Csallóközcsütörtök is jelen! 43 éves nézőcsúcs a Fradi meccsén

A fák nem nőnek az égig, de minél több olyan mérkőzést láthatunk Magyarországon, magyar csapat részvételével, mint amilyen a Ferencváros–Leverkusen Európa-liga-nyolcaddöntő volt, annál inkább javulhat a futballunk nemzetközi megítélése, versenyképessége. Persze erre sokan kérdezhetik, hány magyar játékos lépett pályára az FTC-ben a csütörtöki találkozón, amire azt mondhatjuk, ugyanannyi (négy) mint amennyi német a Leverkusennél.

Viszont a kérdést úgy is feltehetjük: hány magyar kissrác ült a lelátón Fradi-mezben és szurkolt a zöld-fehéreknek? Hány magyar gyerkőc gondolhatta azt, akár a lelátón, akár a tévé előtt ülve, az FTC első csapatában most debütáló 17 éves Manner Balázs becserélésekor, hogy néhány év múlva ő is szeretne eljutni idáig, ilyen meccsen pályára lépni? Pontos számot persze nem tudunk, de a meccsre menet, a beléptetőkapuknál nagyon sok édesapát láthattunk a fiával érkezni. Egy vidékről érkezett apuka némi bosszúsággal meg is jegyezte, a találkozó miatt ki kellett hagynia a fiának a csütörtöki edzést, így pedig a hétvégi kezdőcsapatból is kimaradhat – mire a 13 év körüli fiú csak annyit mondott, apa, ezt a meccset látni kell.

Ugyanezt gondolhatták Zalaegerszegtől Nyírbátorig, a felvidéki Csallóközcsütörtöktől, Kőröstetétlenen át Békéscsabáig azok a szurkolók, akiknek a zászlaival találkoztunk a stadionban. Erre most elővehetnénk azt a klisét, hogy a Fradi a nemzet csapata, de az az igazság, hogy anno, amikor a Debrecen a régi Puskás-stadionban játszotta a BL-meccseit, vagy a Mol Fehérvár a Groupama Arénában az El-csoportmeccseit, akkor is láthattunk zászlókat az ország legkülönbözőbb pontjairól, de még a határon túlról is. A kupacsapataink nemzetközi meccseire ugyanis kíváncsiak a magyar futballszurkolók, éljenek bárhol is, és a vereség ellenére örök élmény maradhat számukra, hogy élőben láthatják, amint ötvenezer szurkoló előtt, több mint harminc év után, újra európai kupa nyolcaddöntőjében lép pályára magyar csapat.

Magyar klubcsapat mérkőzésén, a magyarfutball.hu adatai szerint legutóbb 1980 márciusában voltak legalább ötvenezren: akkor az egymást követő Vasas–Honvéd (3–3, 56 ezer néző) és Újpest–Ferencváros (4–1, 60 ezer néző) kettős rangadón voltak legalább ennyien, illetve ennél is többen. Legutóbb, amikor a Fradi BL-ben szerepelt, a koronavírus-járvány miatt nem volt erre esély. A stadionok méreteiből adódóan a DVSC-nek lett volna még erre sansza, de a 2009-ben még ütött-kopott Puskás-stadionban, az életveszélyesnek minősített felső karéj lezárása miatt „csak” 42 ezren lehettek a Liverpool és a Fiorentina elleni BL-meccseken. Túl a 43 éves nézőcsúcson, a ferencvárosi szurkolók egész stadionban végigfutó koreográfiája is különleges látványt nyújtott.

A fák azonban nem nőnek az égig. Az El-keretbe nevezett játékosok közül sérülések, illetve eltiltás miatt hat labdarúgót is nélkülöző, a 14. percben, újabb sérülés miatt egyetlen megmaradt jobbhátvédjét, Henry Wingót is elveszítő Ferencváros két meccsen négy nagy helyzetre, köztük két kapufára volt képes a becsült keretérték alapján csaknem tízszer többre taksált Leverkusennel szemben. Ez pedig két 2–0-s vereséget eredményezett. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a német csapattal másfél éven belül négyszer játszott a Ferencváros, és egyszer sem volt ennél nagyobb a különbség a német gárda javára, akkor megállapíthatjuk, hogy nagyjából ennyit tud most a Fradi egy sztárklubnak azért nem nevezhető, topligás élcsapat ellen.

Hogy ez sok-e vagy kevés, azt mindenki döntse el maga, azt azonban sosem szabad elfelejteni, hogy 2016-ban a BL-selejtező nyitányán még az albán 2. Partizani is kiverte a Fradit, hét év alatt pedig odáig jutottak a zöld-fehérek, hogy az Európa-ligában csoportelsőként megélték a tavaszi folytatást, a legjobb tizenhat között szerepelhettek. Persze, azóta sokat emelkedett a klub költségvetése, minőségi légiósok sora érkezett a Ferencvárosba. Az albán ezüstérmes ellen még nyolc magyar válogatott lépett pályára az FTC-ben, a Bayer Leverkusen ellen csütörtökön már csak kettő. Közben pedig felépült egy olyan stadion Magyarországon, amit nem győznek dicsérni a külföldi szakemberek, még a Bayer sokat látott spanyol edzője, Xabi Alonso is hosszasan méltatta a körülményeket, az atmoszférát, a pálya minőségét. Ezek mind kellettek a csütörtöki futballélményhez, az ötvenezer néző előtt játszott El-nyolcaddöntőhöz magyar csapat részvételével.

Persze, éppen azért, mert a fák nem nőnek az égig, vigyázni kell az olyan kijelentéssel, amilyet Sztanyiszlav Csercseszov, az FTC vezetőedzője tett csütörtökön: „Jövőre a BL-nyolcaddöntő a célunk.” Láthattuk ugyanis, hogy jelenleg még a BL-csoportjában 3. helyen végző, a Bajnokok Ligájából az El-be „leeső” Leverkusen is túl nagy falat a Fradinak, így egyelőre nem reális BL-nyolcaddöntőről beszélni. A Ferencváros hosszú idő után 2019-ben jutott először csoportkörbe, és azóta folyamatosan eljutott valamelyik sorozatban a főtáblára. Az idén először a tavaszi folytatást is megélte, és most az tűnik reális célnak, hogy a következő években is legalább a tavaszt elérje a csapat. Aztán ha ez újra és újra sikerül, lehet tovább álmodni…

LABDARÚGÓ EURÓPA-LIGA
NYOLCADDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
Ferencváros–Bayer Leverkusen (német) 0–2 (0–1)
Budapest, Puskás Aréna, 50 675 néző. Vezette: Artur Dias (portugál)
FTC: Dibusz – Wingo (Marquinhos, 14.; ifj. Lisztes 90+1.), Abena, Knoester, Civic – Esiti, Vécsei – Adama Traoré, Gojak (Manner, 78.),Zachariassen – R. Mmaee (Frederiksen, 90+1.). Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
LEVERKUSEN: Hrádecky – Tapsoba, Tah, Hincapié (Kossounou, 82.) – Frimpong (Fosu-Mensah, 82.), Exequiel Palacios, Andrich (Demirbay, 86.), Bakker – M. Diaby, Azmun (Hlozek, 71.), Wirtz (A. Adli, 71.). Vezetőedző: Xabi Alonso
Gólszerző: M. Diaby (3.), A. Adli (81.)

Továbbjutott: a Bayer Leverkusen, 4–0-val, kettős győzelemmel