„Meg sem állunk két olimpiai aranyig Los Angelesben” – ígérik a Márton ikrek, Viviana és Luana

„Úgy érezzük, ők egyfajta ajándékok a Jóistentől, ajándékok a mennyből. Két igazán különleges lány, nagyon szerencsésnek érezzük magunkat a férjemmel, (Jesus Ramallal) hogy edzhetjük őket. És, hogy segíthetjük az útjukat” – így foglalta össze Suvi Mikkonen, a Márton ikrek egyik edzője a magyar testvérpárral közös munkát a velük készült videóban, amikor a közelmúltban elkísérte őket a finn edzőnő Frankfurtba, ahol Viviana elnyerte első ízben magyar sportolóként a legjobb európai ifjúsági sportolónak járó Piotr Nurovszki-díjat. Ritka érzelmi megnyilvánulásnak tűnt ez egy edzőtől, miközben, ha valakinek volt alkalma nyomon követni miként kísérte a lányokat az utazás alatt a finn szakember, megérti, hogy milyen többszereplős szimbiózis is ez ebben a mini csapatban.

A 19 évvel ezelőtt Tenerifén születő ikerlányok az egypetéjűekre jellemző közös rezgésben élik a mindennapjaikat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy minden sikert és minden nehézséget, akármelyikük is éli át, úgy kezelik, mintha mindkettejükkel megtörtént volna. „Így lehetséges, hogy nekem már van egy fél világbajnoki aranyérmem” – meséi az efféle trófeát még be nem gyűjtő Viviana, míg Luana azonnal ezzel folytatja, hogy „nekem pedig jutott egy fél olimpiai bajnoki cím Párizsban” – indokol a Párizsra egyébként éppen hogy csak nem kvalifikáló egy perccel idősebb nővére.

A tizenkétévesen Madridba költöző ikrek sikerei mögött azonban nem csak egy elkötelezett szakmai csapat, egy sikeres klub és egy felkészült edzőpár áll. Édesanyjuk, Kiss Barbara és édesapjuk, Márton Zsolt odaadó szülői energiabefektetése nélkül ezek a sikerek nem születhettek volna meg. A szülők két irányból érkeztek a németországi díjátadóra, az anyuka egy nappal a lányok után Madridból jött, az apuka pedig – üzleti vállalkozásai miatti kötelezettségé okán – Budapestről repült a helyszínre.

„Lassan hozzászokunk ehhez, tavaly Hongkongban találkozott így össze a család, ahol Vivianát a világ legjobb tekvandóversenyzőjének választották meg” – meséli az apuka.

„A teljes napom a lányokról szól Madridban, de ez természetes és nem is lehetne ennél nagyszerűbb befektetés egy szülő részéről” – meséli Barbara, aki napi szinten egyengeti a lányok útját és teremt meg minden hátteret a gördülékeny napi munkához. „A sportszülők meg fogják érteni miről beszélek, amikor azt mondom, mi sosem tudtuk megoldani, sem megengedni magunknak, hogy mindketten dolgozzunk, valamelyikünknek a lányokat kellett hozni-vinni, de sosem éreztük ezt tehernek” – meséli Zsolt, aki a lányokkal együtt maximálisan hisz abban, hogy a sikerek exponenciálisan jönnek majd, ha ilyen szorgalmasan dolgoznak a lányok.

„Az idei világbajnokságról már két aranyéremmel szeretnék hazatérni, mivel más-más súlycsoportban indulunk majd” – vetítették előre a következő célokat a Márton ikrek alig percekkel azután, hogy Viviana ismét elnyert a csodálatos trófeát, vagyis Európa legjobb ifjúsági sportolójának járó Piotr Nurowski-díjat. De hogy honnan ez a belső erő, erre is válaszolni igyekszünk a velük készült videóban a Csisztu Sport Cast mostani epizódjából.