Kezd felcsillanni a fény az alagút végén, és nem azért, mert Nemcsik Zsolt „dögivel” válogathat a fiatal kardozók között, hanem leginkább azért, mert Szilágyi Árontól ezen a madridi világkupa-viadalon már elég sokat láttunk abból, amihez éveken keresztül hozzászoktunk – mindezt úgy, hogy háromszoros olimpiai bajnokunk lábát szeptember elején műtötték.
A vasárnapi csapatviadalon egyértelműen a válogatott húzóembere volt, az meg külön szimpatikus volt, hogy bár ezúttal Rabb Krisztián fejezte meg az asszókat, Szilágyi tökéletesen feltalálta magát máshol és máskor, vagyis másik pozícióban is hozta, amit tud, sőt, talán még többet is annál, amit egy ilyen komoly műtét után sokan hoznának.
A magyar csapat szépen elmenetelt a döntőig, s bár az elődöntőben nagyon megszenvedett a Rabb, Szilágyi, Szatmári András trió (Iliász Nikolász az első meccset leszámítva a padon biztatta a társakat), de éppen erre az asszóra mondhatjuk, hogy az amerikaiakat megverni, még ha csak egy tussal is, hatalmas fegyvertény.
Aztán a döntőben már nem volt a mieinknek ellenszere a jelen egyik legjobbja, a francia együttes ellen, de ez az ezüst nagyon is biztató a júniusi Európa- és a júliusi világbajnokság előtt.
VILÁGKUPAVERSENY, MADRID
Kard. Férfiak. Csapat. Nyolcaddöntő: Magyarország–Spanyolország 45:41 (Szilágyi +9, Szatmári +4, Rabb –2, Iliász –7). Negyeddöntő: Magyarország–Üzbegisztán 45:15 (Szilágyi +12, Szatmári +11, Rabb +7). Elődöntő: Magyarország–Egyesült Államok 45:44 (Szilágyi +3, Szatmári +1, Rabb –3). Döntő: Franciaország–Magyarország 45:34 (Szilágyi +2, Szatmári –6, Rabb –7)