Mészáros Krisztofer: Tudtam, hogy ez bennem van!

– A második helyen jutott be az Európa-bajnokság egyéni összetett döntőjébe – csütörtökön este mindenki tiszta lappal indult, lehetett volna talán jobb is, rosszabb is, nincs is ennek jelentősége, mégis: önben hogyan csapódik le ez a bronzérem?
– Örömmel és boldogsággal tölt el, hogy megszereztem az összetett címet… jaj, nem azt, a bronzot, az arany csak ezután jön még – válaszolta Mészáros Krisztofer, aki 33 évvel Supola Zoltán Eb-ezüstje után hozta ezt a jó eredményt a magyar torna férfivonalán. – A döntőnek úgy vágtam neki, hogy ezt most nemcsak élvezni akarom, mint általában szoktam a versenyzést, hanem kifejezetten az éremért hajtottam. Tudtam, hogy bennem van ez az eredmény, de nem volt egyszerű meg is csinálni, hiszen az egyéni összetett a legnehezebb szám, hat szeren kell jól tornázni, mindezt úgy, hogy az embert nem nyomja össze a teher. Nem mondom, hogy könnyű volt..

– A legvége kiváltképp nem volt az, hiszen bár jól megcsinálta az utolsó gyakorlatát nyújtón, még következett a fináléba első helyen bejutó svájci Noe Seifert, aki közismerten nagyon jó ezen a szeren. Míg ellenfele tornázott, mire gondolt?
– Felfogás, hozzáállás kérdése, mi zajlik ilyenkor a sportoló fejében, mert azért biztosan akadnak olyanok, akik nem akarják, hogy az ellenfelük jól versenyezzen, én viszont nagyon higgadtan néztem végig a svájci fiú gyakorlatát – hívő ember vagyok, az Úrra bíztam mindent, legyen meg az ő akarata, már csak ezért sem volt bennem semmiféle izgalom.

– Az olimpiai szersorrend jut mindig a fináléba az első hat helyen bejutó tornásznak, vagyis talajjal kezd ez a csoport, amelyik az ön egyik legkedvesebb szere, és korláttal, majd nyújtóval zárnak, amelyeket szintén szeret. Adódik a kérdés, hogy nem volt nehéz úgy versenyezni, hogy a közepén óhatatlanul visszább csúszott a rangsorban, de tudta, tudhatta, ha a két utolsó szerén megcsinálja, amit tud, visszakapaszkodhat a mezőny elejére?
– Örültem, hogy a normális szersorrend a miénk, én nagyon szeretek talajon kezdeni. Lovon volt egy kisebb hibám, de ott viszonylag jó pontszámot kaptam, aztán a gyűrűre már kicsit gyengébbet, és utána az ugrásnál, majd a korlát előtt felvetődött bennem, a hetedik-nyolcadik helyről hogyan is fogok visszajönni a versenybe. A „mi lesz most?” kérdésre elsőre adódó választ valamelyest átformáltam a fejemben, mégpedig úgy, jó az, hogy nem vagyok elöl, mert így nem számolnak velem – sem a nézők, sem az ellenfelek. A végén meg jön két erős szerem, akkor úgyis vissza tudok érni a legjobbak közé.

– Legutóbb harminchárom éve állt Eb-dobogón magyar férfi tornász – sokan emlékeztetik erre?
– Már annak is örültem, hogy több éve mondogatják, én lehetek az, aki Supola Zoltán után dobogóra állhatok egy Európa-bajnokságon egyéni összetettben, és annak is, hogy többféle ilyen csúcsot „megdöntöttem” már korábban, de azt várom, hogy végre olyat érjek el, amilyet korábban magyar férfi tornásznak még sohasem sikerült.

– Vagyis továbbra is kellően motivált?
– Mondtam Párizs után, hogy átélve egy olimpiát, csak Los Angeles lehet a célom, és az, hogy addig folyamatosan felfelé haladjak a lépcsőn, meg az, hogy a bírók annyira megismerjenek, hogy azon az olimpián már úgy pontozzák a gyakorlataimat, hogy tudják, ki vagyok, s mit tudok.

– Nem szokott róla beszélni, lehet, hogy ezúttal is kikosaraz, de mégis el kell árulnunk, hogy ezt a lipcsei bronzot úgy szerezte meg, hogy nem volt teljesen rendben a lába…
– Tényleg nem szeretek ilyenekről beszélni, mert valahogy úgy érzem, hogy az a sportoló, aki erről beszél, valamiképpen a saját válláról akarja levenni a terhet. Való igaz, hogy a három hónapos felkészülésemben volt egy nehezebb időszak, szerencsére sikerült túljutnom rajta.

– Akkor nézzünk egy sokkal kedvesebb témát: az egyéni összetett döntőben ott volt barátja és klubtársa. Hogyan vélekedik Tomcsányi Benedek tizenötödik helyéről?
– Tiszta szívből mondom: nagyon büszke vagyok Benire! Jól tornázott, nagyon koncentrált végig, ráadásul ő még javított is a selejtezőbeli pontszámán és eredményén – úgy látom, hogy ez a remek eredmény csak még motiváltabbá tette, szerintem a jövőben még nagyobb lelkesedéssel dolgozik majd.

– Nyilván ön is így lesz ezzel, ám Lipcsében még lesz feladata, hiszen szombaton a nyújtódöntőben lép pódiumra – a jósolgatást hagyjuk, azt árulja el, hogy milyen gondolatokkal áll oda a fináléhoz?
– Ötödikként lépek a szerhez, és az a legfontosabb, hogy úgy csináljam meg a gyakorlatot, ahogyan azt kell – ez nem feltétlenül a csütörtöki produkciót jelenti, mert úgy vélem, a szerenkénti döntőben ennél több kell: az új pontozási rendszerben annyira kiélezetté vált minden verseny, hogy a kivitelezés még többet számít, mint korábban. Minden apróságnak jelentősége van, úgyhogy el kell felejtenem ezt az összetett bronzérmet, vagyis, ahogyan a kudarcot hamar fel kell dolgoznia egy sportolónak, úgy nekem ezúttal az örömön és boldogságon kell hamar túllépnem. Megteszek minden tőlem telhetőt szombaton.

TORNA
EURÓPA-BAJNOKSÁG, LIPCSE
Egyéni összetett döntő. Férfiak. Európa-bajnok: Adem Asil (Törökország) 82.398, 2. Leo Saladino (Franciaország) 81.430, 3. Mészáros Krisztofer (Magyarország, klub: Győri AC, edző: Szűcs Róbert) 81.164, …15. Tomcsányi Benedek (Magyarország) 78.431. Nők. Eb: Manila Esposito (Olaszország) 54.965, 2. Alba Petisco (Spanyolország) 53.265, 3. Ana Barbosu (Románia) 52.299, …14. Mayer Gréta (Magyarország) 49.999, …18. Székely Zója (Magyarország) 49.531