is aktív versenyzők közül Jenson Button (41.), David Coulthard (32.), Lewis Hamilton (20.) is ott van a listán.

Szóval a rangsor meglehetősen szubjektívre sikerült, de hát ez az efféle összeállítások sajátja. A második tízesben szerepel Hamilton mellett többek között a két háromszoros világbajnok Nelson Piquet (15.) és Niki Lauda (14.), akiket éppen megelőz a 2007-es bajnok finn Kimi Räikkönen, miközben a mindössze 32 futamon induló, ám így is kétszeres világbajnok Alberto Ascari a 11.

Az első tízben is jól észrevehető a britek szubjektivitása, a Top 10 utolsó helyezettje például a finnek kétszeres világbajnoka, Mika Häkkinen, akinél eredményesebb és színesebb egyéniséget mögötte is találhatunk. Majdnem ugyanez igaz Nigel Mansellre is, aki legalább egyéniségnek nevezhető – a hallgatag finnhez képest mindenképpen, ki ne emlékezne a ’92-es világbajnok védjeggyé vált bajszára.

Nyolcadik helyre Fernando Alonsót rangsorolta a lap, és ebbe valóban nem lehet belekötni: a spanyol a maga idejében minden idők legifjabb edzéselsője, versenyek leggyorsabb körének tulajdonosa, futamot legalább egy körig vezető pilótája, dobogósa, futamgyőztese, világbajnoka és kétszeres világbajnoka lett.

A hetedik a száguldó cirkusz „majdnemembere”, Sir Stirling Moss, aki 1955-től hét szezonon keresztül folyamatosan ott volt a csúcs közelében, ám egyszer sem ért fel oda: négy vb-2. és három vb-3. helyet gyűjtött be. Egyértelműen ő a világ legjobbja azok közül, akik sohasem nyertek világbajnoki címet.

A Times a hatodik helyre rangsorolja a sportág első ötszörös világbajnokát, a hőskorszak klasszisát, az argentin Juan Manuel Fangiót, az ötödikre pedig a skótok háromszoros bajnokát, Jackie Stewartot teszi.

A lap szerint a negyedik helyet az egyetlen francia világbajnok foglalja el: a négyszeres bajnok Alain Prost. A francia kockázatokat kerülő stílusa nem volt ugyan látványos, viszont annál inkább eredményes. Róla mondta egy tapasztalt F1-es tv-kommentátor: „Minél gyorsabban ment, annál lassabbnak látszott.”

Minden idők dobogójának legalsó fokára a sportág történetének legeredményesebbjét sorolta az újság. Persze már az is kész csoda, hogy Michael Schumacher egyáltalán dobogóra került a brit újság szerint – hiszen Schumi német…

A Times három üggyel indokolta helyezését: Damon Hillt klilökte ’94-ben, aki így nem kétszeres világbajnok, három év múlva Jacques Villeneuve-vel ütközött, ám a rövidebbet húzta, és kizárták a pontversenyből, míg utolsó monacói versenyén Alonsót gátolta meg a jó eredmény elérésében, amikor a Rascasse-kanyarban leállította Ferrariját.

A második fokra az immár 15 éve elhunyt Ayrton Sennát állította a lap: a háromszoros világbajnok brazil már életében legendává vált, és a ’94-es imolai futamon bekövetkezett tragédia után az egész világ gyászolta.

Pályája végén megmérkőzött az F1-be éppen berobbanó Schumacherrel, közepén Prosttal, elején Piquet-vel csatázott nagyokat.

A lap szerint Jim Clark volt minden idők legjobb Formula–1-es pilótája, amivel megint csak érdemes vitába szállni.

A kétszeres világbajnok brit kétségtelenül a száguldó cirkusz legendás alakja, ugyanolyan tragikus hirtelenséggel hunyt el, mint Senna – 1968 áprilisában egy Formula–2-es versenyen lesodródott a pályáról, és autója a fák között rommá tört.

Az is kétségtelen, hogy a csöndes skót szélvészgyors volt, ráadásul 8 F1-es idénye során mindössze háromszor szenvedett balesetet, szóval kivételesen precíz is volt. Ez elegendő volt számára, hogy minden brit pilóta közül épp őt válasszák a Times szerkesztői minden idők legjobbjának.