Székely Dávid: Nagyon büszkék lehetünk arra, amit az elmúlt évtizedben véghez vittünk

– Amikor az interjú időpontját egyeztettük, említette, hogy szabadságon van ugyan, de értekezletre kell mennie. Van olyan, amikor huzamosabb ideig leveszi a szemét a képernyőről?
– Hogy huzamosabb ideig ilyen történne, az nem jellemző – válaszolta Székely Dávid, az M4 Sport csatornaigazgatója. – Természetesen vannak ismétlések, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden élő műsorunkat megnézem, de kevés az olyan időszak, amikor ne figyelném a történéseket.

– Nyilván úgy építette fel ezt a csapatot, hogy nem okoz problémát, amikor, mondjuk, pihenni megy.
– Ha nagy probléma akad, elérhető vagyok, de ilyenre rendkívül kevés példa akadt, általában minden megy a maga útján. Hosszú ideje dolgozunk ugyanazzal a csapattal, ugyanolyan felosztásban, így ha bármilyen okból huzamosabb időre kidőlnék, akkor is menne tovább minden gond nélkül.

– Milyen érzésekkel készül erre a jeles évfordulóra? A tíz év kimondva hosszú időnek is tűnhet, viszont villámgyorsan el tud repülni.
– Tényleg nagyon gyorsan eltelt ez az időszak, elsősorban azért, mert nagyon sok minden történt. Érzetre tényleg rövid, de ha jobban belegondolunk, mennyi mindenhez volt szerencsénk, mennyi mindent átéltünk, akkor meg nagyon hosszú. Kevés volt az olyan napok száma, amikor semmi sem történt nálunk. Szinte felfoghatatlan, hogy már tíz éve elindult a csatorna. Emlékszem a start előtti izgalomra, akkor én még az M1 csatornaigazgatósághoz tartoztam, de tudtam, hogy dolgozom majd az M4-en is, sőt, az első este már strandfoci-vb-meccset közvetítettem. Itt van előttem, mennyire vártam, hogy induljon a csatorna, néztem otthon az első adás előtti visszaszámlálást, azóta pedig eltelt tíz év, és nagy öröm, hogy ebben az időszakban nagyrészt én lehettem az M4 Sport igazgatója.

– Lassan nyolc éve vezeti, de kezdetektől látta az indulási, fejlődési folyamatot. Mekkora feladat volt felépíteni a csatornát és eljutni a jelenlegi állapotig?
– Olyan volt ez, mint amikor egy klubhoz nagy tervekkel és megfelelő támogatással új tulajdonos érkezik. Itt is volt egy elképzelés a működésről, amely aztán eleinte jelentős mértékben változott akár a vezető személye, akár programfelépítés tekintetében. Szép lassan alakult ki az a stabilitás, ami az elmúlt éveket jellemezte.

– Büszkeséggel tölti el a jelenlegi állapot?
– Egyértelműen igen. Óriási megtiszteltetés, hogy 2017-ben a döntéshozók engem választottak csatornaigazgatónak, de ennél is fontosabb a már említett stabilitás, illetve az, hogy az első időszakhoz képest sokkal inkább önműködő már minden. Amikor kineveztek, mindannyian kerestük még a helyünket, ki hol a legértékesebb tagja a csapatnak. Most már talán minden területre megtaláltuk azokat a kollégákat, akikkel hosszú távon is együtt tudunk dolgozni. Erre bizonyság az elmúlt jó néhány év és az a színvonal, amit az M4 Sport képvisel a média és a sporttelevíziózás világában.

– Ezekben az években talán a hagyományos televíziózás legnagyobb átalakulása zajlik, megjelentek a streamingszolgáltatások, mindenféle szempontból nő a verseny. Hogy tudják felvenni a kesztyűt, hogy lehet megbirkózni az új kihívásokkal?
– Igyekszünk minél többet tanulni a külföldi példákból, tanulmányozzuk más televíziós csatornák működését, manapság egyáltalán nem lehetetlen a hasonló tematikájú csatornák, műsorok elérése, és ha látunk olyat, amit be tudunk építeni a saját kínálatunkba, beépítjük, mert szeretnénk a legjobbat nyújtani a magyar nézőknek. Talán a lehetőségeinknek és a hozzáállásunknak is köszönhetően a legmodernebbek vagyunk, és úgy gondolom, a következő évtizedben is azok leszünk. Ezt arra alapozom, mert látom, hogy a kollégáim hogyan dolgoznak, miből merítenek erőt, és még egyszer hangsúlyozom, a lehetőségeink is olyanok, amelyeket máshol nem feltétlenül garantálnak. Összességében kivételes helyzetben vagyunk, de nem visszaélni, hanem élni szeretnénk ezzel, és talán az elmúlt években sikerült is.

– Jól érzem, hogy nemcsak a jelen kihívásait kell megoldaniuk, hanem folyamatosan a jövőről is beszélnek, ötletelnek? 
– Erre két példát is mondanék, hogy mennyire ez a helyzet. Épp három évvel a 2028-as Los Angeles-i olimpia kezdete előtt jött ki a versenyek napi beosztása. Az elmúlt két napban azt próbáltam összerakni, kitalálni, miként osszuk fel az eseményeket a kollégák között, mert nyilván azt szeretnénk, hogy a következő években mindenki olyan sportversenyekre járjon, amelyekről az olimpián közvetíteni fog. A másik az, hogy a Tour de France-t is más szemmel nézem idén, mivel jövőre ezt is mi sugározzuk az országúti kerékpárversenyek közül. Most már azt figyelem, hogy különböző csatornákon – köztük külföldieken – mit csinálnak, amivel nagyon színvonalassá lehet tenni a közvetítést. Ez kell, hogy naprakészek maradjunk, és ne mindig mások mögött kullogjunk, mert annál sokkal értékesebb az M4 Sport, hogy beleragadjunk valamibe, ami aztán unalmassá válik.

– Sok olyan arcot látunk, aki régóta, akár a kezdetektől a csatornánál dolgozik. Ez azt is mutatja, hogy jó a kollektíva, a közeg, a munkatársak szeretnek bejárni az MTVA épületébe.
– A társaság túlnyomó része több mint öt éve itt dolgozik. És most nemcsak a kamera előtt vagy mikrofon mögött dolgozókra gondolok, hanem például azokra is, akik szerkesztőként segítik a munkánkat. Azok a kollégák, akik közvetlenül az M4 Sport csatornaigazgatósága alá tartoznak, tényleg egy csapatot alkotnak és hosszú ideje dolgoznak együtt. Sportnyelven szólva természetesen voltak a „keretben” változások, de a mostani összetételhez már csak úgy kell nyúlni, hogy itt-ott hozzáadunk egyet-kettőt. Tényleg úgy gondolom, hogy ide öröm bejönni, mert azt csináljuk, amit szeretünk. Nekem az a dolgom, hogy mindenkinek megtaláljam azt a feladatot, amiben ki tud teljesedni. Akad, aki a szerkesztésben éli ki magát, van, aki a műsorvezetést, más a kommentátori feladatokat szereti. Mostanra talán mindenki megtalálta a helyét.

– Kudarcból volt olyan, amit nehezen élt meg?
– Nehéz kérdés… A labdarúgó Bajnokok Ligája közvetítési jogainak elvesztése fáj, főleg azért, mert az emberek jelentős része nem tudja nézni például Szoboszlai Dominik BL-mérkőzéseit... Azonban el kell fogadni, hogy ha valaki annyival többet ígér, akkor odaadják neki a jogokat. Kudarcélmény inkább abból fakad, ha nem sikerül úgy közvetíteni egy eseményt, ahogy magamtól elvártam. Apró hibákról beszélünk, de ezek maradnak meg inkább bennem. Csatornaigazgatóként hatalmas kudarcot nem tudok felidézni, nagyon büszkék lehetünk arra, amit az elmúlt évtizedben véghez vittünk.

– Ha a következő tíz év távlatát vesszük, mi az, amit szeretne elérni a csatornával, hova kell és lehet fejlődni?
– Itt van rögtön egy újítás: a jövő héttől a Péntek esti foci keretein belül teljesen új arculattal találkoznak az M4 Sport nézői. Bízunk benne, ez tetszeni fog nekik, és ha meglátják, hogy másképp rakjuk fel az összeállítást, a neveket, az eredményt, akkor azt mondják, „Hú, ez jobban néz ki, mint az előző.” Ez most egy rövid távú cél. Ahogy említettem, jövőre nálunk követhetik a Tour de France eseményeit, amelyet szeretnénk úgy tálalni, közvetíteni, hogy közösségi program legyen a családban, mint régen, a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Fontos, hogy a technika fejlődésével folyamatosan tartsuk a lépést, és napról napra többet adjunk a nézőknek. A jövő évi labdarúgó-világbajnokságról technikailag sokkal több jelet kapunk, mint korábban, ezáltal többet is tudunk megmutatni az elemzésekben, félidei értékelésekben, ezeket a lehetőségeket ki kell használni. Az elmúlt években az általunk képviselt értékek szerint továbbra is ösztönözni szeretnénk a fiatalokat és az idősebbeket, hogy rendszeresen mozogjanak, beszámolunk azokról az eseményekről, sikerekről, amelyeknek köszönhetően a nézők büszkék lesznek arra, hogy magyarok. Szeretnénk rengeteg olyan pillanatot megmutatni, mint amilyen a Formula–1-es világbajnokság 2021-es idényének utolsó versenyén az utolsó körben, kanyarban látott csata volt, vagy éppen a 2022-es foci-vb „őrült” döntője. Az ilyen pillanatokra emlékszünk, hol láttuk, kivel, mit csináltunk éppen.

– Lesz az évforduló megünneplésének olyan része, amelyet a nézők is láthatnak a képernyőn keresztül, és lesz lehetősége a kollektívának máskor koccintani?
– Ezt most nem tudjuk megoldani, mert a társaság egy része Szingapúrban dolgozik a vizes vb-n, sokan pedig a megérdemelt szabadságukat töltik – a négyéves olimpiai ciklusban ez az egyetlen év, amikor hosszabb nyári pihenőre lehet vonulni. De egy hónap múlva a székházban lesz egy kis ünnepség, aztán valahova talán el is megyünk. Nehéz megtalálni azt a napot, amelyre nagy nehézségek árán meg lehet szervezni a koccintást, ha sikerül, majd ott és akkor felidézzük az elmúlt tíz évet.

Petrovics-Mérei Andrea: Rengeteget kaptunk a sportolóinktól az elmúlt tíz évben

– Milyen emlékei vannak az M4-es első élő adásról, közvetítéséről?
– Tíz éve reggel nyolc órakor az a megtiszteltetés ért, hogy Szujó Zoltánnal együtt mi köszönthettük először az M4 Sport nézőit, és onnantól kezdve éjjel fél egyig vezettük az első nap műsorát. Óriási izgalom, várakozás, felelősség és lehetőség volt mindannyiunknak, és a mai napig az. A nyitó műsort percről percre többször lepróbáltuk, ment is magától, utána viszont indult a sportelevíziózás, és az élő műsorok varázsa, a folyamatos változókhoz való azonnali alkalmazkodás. De ezt mi így szeretjük. Annyira elfáradtunk a nap végére, hogy az ajtókat nyitó belépőkártyával hívtam a liftet hajnalban, és egy ideig csodálkoztam, miért nem jön. Hihetetlen, hogy ez tíz éve volt.

– Mi volt a legfárasztóbb élő műsor, amelyben dolgozott, és mennyit kellett készülnie rá?
– Nem tudok egyet kiemelni, és menet közben nem érzed, hogy fárasztó. Visz előre az adrenalin, a feladat, a siker vagy éppen a kudarc. Minden olimpia vagy világverseny kihívás, de mint a sportolóknak, nekünk is ez a csúcs. Nem a fárasztó része marad meg, hanem az élmény. Készülni pedig nem az alapján készülök, hogy mennyire kiemelt az esemény. Mindenre maximálisan. Máshogy nem lehet.

– Melyik volt a legnehezebben kezelhető helyzet, akár technikai vagy egyéb nem várt események miatt?
– Érzelmileg több nehezen kezelhető helyzet volt az elmúlt tíz évben. A legfájdalmasabb Benedek Tibor halálának napján készült emlékműsorunk, ezt nem kell megmagyarázni. A technika sokszor megviccel minket, azt nem állítanám, hogy már mindent átéltünk, de ilyen téren sok meglepetés talán már nem ér minket. Bizonyos helyzetekben fontos a gyors és frappáns reakció. Előfordul, hogy késik vagy nem jön a vendég, de azért vagyunk ott, hogy megoldjuk.

– Mi dobogtatta meg legjobban a szívét élő adásban?
– Nagyon tudok drukkolni a magyar sikereknek, vagy a sportolóinkkal együtt érezni egy kevésbé sikeres szerepléskor, főleg a helyszínen. Az atlétikai vébéken ott lehettem Márton Anita, Baji Balázs, Halász Bence sikereinél. És persze a hazai vébén. Most is hihetetlen, hogy itt volt, és nagyon büszke vagyok arra, milyen magas színvonalon közvetítettük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét. Vagy a hazai vizes események, világbajnokságok, Európa-bajnokságok, vízilabdásaink sikere az Eb-n vagy a világbajnokságon a Margitszigeten. Az az a két sportág, amelyben családilag jobban vagyok érintve, így kiemelt figyelmet kap otthon is. De a kijutás a 2016-os labdarúgó Eb-re is ilyen volt, a norvég meccs élőben a Groupama Arénában. Itthonról, a stúdióból átélni az olimpiai győzelmeket nem sok mindenkinek adatik meg. Rengeteget kaptunk a sportolóinktól az elmúlt tíz évben.

– Mi szerepel  a bakancslistáján, mi volna az a pillanat, amit az M4 Sport színeiben még mindenképpen szeretne megélni?
– Rá kéne vágnom, hogy kijutás a focivébére, mert az még nem volt… Meg hazai rendezésű olimpia, hogy nagyobbat is álmodjunk. De igazából nekem nagyon kerek így is az egész.

Hajdú B. István: Mindenki tudta, hogy gól lesz belőle, de még senki sem mert ünnepelni

– Milyen emlékei vannak az első élő M4-es adásáról, közvetítéséről?
– Az első adásban mindenkinek részt kellett vennie, aki a csatornánál közvetít vagy képernyős. Petrovics-Mérei Andi és Szujó Zoli volt a két műsorvezető, és annál a kérdésnél, hogy mit fogok közvetíteni, gondoltam, megviccelem őket, és hozzátettem a válaszomhoz, hogy természetesen Formula–1-et. Zoli arcán egy pillanatra megfagyott a mosoly, de aztán mondtam, hogy a sportágnak, neki és nekem is az a legjobb, ha távol maradok az F1-től. Az első közvetítésem egy nappal később, vasárnap egy Haladás–Fradi meccs volt, amelyből áramszünet miatt gyakorlatilag semmi sem volt látható, kazettára rögzítették és később bejátszották.

– Mi volt a legfárasztóbb élő műsor, amelyben dolgozott, és mennyit kellett készülnie rá?
– Engem a műsoralkotás nem fáraszt, a technikai vagy az utazással kapcsolatos gondok viszont igen. A 2021-re tolt foci Eb-t tudnám említeni, tizenegy városban rendezték, abból nyolcban jártam. Minden országban, minden stadionban és minden légitársaságnál más Covid-szabályok voltak érvényben, előfordult, hogy utazás közben derült ki, hol mit fogadnak el. Hogy hol van Rómában a Sixtus-kápolna, azt nem tudom, de hogy merre találom az egyik tesztelésre szakosodott cég vasárnap is nyitva tartó kirendeltségét, azt igen.

– Melyik volt a legnehezebben kezelhető helyzet?
– A vonalakkal nagyon sokszor volt probléma, Andorrában például a közvetítőállásba is nehéz volt felmenni. Albániában csak bizonyos szögben lehetett ülni, nehogy a műholdvevő egységet megrúgja az ember. Ehhez csak annyit tennék hozzá, amit Barcelonában mondott rólam egyszer az UEFA helyi menedzsere: íme István, akit úgy lehet megismerni, hogy sohasem ideges, noha mindig minden oka meglenne rá.

– Mi dobogtatta meg legjobban a szívét?
– Mindhárom mérkőzést közvetítettem, amelyiken kijutott a magyar labdarúgó-válogatott az Eb-re. Abból az egyik azért volt katartikus, mert 44 év után nem is tudtuk, hogyan kell örülni ennek – ez 2015-ben volt, a magyar–norvég mérkőzés. A következő azért volt emlékezetes 2020-ban, mert körülbelül ötvenen ültünk a stadionban, amikor Szoboszlai belőtte a győztes gólt Izlandnak. A harmadik Bulgáriában pedig teljes nonszensz volt, amikor a hazai játékos befejelte a labdát a saját kapujába. A három Eb-ből a legfelemelőbb az első, osztrákok ellen megnyert meccs, és különösen az a pillanat, amikor Stieber átemelte a kapuson a labdát, s mindenki tudta, hogy gól lesz belőle, de még senki sem mert ünnepelni.

– Mi szerepel a bakancslistáján, mi volna az a pillanat, amit az M4 Sport színeiben még mindenképpen szeretne megélni?
– Szingapúrban szeretnék vízilabda-világbajnoki címnek örülni, de ilyesmit már átéltem. Idén ősszel, de legkésőbb jövő tavasszal szeretnék úgy zárni egy közvetítést, hogy „és negyven év után a magyar labdarúgó-válogatott ott van a világbajnokságon”.

 AZ M4 SPORT PÉNTEKI, ÜNNEPI MŰSORA 

  4.30: Vizes vb, nyílt vízi úszás, férfiak, 5 km, ÉLŐ
  5.45: Labdarúgás, Európa-liga, CFR–Paks, ism.
  8.00: M4 10 év – beszélgetés az elmúlt évek legemlékezetesebb pillanatairól Szász Emese, Lőrincz Tamás és Ekler Luca olimpiai, paralimpiai bajnokokkal, élőben bejelentkezik Dzsudzsák Balázs, válogatottsági csúcstartó labdarúgó és Hajdú B. István sportriporter Szingapúrból, a vizes világbajnokság helyszínéről
  9.00: Vizes vb, nyílt vízi úszás, nők, 5 km, ism.
10.00: Vizes vb, vízilabda, férfiak, rájátszás, Szerbia–Japán, ÉLŐ
11.30: Vizes vb, vízilabda, férfiak, rájátszás, Románia–Magyarország, ÉLŐ
13.10: Vizes vb, vízilabda, férfiak, rájátszás, Brazília–Görögország, ÉLŐ
14.45: Vizes vb, vízilabda, férfiak, rájátszás, Kanada–Montenegró, ÉLŐ
16.00: Vizes vb, nyílt vízi úszás, férfiak, 5 km, ism.
17.25: Góóól! – 10 év, az elmúlt 10 év 100 legszebb gólja
18.15: Bajnokok – az első adás Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnokkal
19.15: M4-kvíz – 10 év kérdései a közmédia sportcsatornájának legjelentősebb eseményeiről, közvetítéseiről
21.00: Labdarúgás, Eb, nők, negyeddöntő, Spanyolország–Svájc, ÉLŐ
23.15: Vizes vb, férfiak, vízilabda, rájátszás, Románia–Magyarország, ism.

+a nap folyamán többször jelentkezik az elmúlt tíz év legnagyobb sikereit bemutató Sportpercek