Fotó: Imago
Monte-Carlóban bármi megtörténhet, így aztán nem csoda, hogy Fernando Alonso is bizakodik egy jó helyezésben
Fotó: Imago
Monte-Carlóban bármi megtörténhet, így aztán nem csoda, hogy Fernando Alonso is bizakodik egy jó helyezésben
A „Formula–1 ékkövének” is nevezett utcai pálya a legkönyörtelenebbek egyike a sorozatban, maximális koncentrációt követel a pilótáktól, és ez már néhány teljesen őrült nagydíjban is megnyilvánult.
1982-ben például Alain Prost négy körrel a vége előtt törte össze autóját, ezzel Riccardo Patrese vette át a vezetést. Az olasz pilóta megpördült másfél körrel a vége előtt, így Pironi és de Cesaris is faképnél hagyta. Hihetetlen módon azonban mindkettőjüknek kifogyott az üzemanyaga a kockás zászló előtt, így Patrese életében először diadalmaskodott – igaz, ezt ő maga sem akarta elhinni…
Hogy még egy őrült versenyt említsünk: Olivier Panis 1996-ban 14. helyről indulva aratta karrierje egyetlen futamgyőzelmét, a versenyképesnek csak nagy jóindulattal nevezhető Ligier-Mugen-Hondával. Ez volt a tradicionális francia istálló utolsó elsősége a Formula–1-ben.
Ebből is látszik, Monacóban gyakorlatilag minden megtörténhet, így nem véletlen, hogy Fernando Alonso kifejezetten bizakodva néz a verseny elé.
„Fejlődtünk, de még le vagyunk maradva a Ferraritól, a McLarentől és a BMW-től. Monaco egy olyan pálya azonban, amin a pilóta képessége a legfontosabb. Persze egy jó autó mindig sokat segít, és megkönnyíti a dolgot” – nyilatkozta.
„Örülök, hogy javultunk. Törökországban megmutattuk, hogy a barcelonai eredmény nem véletlen volt. Három nagyon fontos pontot szereztem, ez a bizonyíték a fejlődésünkre. Hosszú még az út addig, hogy a nagyokkal harcolhassunk az élen, de jó irányba haladunk, és ettől egyre eltökéltebbek vagyunk” – mondta a kétszeres világbajnok.
„Isztambulban láthatta mindenki, ha az esélyeseknek problémáik akadnak, akkor előre kerülhetünk. Épp ezért minden lehetőségre figyelnünk kell, és azonnal meg kell ragadnunk azt” – tette hozzá.