A McLaren mindent Hamilton világbajnoki címének rendelt alá

Fernando Alonsót a nála sokkal csendesebb, könnyebben kezelhető Heikki Kovalainen váltotta a McLarennél, amelynél ezzel a múlt homályába tűntek a csapaton belüli viták, harmonikusabb volt a gárda együttműködése.

Kovalainen szótlanul tűrte, hogy a csapat teljesen Lewis Hamilton mögé álljon, nem rendezett jeleneteket amiatt, hogy az MP4-23-as McLaren-Mercedes túlkormányzott volt, ami a brit vezetési stílusa számára ideális volt, a finnt viszont visszavetette. (Amikor mindketten pontot szereztek, csak háromszor verte meg versenyen Hamiltont, s az idény végéig szóvá sem tette, hogy az idény során egynél többször is könnyebb lehetett volna az autója, mint Hamiltoné.)

Hamiltonnak így csak a rivális csapatok versenyzőire kellett figyelnie a világbajnoki címért folyó küzdelemben, amelyből végül győztesen jött ki. Öt futamot megnyert, ha jó napja volt, mint például Melbourne-ben, Silverstone-ban, Hockenheimben vagy Sanghajban, senki sem érhetett a nyomába. Monacóban a szerencse is mellé állt, ahol korai defektje után heroikus küzdelmet vívott Robert Kubicával és Felipe Massával, és a brazil vezetői hibájának is köszönhetően nyert.

Remekül vezetett, de nem nyert Törökországban és Belgiumban, ahol megfosztották a győzelemtől. Spában szabálytalanul előzte meg Kimi Räikkönent, nagy vihart is kavart az ügy, sokan máig Hamiltont tartják a viadal igazi győztesének.

Hamilton sem igen látta be, hogy hibázott, de volt rá bőven alkalom, hogy önkritikát gyakoroljon. Bahreinben elfelejtette rajt üzemmódra állítani az autóját, majd kétszer is nekiment Fernando Alonsónak; Kanadában a boxutca kijáratánál a piros lámpánál várakozó Räikkönenbe ment bele hátulról; egy futammal később, Franciaországba magával vitt egy rajtbüntetést, és hiába próbált meg felkapaszkodni a középmezőnyből, többször is hibázott, egy kanyar levágásáért meg is büntették; Olaszországban az időmérőn vállalt érthetetlen kockázatot a szakadó esőben az átmeneti abroncsokkal, és rajtolt csak a 15. helyről; Szingapúrban csak óriási mázlival jutott az edzés harmadik fordulójába; Japánban pedig a célegyenes végén fékezte el magát, amikor a remekül rajtoló Räikkönent próbálta meg visszaelőzni.

Ennyi hibával az elmúlt években nem lehetett volna világbajnokságot nyerni, a 10, 8, 6, 5, 4, 3, 2, 1-es pontozás bevezetése óta csak egyszer, 2003-ban lett valaki kevesebb ponttal bajnok, de Michael Schumacher az akkori 93 pontját kettővel kevesebb, 16 futamon gyűjtötte össze.

Hamiltonnak kellett Räikkönen gyenge formája, a Ferrari rengeteg hibája, amellyel Massát sújtotta, valamint a BMW kishitűsége, amely miatt a Kanadai Nagydíjat követően lemondott arról, hogy Kubica világbajnok legyen. Persze nem érdemtelen az elsőség, főleg úgy, hogy a konstruktőri világbajnokságot másik csapat nyerte meg. Csak hát hagyott kívánnivalót maga után ez az idény, Hamiltonnak lesz még ideje bizonyítani.

Kovalainennek pedig össze kell szednie magát, mert ő is kell a konstruktőri vb-elsőséghez, és ha jobban megy neki, az effajta idényösszefoglalókban is többet kaphat egy bekezdésnél.