Elhunyt Budai Miklós, lapunk munkatársa

A Népstadiontól egy ugrásra, a Jégszínház emeletén volt a Képes Sport szerkesztősége. Ott találkoztunk először. Jobbára a lapgyűjteménynek helyet adó oldalsó szobában lehetett megtalálni, a régi Nemzeti Sportokat és Népsportokat bújta. Spirálfüzetekbe írta ki az élvonalbeli csapatok meccseit, körmölte a játékosok adatait – ki melyik mérkőzésen lépett pályára, hány percet volt a pályán, hány gólt szerzett. Manapság, amikor egy kattintással elérhetők komplett életművek, szinte értelmezhetetlen a hajdani, hangyaszorgalmat igénylő gyűjtőmunka, amit meg-megakasztott egy-egy hiányzó lapszám.

Ilyenkor bevette magát a központi könyvtárba, hátha ott teljes a gyűjtemény. Előfordult, hogy eredménytelenül nyomozott, ezzel együtt a nyolcvanas években ő büszkélkedhetett talán a legprecízebb futballadatbankkal. Nem véletlen, hogy számos könyvhöz (így például: Rudi bácsi, 50 év futballkapitányai, 100 éves a Budapest Honvéd 25 év, 25 labdarúgója – Bp. Honvéd, Kispest-Honvéd, Volt egyszer egy Népstadion) kérték fel társszerzőnek. Nemegyszer késő estig pörgette a lapokat, hogy aztán (olykor-olykor) hajnalhasadásig üljünk – megváltandó a világot – a Nyugatihoz közeli törzshelyünkön néhány sör és némi sztrapacska társaságában.

Imádta a labdarúgást, szenvedélyesen kutatta a futballmúltat, és amikor csak tehette, a lelátóról szurkolt kedvenc csapatának, a Honvédnak. Húszas évei elején kezdte az újságírást, külsőzött a Népszabadságnak, a Hétfői Híreknek és a Szabad Földnek, majd 1984 és 1992 között volt a Képes Sport munkatársa. Onnan igazolt át a Nemzeti Sporthoz, és egyévnyi Színes Sport-kitérőtől eltekintve hűségesen szolgálta a sportnapilapot. A Sportfogadás volt aktív pályafutásának utolsó állomása, de a szerkesztőségtől nyugdíjba vonulása után sem szakadt el, vidéki otthonából rendszeresen visszadolgozott fogadási mellékletünknek.

Merthogy a fogadás sem volt idegen tőle, imádta a lovakat és a lóversenyeket. Év végi lapszám nem készülhetett el lelkes írása nélkül, amellyel december 31-én délutánra a Kincsem Parkba invitált mindenkit. „Nem lehet elég korán kezdeni az év búcsúztatását. És nem lehet jobb helyen, mint a lóversenypályán!” – írta. Utolsó beszámolóját is a hazai lovassport fellegvárából küldte, 2024 szilveszterén.

Aztán már róla érkeztek a hírek párja, Judit közvetítésével, s ezek valamennyiünket aggodalommal töltöttek el. Kórházba került, intenzív osztályon ápolták, s bár apró javulás jelei mutatkoztak, a lesújtó csütörtöki üzenet így szólt: „Miklós ma 3/4 2-kor visszaadta lelkét a Teremtőnek.”

Miki, Isten veled!