Zörög a haraszt: egyszer volt Szentpéterváron kupavásár?

Az elmúlt hónapokban számos nézőpontból megismerhettük a tavaszi szereplésével sokak kedvencévé előlépő szentpétervári futballcsapat, a Zenit európai diadalmenetének titkát: a kék-fehérek többek között a Marseille, a Leverkusen és a Bayern búcsúztatása után a Rangers elleni UEFA-kupadöntőben, majd a Manchester United elleni európai Szuperkupa-mérkőzésen is győztek.

A holland sikerkovács, Dick Advocaat szakmai koncepciójának elemzése és emberei, köztük az azóta világsztárként emlegetett Andrej Arsavin vagy Pavel Pogrebnjak játékának részletes értékelése után már éppen kezdett elcsitulni az együttes körüli felhajtás, amikor távol Oroszországtól – sőt még a döntők helyszínéül szolgáló City of Manchester és II. Lajos Stadiontól is – egészen más megvilágításba került a „pétervári csoda”.

A madridi ABC napilap ugyanis arról számol be, a Spanyolországban fogva tartott orosz maffiavezérek telefonbeszélgetéséből és vallomásából többek között az is kiderül, hogy a szervezet pénzügyi és más eszközökkel a háttérből mozgatta a szálakat, s ezzel hozzásegítette a Zenitet a világraszóló sikerekhez. „Az orosz maffia fejesei azzal hencegnek, megvették az UEFA-kupa-döntőt a Zenitnek” – kürtöli világgá a tekintélyes lap, Gennagyij Petrovra, a Tambovszkaja nevű szervezet vezetőjére és bizalmasára, Leonyid Hrisztoforovra, a spanyol hatóságok vendégszeretét élvező üzletemberre hivatkozva.

A két szentpétervári gyökerű orosz állampolgár állítólag 20–40, más források szerint 50 millió körüli összeget emlegetett (de pénznemet nem!), ennyiért „vették meg” tehát a továbbjutást, illetve a győzelmet a Bayern és a Rangers elleni párharcban.

William Gaillard, az UEFA kommunikációs igazgatója máris jelezte, az európai testület is vizsgálódni kezd az ügyben („Amikor hasonló pletykákat hallunk, a fegyelmi bizottság tagjai azonnal tájékozódnak, és a későbbiekben is minden információt begyűjtenek” – mondta az AFP-nek), ám a spanyol nyomozók munkájának eddigi eredményei arra utalnak, az UEFA illetékesei zavaros vizekre tévedhetnek, ha a teljes igazságot meg akarják ismerni.

Keresztapák kavarnak a sport világában

Ezt bizonyítja a Vörös Márvány és a Darázs nevű akció is: az orosz maffia spanyolországi befolyását rossz szemmel néző helyi hatóságok ugyanis – a később polónium-210-mérgezésben életét vesztő Alekszandr Litvinyenko tanácsait is hasznosítva – nemzetközi összefogással az orosz alvilág több vezetőjét is elfogták, köztük 2006 tavaszán Dubai mellett a Szentet vagy a Láthatatlant, alias Zsahar Kalasovot, a régóta körözött grúz származású „keresztapát”. (Befolyását híven tükrözi, hogy a hírek szerint azóta szinte minden elképzelhető kedvezményt megkapott a Madridhoz közeli Soto del Real börtönében, igaz, emberei állítólag 60 ezer euróval „hatottak” az intézmény orvosára.)

Ráadásul Litvinyenko őt és több társát is kapcsolatba hozta a Chelsea tulajdonosával, Roman Abramoviccsal, aki a londoni klub spanyolországi fellépései alkalmával rendszerint ott élő orosz barátainál vendégeskedett. Fernando Andreu ügyész szerint a Kalasov helyettesének számító Oleg Voroncov az olimpiai szervezetekben legalább annyira otthonosan mozog, mint a madridi üzleti körökben; a korábban Borisz Jelcin tanácsadójaként is dolgozó üzletember állítólag a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban sem ismeretlen, és kulcsfigura volt Madrid – egyébként sikertelen – 2012-es olimpiai pályázatában.

Sőt a maffiakapcsolatokkal szinte már hagyományosan átszőtt boksz világában is letette névjegyét – ahogy Andreu fogalmazott: „Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Voroncov a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség elnökének megválasztásával összefüggésbe hozható korrupciós ügyekben érintett.”

Szentpétervári gyökerek kötik össze a bűnözőket

A nyomozók azonban ekkor még nem sejtették, amire később a Trojka néven futó akció során fény derült: az orosz maffiával összefüggésbe hozható, a Pireneusi-félszigeten élő orosz csoport jelentős részét egyebek mellett nemcsak a sport, mindenekelőtt a futball szeretete, hanem a közös szentpétervári gyökerek is öszszekötik. Ehhez újabb két fejest, Gennagyij Petrovot és Leonyid Hrisztoforovot is el kellett kapniuk.

Előbbi, mint említettük, a mindenható Tambovszkaja vezetője; e szervezet a spanyol hatóságok szerint kiterjedt kapcsolatrendszerét arra használja fel, hogy „előnyt szerezzen a politikai és gazdasági életben, valamint az igazságszolgáltatásban, az anyagi szempontok mellett a bűnügyi múlt elfeledtetését, a zavartalan spanyolországi működést, illetve a tagok és társak támogatását tekinti első számú céljának”.

Emellett a szervezethez és Petrovhoz több szállal kötődő Hrisztoforov irányításával olyan üzletekben is érintett, mint a Baleári-szigetekről kiinduló, vélhetően hamis származási hely feltüntetésével lebonyolított oroszországi cementimport; nem véletlen, hogy mindkettejüket Palma de Mallorcán tartóztatták le.

Fogódzó nélkül állnak a hátrányba hozottak



Elfogásuk azonban nem okozott akkora fejtörést a spanyol hatóságoknak, mint a nyomozók által rögzített, a Zenit sikereinek hátterét feszegető telefonbeszélgetésük; az ügyészség ugyanis számos ügyben vádat emelt már a két orosszal szemben, de a Spanyolországhoz semmilyen formában sem kapcsolható bundázást egyelőre jogrendszerük egyetlen paragrafusával sem tudták összekapcsolni. (A sajtó Európa-szerte fogadási csalásként hivatkozik az esetre. Ennek némileg ellentmond, hogy a Zenit az UEFA által vizsgált 25 manipulációt sejtető európai kupameccs egyikén sem játszott.)

Az ABC szerint ráadásul nem elképzelhetetlen, hogy a két maffiavezér tudott a hívás lehallgatásáról, s csak saját jelentőségét akarta hangsúlyozni az európai futballban példátlan bűncselekmény említésével. Az igazság kiderítéséhez ugyanakkor leginkább a hírbe hozott csapatok – a Bayern, a Rangers és persze a Zenit – járulhatnának hozzá, ám az UEFA illetékeseinek a müncheniek szűkszavú, az érintettséget magától értetődően tagadó közleményén kívül egyelőre nincs fogódzójuk. De lehet, hogy nem is bánják. A körülményeket és a fent említett személyek alvilági jelentőségét látva talán abban bíznak, valóban csak „hencegésről” van szó…