A csodálatos 150. magyar aranyérem

SZÓ SZERINT Nagy volt a 2004-es athéni olimpia második napja, amely során az első magyar aranyéremnek örülhettünk, amely egyúttal hazánk 150. ötkarikás diadala is volt. Nagy Tímeának négy évvel korábban Sydney-ben is először játszották el a Himnuszt a magyar küldöttségből és a címét megvédő párbajtőrvívó-klasszis a görög fővárosban is elsőként ünnepelhetett a dobogó tetején a magyar sportolók közül.

„A kislányom, Csenge azt kérte tőlem, hogy nyerjem meg az olimpiát. Boldog vagyok, hogy sikerült teljesítenem a kérését” –  eleveníti fel a kétszeres olimpiai, hatszoros világ- és egyszeres Európa-bajnok Nagy (aki második gyermeke, Luca születése után újra elkezdett edzeni, ám egy sérülés miatt hosszú hónapokat kellett kihagynia) szavait az Athén 2004 kiadvány.

A legendás Kulcsár Győző tanítványa a fináléban az 1996-ban Atlantában egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok francia ászt, Laura Flessel-Colovicot győzte le: a rivális 1:2-nél vezetett utoljára az asszó során, Nagy Tímea gyönyörű egylámpás találatokkal érte el a tizenötödik pontját is.  „Talán elhiszik, hogy én még fel sem fogtam, mi történt, még mindig a sydney-i aranyérmemet ünneplem. A döntő előtt elsősorban Flessel gyorsaságától féltem és arra vigyáztam, hogy a lehető legkevesebbszer szúrja meg a lábamat. A mostani eredménytől függetlenül szerintem ő a világ legjobbja a női párbajtőrözők között, igazi profi, aki mindig tökéletesen készül fel a versenyekre. Természetesen óriási dolog, hogy ismét olimpiai bajnok lettem, de van két kislányom, akik még ennél is nagyobb örömet jelentenek nekem, ők mindennél fontosabbak” –  mondta végtelenül szerényen és elképesztő sportemberi nagyságról tanúbizonyságot téve az újabb diadala után Nagy Tímea, aki orosz, olasz, kínai, végül pedig két francia ellenfelet múlt felül Athénban. Mentálisan mindenkinél jobb és erősebb volt, és Athénban minden együtt állt ahhoz, hogy ismét nyerjen.