Pupp Réka: Nem írnám alá, hogy megint ötödik leszek

– Mennyire sűrűek a napjai az olimpiát megelőző hetekben?
– Most egy négyhetes periódusban vagyok, ami nagyon kemény. Így beszéltük meg az edzőmmel, Braun Ákossal – mondta a Nemzeti Sportnak Pupp Réka, a világranglista 6. helyén álló cselgáncsozó. – Huzamosabb időt, nagyjából négy-négy órát vagyok az edzőteremben minden hétköznap dél­előtt és délután is, a kettő között pedig eszek és igyekszem kicsit regenerálódni. Természetesen ezeknek az edzéseknek része a jóga, a nyújtás, a rehabilitáció, a mentális felkészülés és az ellenfelek elemzése is, nem csak az erősítés és a küzdelmek. Ennek az időszaknak a felén túl vagyok, utána kicsit visszaveszünk, nagyobb hangsúlyt fektetünk a formaidőzítésre.

– Mi vár még önre ebben az intenzív időszakban, és mi változik utána?
– Jövő héten Spanyolországba utazunk nemzetközi edzőtáborba, és ha jól emlékszem, azzal ér véget a négy hét. Utána már kevésbé kemény edzések lesznek. Úgy gondolom persze, az is fárasztó lesz, de nem annyira, mint most, amikor a hétvégéken legszívesebben csak feküdnék az ágyamban, hogy hétfőre újra készen álljak az edzésekre. Az olimpia előtti egy-két hét az élesítés jegyében telik, az már kicsit pihentetőbb lesz fizikailag.

– Bírja a teste ezt az erőltetett menetet, teljesen egészséges?
– Egyelőre igen, egészséges vagyok, és az a cél, hogy ez ne változzon. Hétvége után mindig jobban bírom a kiképzést, de ez természetes.

– A nemzetközi táborokban lehetőség van a világ elitjével együtt gyakorolni, de amikor itthon edz, kik a partnerei?
– Két hete volt a legutóbbi külföldi tábor, olyankor mindig próbálunk a közvetlen riválisokkal is megmérkőzni, keressük egymást kölcsönösen, de persze nem csak az olimpiai indulókkal, hiszen az nagyon szűk mezőny. Amikor itthon gyakorlok, az országból több helyről igyekszünk partnereket találni, meghívni. Főleg 52 kilogrammos lányokat, de rajtuk kívül a fiatalabb paksi fiúkkal is szoktam küzdeni. Ők valamivel gyorsabbak, mint a lányok, ha sikerül az ő ritmusukban harcolnom, az élesben is sokat segíthet, meglephetem vele az ellenfeleimet.

– Az olimpián kiemelt lesz, mekkora előny ez a sportág legnagyobb versenyén?
– Jó kiemeltnek lenni, de semmit sem garantál. A legjobb nyolcon kívül is rengeteg nagyszerű dzsudoka van, nagyon sűrű a mezőny. Abban segíthet, hogy esetleg egy fordulóval később kezdhetek, mint néhányan, de ez csak a sorsoláskor dől el. Egyelőre ezen nem gondolkodom, hiszen nincs rá hatásom. Magamból kiindulva annyit mondhatok, hogy az előző olimpián, Tokióban én sem voltam kiemelt, ráadásul a címvédő koszovói Majlinda Kelmendi jött szembe az első fordulóban, de sikerült legyőzni és az ötödik helyig menetelni. Sok következtetést nem lehet levonni a kiemelésből.

– Párizsban elégedett lenne hasonló teljesítménnyel?
– Egészen biztos vagyok benne, hogy ha ismét ötödik lennék, csalódásként élném meg. Nem csak azért, mert nem javíta­nék az előző olimpiához képest, hanem mert egy érmes meccsről vesztesen lejönni borzasztó érzés. Nem abban gondolkodom, hogy ötödik legyek, vannak konkrét céljaim, de ezeket megtartanám magamnak. Annyit mondhatok, nem írnám alá az ötödik helyet.

– Mostanra rengeteg tapasztalata van a nemzetközi mezőnyről, háromszor nyert Grand Slamet, így tudhatja, ha kijön a lépés, bármire képes. Mennyit segítenek a tapasztalatai?
– Sokat, főleg mert a súlycsoport legjobbjai közül szinte mindenkivel küzdöttem már versenyen, ami nagyon más, mint edzéseken együtt gyakorolni. Ezeknek a küzdelmeknek a tapasztalatait fel kell használni arra, hogy készen álljak, akárki kerül szembe velem. Saját meccset elemezni sokkal hasznosabb és könnyebb, ezeknek a tanulságait igyekszem összeszedni, és megtalálni mindenkinek az ellenszerét.