Pekler Zalán: A verseny végére tényleg minden összeállt

– Amikor tavaly decemberben beszélgettünk, azt mondta, fokozatosan szeretne visszajutni a csúcsra. Nagy ugrás volt az eszéki Európa-bajnokság?
– Úgy éltem meg mint egy újabb lépcsőfokot a felkészülésemben – mondta a komáromiak 25 éves puskása, Pekler Zalán, aki a kontinensviadal szerdai, záró napján Európa-bajnok lett légpuska szólóban. – Négy számban indultam Eszéken, nem mindegyik sikerült jól, de ez betudható annak, hogy nagyon régen szerepeltem nemzetközi versenyen, éreztem is a hiányát. Az olimpia után a világkupadöntőn részt vettem, csakhogy annak is már öt hónapja…

– Mégis két éremmel tért haza Eszékről, a szólóban szerzett aranya mellett csapatban Péni Istvánnal és Hammerl Somával bronzérmes lett. Hogyan tudott napról napra megújulni a lőállásban?
– Egyszerűen nem volt lehetőségem agyalni a történteken, mert négy napon át folyamatosan versenyeztem. Kezdésnek a vegyes páros nagyon jól ment, kihoztam magamból, ami bennem volt, viszont az egyénire nem tudtam átmenteni ezt a formát, már a próbalövéseknél éreztem, hogy valami nem klappol. Küszködős nap volt, igyekeztem összekapni magam, de nem igazán jöttek a nagy tízesek – lehet, hogy bal lábbal keltem fel, sportlövészetben ez is számít. Ami a csapatversenyt illeti, örültem a bronzéremnek, viszont a selejtezős teljesítményemmel nem voltam elégedett, éreztem, hogy maradt még bennem.

– Ilyen fontos szempont, hogy mennyit tesz bele a közösbe?
– Igen, mert szeretném a legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot, ezért egyénileg is szoktam értékelni a sorozataimat. Az éremmeccsre sikerült felfrissülnöm, újra jöttek a nagy értékű lövések, az eredményhirdetés után pedig már arra törekedtem, hogy ezt az érzést átmentsem a szólóra. Sikerült, a verseny végére tényleg minden összeállt.

– Hogy tetszett az újonnan bevezetett szóló szám lebonyolítása?
– Meglátjuk, lesz-e jövője, mindenesetre én nagyon élveztem. Lehetne változtatni néhány apróságon, például szerintem izgalmasabb lenne, ha a találati határt felvinnék tíz ötre, de még gyerekcipőben jár a versenyszám, biztosan kiforrja magát.

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy Péni Istvánnal kell csatáznia az arany­éremért?
– Örültem neki, hiszen így biztossá vált, hogy felcsendül a Himnusz a döntő után, viszont tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, mert Istók fantasztikus lövő. Elég sokat készülünk együtt, szóval olyan érzésünk volt, mintha edzésen versenyeznénk egymás ellen, a megszokottnál kevésbé éreztük a nyomást. Nagyon jól alakult a párharc, a tizenhat lövésemből tizenöt pontot ért, a rontásomnál is csak egyetlen tizedkör hiányzott a találathoz. Különleges volt, hogy két magyar puskás állt a dobogón, szeretnénk ezt még sokszor átélni.

– Pályafutása első Európa-bajnoki címét ünnepelhette a felnőttmezőnyben. Mit jelent ez a siker a jövőre nézve?
– Visszaigazolást adott, hogy jó úton járok. Hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy Joó Éva segítségével nagyobb hangsúlyt fektetek a fizikai felkészülésemre – őt aligha kell bemutatni azoknak, akik figyelemmel követik a sportágat. Pluszmotivációt jelent, hogy két éremmel tértem haza Eszékről, összességében boldogan és elégedetten zártam az igencsak hosszú és megterhelő Európa-bajnokságot. Az is sokat számít, hogy az utolsó versenyszám ennyire jól sikerült, mégiscsak ez az első felnőtt Eb-aranyam, de nem olimpiai számban szereztem, szóval van még miért dolgozni.

– Jól értem, hogy máris a következő megméretésekre összpontosít?
– Persze, ugyanis nagyon sűrű a menetrend, Európa- és világbajnokság is vár még rám. Addig szeretnék minél többet versenyezni, hogy magabiztosan és sikerre éhesen utazhassak a világversenyekre, mert mindig az éremszerzés lebeg a szemem előtt.