Bor Barna: Itthon, csak magunkban nem lehet rendesen felkészülni

Előzetesen visszafogottan latolgatta a magyar cselgáncsválogatott esélyeit a szövetségi kapitány, Bor Barna. A szakvezető egy érmet és egy pontszerző helyezés elérését tűzte ki célnak, de utólag, látva a mieink teljesítményét, ez inkább a minimális elvárásnak tűnik a stáb részéről, hiszen végül Gyertyás Róza (52 kilogramm) bronzérme mellé került még négy pontszerző helyezés is. Andrási Márton (60 kg) ötödik, Pupp Réka (52 kg), Gercsák Szabina (63 kg) és Feczkó Csanád (60 kg) pedig hetedik lett a hazai rendezésű világbajnokságon.

„Gondoltam azért, hogy több van a csapatban, mint amennyit előzetesen mondtam, csak óvatosan szoktam fogalmazni, ha esélylatolgatásról van szó. Fiatal, mindenre kész, elszánt csapatunk van, amely valóban túlszárnyalta az elvárásokat. Mondom mindezt úgy, hogy simán összejöhetett volna akár még egy-két érem. A legnagyobb erősségünk a közös erő, húzzák, motiválják egymást a fiúk, lányok. Ha valakinek véletlenül nem úgy sikerül egy verseny, ahogy szerette volna, akkor jön valaki más, és amögé áll be mindenki. Andrási Márton ötödik helye lenyűgöző volt, az odáig vezető úton vert meg grúz világbajnokot, de Feczkó Csanád is legyőzte a világelsőt. Kellenek ehhez a szinthez a bravúrok, és persze az is, hogy jól fel legyen készítve a társaság. Túlszárnyalta a csapat azokat az eredményeket, amiket a szakmai stáb előzetesen reálisnak tartott” – mondta a Nemzeti Sportnak a szövetségi kapitány, Bor Barna.

Vajon folytatódik a sorminta?

Nyolc év alatt a mostani cselgáncs-világbajnokság már a harmadik volt, amit hazánk fővárosában, a Papp László Budapest Sportarénában rendeztek meg. A tapasztalatok és az egyre nagyobb érdeklődés pedig azt mutatja, valóban érdemes időt, energiát és pénzt fektetni a rendezésbe, hiszen nemcsak a média munkatársai, hanem a nézők is nagy számban érkeznek ilyenkor hazánkba. Ezúttal a grúz, a német és a japán kontingens volt leginkább túlsúlyban – természetesen a magyar szurkolók mellett. Annak ellenére, hogy az olimpia óta a legfontosabb cél a világbajnokság sikeres megrendezése volt, már a jövőre nézve is vannak tervei, megállapodásai a Magyar Judoszövetségnek. „Négyéves megállapodásunk van a Nemzetközi Cselgáncsszövetséggel, minden évben rendezhetünk egy Grand Slam-versenyt. Ugyanakkor azt gondolom, ha már ennyire hagyománytisztelők vagyunk, érdemes elgondolkodni azon, hogy 2029-ben ismét hazahozzuk a világbajnokságot. Hiszen 2017 óta négyévente itthon volt a vébé, ezúttal a harmadik alkalommal. Jövőre Bakiban lesz, utána Kazahsztánban, majd Bahreinben, 2029-nek viszont még nincs házigazdája” – mondta Tóth László, a Magyar Judoszövetség elnöke.

Akik kevésbé követik a dzsúdót, azoknak néhány név a válogatott keretéből ismeretlen vagy meglepő lehetett, de a magyar közönség biztató erején kívül a rendező országnak az is privilégiuma, hogy kihasználhatja a súlycsoportonként indítható maximális (2) helyet, így adott esetben olyanok is szerepelhetnek a világversenyen, akik mondjuk Dohába vagy Tokióba nem biztos, hogy elutazhattak volna a szakmai stáb által meghatározott mérce szerint.

„Mindenki tisztában volt azzal, hogy a magyarországi világbajnokságon fel lesz töltve a csapat, nem csak azok indulhatnak majd rajta, akik egy külföldin is részt vehettek volna a világranglista és a válogatási elvek alapján. Éppen ezért kőkeményen edzett, készült mindenki. Nagyon fontos, hogy ki is használták a lehetőséget, és azért arról szó sincs, hogy a semmiből kerültek a csapatba, világkupákon, European Open-viadalokon már megmutatták magukat korábban” – magyarázta Bor.

A 21 egyéni indulónk több mint fele, 13 dzsudoka volt 23 éves vagy annál fiatalabb, ami a jövőre nézve is jó jel. Különösen azért, mert az olimpiai ciklusnak még csak a legelején vagyunk, a kvalifikációs versenyfutásba a most elért eredmények még egyáltalán nem számítanak bele, a következő viadalokon viszont fontos kiemelt pozíciót jelenthetnek a sorsoláskor, így könnyebb helyzetbe hozva a mieinket. Ezek a fiatal sportolók még rengeteget fejlődhetnek a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig.

„A mostani csapatnak nagyjából a hetven százaléka az, amelyik három év múlva Los Angelesben ott lehet az olimpián. Azért azt látni kell, hogy Szeleczki Szabina, Sági Niki és Szabó Áron is versenyez az U23-asok között, sok olyan dzsudoka van, aki három év múlva már sokkal érettebb, teljesebb sportoló lesz” – avatott be a szövetségi kapitány.

A jövőről alkotott képet, tervet is átírja valamelyest, hogy többen várakozáson felül teljesítettek, hiszen bennük is ott van a potenciál, hogy megfelelő bánásmóddal és felkészítéssel felérjenek a csúcsra. Ehhez persze nem elég az itthon kényelmében, a saját edzőtermek négy falán belül készülni, hanem folyamatos kihívásokra, fejlődésre van szükség, hiszen mint minden más, a cselgáncs is folyamatosan változik, fejlődik.

„Nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk, és ezek birtokában a jövőre vonatkozó terveink is változnak, változhatnak. Többen bizonyították, hogy igenis megvan bennük az adottság, tehetség és képesség arra, hogy világszínvonalon dzsúdózzanak, odaérjenek pontszerző helyekre, így egyre inkább kell velük számolni, és ezt nem szabad veszni hagyni. Jól kell őket irányítgatni, menedzselni a következő időszakban is, hiszen rászolgáltak az elismerésre teljesítményükkel. Az, hogy eredményes fél évet zártunk, annak is köszönhető, hogy megváltozott a válogatotton belül a szemlélet, rengeteg időt töltünk együtt, több edzőtáborba járunk, mint korábban. Az aktív sportolói pályafutásomban csak akkor töltött ennyi időt együtt a csapat, amikor közvetlen kvalifikációs időszak volt az olimpia előtt. Az én ars poeticám az, hogy itthon, csak magunkban nem lehet rendesen felkészülni, ha lehetőség van rá, minél többet kell külföldre utazni, hogy olyan edzőpartnerekkel lehessen gyakorolni, akik felkészítenek a világszínvonalú eseményekre, versenyekre” – mondta Bor.

A szövetségi kapitány már többször kiemelte, erősségének tartja, hogy nyíltan és őszintén kommunikál edzőkkel és sportolókkal egyaránt, valamint hogy eredményesen tud közösséget építeni, el tudja érni, hiába küzdenek egy az egy ellen a dzsudokák a tatamin, mégis csapatban gondolkodjanak és fontosnak tartsák egymás sikerét is. A társaság összekovácsolására pedig számtalan módszere van.

„Nagyon sok időt igyekszünk együtt tölteni. Azért az edzőtáborokban is van holtidő, amikor lehet pihenni, együtt kikapcsolódni. Van ilyenkor szabadprogramjuk a sportolóknak, elmehetnek várost nézni, beülhetnek ide-oda, legutóbb éppen együtt röplabdáztak, ezek a közös tevékenységek rendkívül fontosak ahhoz, hogy jó legyen köztük az összhang, a csapategység. Nem mindenki mindig ugyanakkor van csúcsformában, de ha valaki épp nem ér el jó eredményt, attól még ugyanúgy akarja a többiek sikerét, egységben az erő” – fogalmazott a korábbi nehézsúlyú dzsúdós.

Kétségtelenül sok pozitívuma volt a budapesti vb-nek, de a szakmai stáb természetesen nem csak ezekkel foglalkozik, hiszen leginkább a hibákból, a kevésbé jól működő dolgokból lehet olyan következtetéseket levonni, amelyek rövid vagy hosszú távon még sikeresebbé tehetik a válogatottat.

„Természetesen vannak tanulságai a világbajnoki szereplésünknek, a cselgáncs egyéni sport, minden versenyző más bánásmódot igényel, a saját lelkiállapotának megfelelőt. Ezzel kapcsolatban sok mindenre fény derült, van, akit lökdösni kell, van, akit visszafogni, és olyan is, akit a dicséret motivál leginkább. Meg kell találni mindenkihez azt az utat, azt a felkészítési módszert, ami neki a leginkább hasznos, megfelelő” – magyarázta Bor Barna.

Hiába az év legnehezebb és legrangosabb versenyén vagyunk túl, nem áll meg az élet, sőt, még a nyáron is több megméretés vár a mieinkre, mielőtt mindenki elmehetne a jól megérdemelt szabadságára feltöltődni és kicsit eltávolodni a sporttól.

„A Nemzetközi Cselgáncsszövetség folyamatosan szervez versenyeket, nincs még vége az évünknek. Sőt, jövő héten a sportszázad már megméreti magát a katonai világbajnokságon egyéniben és csapatban is. Júliusban lesz a Nyári Egyetemi Világjátékok, oda a lehető legerősebb csapatunkkal megyünk, Gyertyás Róza, Szabó Áron és Nerpel Gergely is részt vesz a versenyen, több olyan sportoló, aki már itt a vébén is bontogatta a szárnyait. Augusztusban aztán kapnak a fiúk, lányok három hét pihenőt, akkor mindenki el tud menni nyaralni, kikapcsolódni, szeptembertől pedig újrakezdjük a közös felkészülést, és elindulunk az abu-dzabi Grand Slamen és a zágrábi Grand Prix-n is, köztük pedig minél több nemzetközi edzőtáborban szeretnénk részt venni” – zárta mondandóját a szövetségi kapitány.

Elégedettek lehetünk a világbajnokság lebonyolításával

– Bor Barnának a budapesti világbajnokság volt a második nagyobb versenye szövetségi kapitányként. Elégedett az eddigi munkájával? – Az olimpia után megszületett az a döntés, hogy átstrukturáljuk a szakmai vezetést, egyrészt mert nem volt rendesen kézben tartva, másrészt minden szinten széthúzás volt benne – mondta Tóth László, a Magyar Judoszövetség elnöke. – Korábban el is mondtam, hogy a párizsi olimpia eredménytelenségének oka elsősorban az volt, hogy nem képeztek egységet az edzők. Ennek okaiba nem mennék bele, de az a döntés született, hogy mindent alárendelünk a budapesti világbajnokságnak. Akkor kvázi ideiglenes megbízással jelöltük ki Bor Barnát, aki levezényli a felkészülést. Gyerekkora óta ismerem őt, az egyik kedvenc versenyzőm volt. Akárhányszor versenyen jártam, Barna is mindig jelen volt, ezután megkapta a lehetőséget, hogy az U23-as csapatot irányítsa. Ekkor figyeltem fel rá, milyen fantasztikusan ráhangolódnak a versenyzők, és milyen jól foglalkozik a gyerekekkel. Korábban nem mindig láttam a tiszteletet a szakvezetők felé. Voltak nagy nevű külföldi jelentkezők, de szerencsére olyan fizetési igénnyel, ami a szövetség költségvetésének a hatvan százaléka lett volna, így megkönnyítették a döntést. Barna elhivatottsága, képzettsége, és szakmai múltja is alkalmassá teszi a pozícióra. A munkában hisz, és azt gondolom, a világbajnokság után az elnökség meg fogja őt erősíteni a helyén.   – Mekkora volt a nemzetközi érdeklődés a média és a nézők részéről a világbajnokság iránt? – A média részéről olyannyira nagy, hogy még a vébé előtti utolsó napokban is fejtörést okozott, hogyan helyezzük el például a franciák óriási közvetítőkocsiját, mert egyszerűen már ennek a nagyszerű létesítménynek is a kiszolgálóképessége határait feszegettük. Találtunk megoldást, de az eddigi nagy dzsúdóeseményeket tekintve most volt a legnagyobb a médiaérdeklődés. Már régóta szajkózom annak fontosságát, hogy minél több néző legyen a csarnokban. Ugyanakkor az érdeklődők olyan nagyszerű kiszolgálást kapnak a médiában, hogy nehéz őket a kanapéról, a tévé elől felállítani. Nagy nehezen eljutottunk oda, hogy közel telt házzal ment le a verseny nagy része. Természetesen még lehetett volna jobb, ha a válogatott ennél is eredményesebb.   – Visszatérhettek a fehéroroszok saját színeikben világversenyre, Ukrajna és Izrael legtöbb versenyzője ugyanakkor távol maradt. Mi áll a háttérben? – A Nemzetközi Cselgáncsszövetség három hete eldöntötte, hogy a fehéroroszok saját zászlójukkal, és győzelem esetén himnuszuk meghallgatásával indulhatnak a vébén. Én ezzel gondolkodás nélkül egyetértettem. Összesen két versenyzőjük vívta ki az indulás jogát, és Rigában, a veterán Európa-bajnokságon az ukrán dzsúdóelnök, komoly férfiember, könnyezve jött oda hozzám, és mutatta a levelet, amit az ukrán sportminisztertől kapott, hogy ha a fehéroroszok indulhatnak, akkor az ukránokat nem engedik. Az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy megváltoztatják ezt a döntést, mert magukat büntetik vele. Az izraeli dzsúdóelnök hasonlót élt át, mert csapata legnagyobb része bent ragadt az országában, egyszerűen nem tudott elutazni Budapestre, és így kénytelenek voltak arany- vagy éremesélyes sportolóik is kihagyni a világbajnokságot.