Divatba jött „Bockaj” – a magyar határ közelében kapott újabb pofont a holland futball

Így ejtette ki az NK Osijek a PSV-t – KÉPGALÉRIA

A kontraszt óriási. Időben és térben egyaránt. Másfél évvel ezelőtt az eszéki futballcsapat, az NK Osijek utolsó előtti, kieső helyen állt a horvát bajnokságban, most pedig idegenben szerzett 1–0-s előny birtokában fogadhatta a holland PSV-t az Európa-liga csoportkörét megelőző rájátszásba jutásért folyó párharcban.

A Városkerti Stadion nyugati lelátója melletti utcában pedig falusias jellegű földszintes házak nyújtózkodtak, az udvarokon tyúkok és libák kapirgáltak, miközben onnan ötven méterre az Eindhoven lépett pályára. Egy réten átvágva, a túlsó oldalon viszont már nagyon is városias képet mutatott a táj, magas téglaházak sorjáztak, amelyek ideiglenesen vendéglátóhellyé váltak: kitárultak a kapuk, mindenki árult valamit, pattogatott kukoricát, emléktárgyakat, kolbászt, sült oldalast, igazi lángost – és leginkább sört. Naná, erre vonul a szurkolótábor, itt gyülekezik a tömeg, itt készül mindenki a csodára.

Legalábbis az a 15 ezer szerencsés, aki a belépőjegyek iránti nagy hajszában sikerrel járt. Nagy kincs most a „zsuga”, sokan szelfiznek kezükben a jeggyel, lehet vele dicsekedni a Facebookon, ez a menőség fokmérője ezen a napon a magyar határhoz közeli településen. Nem gyakran jár ide a PSV.

Érkezése még úgy is felbolydítja a várost, hogy az eindhoveni együttes azért már nem számít a közvetlen európai elithez. Mégis, 23-szoros holland bajnok, 1988-ban BEK-et nyert, ott indult a két brazil csillag, Romário és Ronaldo európai pályafutása is, s amióta csoportkörös rendszerben bonyolítják le a Bajnokok Ligája és az UEFA-kupa/Európa-liga küzdelmeit (2004), azóta mindig bejutott az egyik sorozat csoportszakaszába, miként 1975 óta mindig képviselhette Hollandiát valamely európai kupasorozatban. Az Eszék viszont öt éve nem szerepelt a nemzetközi porondon, és még sohasem kvalifikálta magát egyik széria csoportkörébe sem.

Másfél éve még nem sokat kaszáltak a pompás lángossal és sörrel az árusok a stadion mellett. A szebb napokat is látott csapat – ahonnan a most is jelen lévő Davor Suker (az 1998-as világbajnokság gólkirálya, ma a szövetség elnöke) pályafutása is indult – halódott, szinte biztosra volt vehető a kiesése az élvonalból, a meccsekre kétszáz néző járt, leginkább bosszankodni.

A szépséggel és korszerűséggel nem vádolható, stadionnak nevezett betonmonstrumban a történelem leheletét érezhették a nyakukon a nézők, és nem csak azért, mert a létesítmény a magyarság számára fájdalmas emlékű amerikai elnökről, Woodrow Wilsonról elnevezett utcában található. Aztán Mészáros Lőrinc magyar üzletember, a felcsúti Puskás Akadémia elnöke lett a csapat többségi tulajdonosa, akinek szerepvállalása után nemhogy nem esett ki a gárda, de a negyedik helyen végzett az előző idényben, így elindulhatott az El selejtezőjében.

Lesz új stadion is Eszéken, ám a vártnál jóval hamarabb lett igazi csapat is. Aki úgy gondolja, hogy a külföldi tulajdonos iránt ellenszenv él az Osijek-szurkolók szívében, téved: tízezer ember érkezik a klub alapításának 70. évfordulóját, és egyben a megújulást ünneplő fehér pólóban, az egyesület ultracsoportjának tagjai pedig fekete pólójukon már az európai „menetelést" ünneplik az egységes, „Kohorta on Tour” felirattal. A város szemmel láthatóan újra büszke az együttesére. Az első selejtezőkörben az andorrai Santa Coloma ellen (4–0) 4682, a másodikban a svájci Luzern ellen (2–0) 7542 néző látogatott ki, most pedig csak azért nem telt meg a 19 ezres aréna, mert az UEFA biztonsági előírásai alapján csak 15 ezer jegyet lehetett értékesíteni.

A holland újságírók is alaposan körülnéztek, fotóztak mindent, hiszen egy már nálunk is letűnt, náluk meg talán soha nem létezett történelmi korszak és életérzés lenyomata volt az aréna mikrokörnyezete. És kaptak még ízelítőt másból is, amit otthon már nem nagyon láthatnak: szenvedélyes, már-már harcias szurkolást, több szektort betöltő hatalmas koreográfiát, füstöt és tüzet a lelátón, óriási zászlókat lengetők sorfala között pályára vonuló játékosokat, dohányzó drukkereket a lelátón, s olyan hoszteszlányokat, akik után mindenki megfordult.

És az eszékiek a lélektani hadviselés minden ősi eszközét is bevetették. Információnk szerint a szurkolók egész hajnalig tartó koncertet és tűzijátékot tartottak a hollandok szállodája mellett a meccset megelőző éjszakán, hogy megzavarják a játékosok pihenését, és állítólag akadozott a hotelszobák klímaberendezésének működése is... Nem volt nehéz ilyesfajta infókhoz jutni, büszkeséggel mesélték a helyiek, hogyan tették hozzá a magukét a sikerhez.

Igazi „balkáni”, vagy mondjuk úgy, nem UEFA-kompatibilis viselkedés volt az is, hogy az előny birtokában a labdaszedők soha nem adták egyből vissza a labdákat, no meg az is, hogy a győzelem után a játékosok félmeztelenül vagy alsónadrágban másztak át a kerítésen, hogy együtt ünnepeljenek a szurkolókkal.

Szemernyi kétsége sem lehetett senkinek, hogy ebben a közegben az Osijek kiveri nagy hírű ellenfelét, amelyben – valljuk be – az edző, a korábbi 101-szeres holland válogatott Phillip Cocu a legmegragadóbb név. Csapata tele volt talán sokra taksált, de ezúttal súlytalan futballistákkal, Derrick Luckassen vagy a mexikói Rodrigo Lozano egy-egy alkalommal úgy adta be a labdát, hogy azért egy megye II-es játékos is tisztes fejmosást kapna a társaitól.

Az eszékiek viszont nem csupán harcosak, lelkesek és önfeláldozóak voltak (persze a továbbjutásért járó extra prémium is motiválhatta őket), de futballban is felülmúlták Dzsudzsák Balázs korábbi együttesét. Bár a százezres városban már csupán alig ezer honfitársunk él, a magyar múlt a családnevekben még nagyon is jelen van. A gárda sztárja például Petar Bockaj. Amikor a 25. percben odaállt a 22 méterről járó szabadrúgásnál a labda mögé, egy idős úr felállt a VIP rész mellé pakolt asztalokból rögtönzött „sajtópáholy" előtt, és jelentőségteljesen megigazította a nadrágját, néhány félmeztelen, lebarnult bőrű kisfiú pedig izgalmában a szája elé szorította a kezét. Bockaj meg a világ legtermészetesebb módján be is vágta ballal a jobb sarokba.

A már a korábbi két körben is betaláló 21 éves játékosnak később is akadtak lehetőségei, de megbocsátották neki, hogy ezeket jószerével elszórakozta, hiszen nem volt benne a levegőben a vendégek feltámadásának ígérete.

Micsoda éjszaka: néhány órán belül a Videoton a francia Bordeaux-t, az Eszék pedig a PSV-t búcsúztatta meggyőző játékkal. Az egyik holland lap szerint országukban egy héttel ezelőttig senki sem hallott az NK Osijekről, a szurkolók ezért hatalmas molinón írták ki angolul, hogy „Most már tudjátok, kik vagyunk". S amikor a lefújás után tűzijáték vette kezdetét, ami nem megszokott jelenség egy EL-selejtezőben, a hollandok ráébredhettek: míg ők kellemes „vidéki” kirándulásra indultak, ezt a továbbjutást a hazaiak sokkal-sokkal jobban akarták…

Így ejtette ki az NK Osijek a PSV-t – KÉPGALÉRIA

EURÓPA-LIGA, 3. SELEJTEZŐKÖR, VISSZAVÁGÓ
NK Osijek (horvát)–PSV (holland) 1–0 (Bockaj 25.)
Továbbjutott: az Osijek, 2–0-s összesítéssel.