Kedvenc sportolóját is megnevezte a 85 éves riporterlegenda, Radnóti László

„Nem azt mondom, hogy vátesz voltam, de szinte minden bejött, amit akkor leírtam – kezdte a Magyar Nemzetnek adott interjúját Radnóti László. – Az állandó teljesítménykényszer embertelenné teszi a világ legszebb mellékes dolgát, a sportot. Szederjes arcú, üvöltő szülők biztatják a gyermeküket a másik megsemmisítésére – ez számomra elviselhetetlen. Ha most lenne egy kisgyermekem, nem támogatnám, hogy élsportoló legyen. Fusson, kajakozzon, teniszezzen a kedvére, de tartsa magát minél távolabb a minőségi sporttól.”

Lantos Gábor interjújából kiderült, hogy a 85 éves riporterlegenda egyáltalán nincs jó véleménnyel Magyarország általános szellemi állapotáról: „Iszonyatos romlás van sajnos. Korábban az egyetemi óráimon szembesültem a legjobban ezzel. Harcedzett ember vagyok, de a műveletlenség, az általános tudáshiány megdöbbentett. (...) Beszédkészség? Maradjunk annyiban, már akkor is boldog vagyok, ha egy riporter helyesen ejti ki egy-egy külföldi sportoló nevét. Megöregedtem, kevéssel is beérem. ”

A mesterséges intelligencia megjelenéséről is megvan a véleménye a Magyar Rádió egykori riporterének: „Az emberi intelligencia semmi mással nem helyettesíthető. Ennek elhanyagolása bűn. Az ember szellemi képességeinek tíz százalékát használja. Mi van a maradék kilencvennel? Semmi. Etetjük, ellátjuk oxigénnel. Elketyeg, miközben folyamatosan üzemen kívüli állapotban tartjuk.”

„Nem vagyok halhatatlan, nem is leszek az sosem – folytatta az interjút Radnóti László. – Amikor akár velem, akár Novotny Zoltánnal kapcsolatban a legenda szót használják, feláll a szőr a hátamon. Olyan olcsó lett mára ez a kifejezés, hiszen ma már egy csirkepörkölt is legendás. Legenda az, akik köré szagos-habos-babos szép történeteket lehet kreálni – lehetőleg színes csomagolásban. A pillanat művészete – ez volt a mi munkánk.”

Elmondta, hogy még Szepesi Györgyöt sem tartja legendának: „Nagyon tehetséges ember volt, én meg talán egy jó iparos, aki az ő szintjét soha nem érte el. A körülmények is mások voltak. Szepesi pályájának csúcsán még tévé sem volt. Az ország őt figyelte, később bennünket hallgatott. Sokáig mi voltunk az egyetlen információs csatorna. De ha egyből lehet választani, az ciki. Pártból is, rádióból is. Ebből a szempontból könnyebb dolgunk volt.”

Majd arról beszélt, hogy munkáján először akkor tapasztalta a sorvadás jeleit, amikor a piacon egyre több rádióállomás jelent meg: „Esni kezdett a színvonal, de ez óhatatlan volt ekkor. A sok-sok rádióban nem kellett mikrofonengedély, nem kellett beszédkészség. A romlás virágai ekkor nyíltak ki, s azóta sem hervadnak.”

Megjegyezte, hogy nem tud olyan közvetítést felidézni hosszú pályafutásából, amelyik után elégedetten tette le a mikrofont. 

Az interjúban kedvenc sportolóját is megnevezte a születésnapos riporterlegenda: „A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívónő, Nagy Tímea. Nagyon szeretem. 2000-ben, Sydney-ben megnyerte az első aranyérmét, majd az interjúzónában az első gondolata az volt, hogy a férjének üzenjen, fektesse le a gyereket. Aki egy ilyen emelkedett pillanatban képes ennyire hétköznapi aggyal gondolkodni, az csuda egy ember lehet.”

Arra a kérdésre, hogy mit szeretne még elérni az életben, Radnóti László azt mondta: „Emberhez méltó halálért imádkozom” – mondta, hozzátéve, hogy hosszú ideje a gyilkos kórral küszködik, és jelenleg műtétre vár.