Özbas Szofi: Az érzések fontosabbak az eredményeknél

– Még mindig csak 22 éves, de már második olimpiájára készül. Hogy éli meg, hogy ilyen fiatalon újra megméretheti magát a világ legnagyobb sporteseményén?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert Párizsban már másodszor léphetek majd szőnyegre olimpián, így van elképzelésem arról, mire számítsak a versenyen – mondta a Nemzeti Sportnak Özbas Szofi, a BHSE 63 kilogrammos dzsudokája. – Annak ellenére, hogy a tokiói a koronavírus miatt nem szokványos olimpia volt, úgy érzem, megfelelő képet kaptam arról, milyen egy ötkarikás viadal. Hatalmas élmény volt Japánban küzdeni, de a mostani még nagyobb lesz, hiszen akkor még szinte gyerek voltam, mára sokkal több tapasztalatom van, és érettebbé váltam. Azóta jobban megismertem magam és a felnőttmezőnyt is a súlycsoportomban. Nagyon szerencsés vagyok, hogy változatlanul dzsúdózni szeretek leginkább, hatalmas kihívás lesz az olimpia, és ugyanakkora megtiszteltetés is, hogy ott lehetek.

– A tokiói olimpián szerzett tapasztalatok közül melyeket tudja hasznosítani a francia fővárosban?
– A többi dzsúdóshoz képest érzékenyebb vagyok, amikor figyeltem a riválisokat, sokszor erősebbnek, jobbnak láttam őket, mint amilyenek valójában, magamat pedig kevesebbre taksáltam annál, mint amire képes vagyok. Azóta megértettem, hogy a valóság a kettő között van nagyjából félúton. A versenyeken mindenkiből csak keveset látok, és ezek alapján rosszabbnak hittem magam többeknél, de már tudom, hogy ők sem tökéletesek, ahogy persze én sem lehetek mindig a topon. Mindez annak köszönhető, hogy a mezőny megismerésével valóságosabb képet kaptam a riválisokról, és a saját képességeimet is reálisabban látom már. Ez a felismerés megnyugtató, hiszen úgy érzem, amíg harcolok magamért és magammal, addig nem lehet nagy baj. Ezt kell folyamatosan szem előtt tartanom.

– Tulajdonképpen két éve készül az olimpiára, hiszen azóta tart a kvalifikációs időszak, de hogy néz ki a játékok előtti hajrá, a célegyenes?
– Valóban furcsa ez az olimpia előtti két hónap, mert néha soknak tűnik, néha meg rettenetesen kevésnek. Mindenki teljesen mást csinál, egyesek pihennek, mások a lehető legkeményebben edzenek. Ami engem illet, szeretem terv szerint felépíteni a felkészülésemet, hogy lássam, honnan hová kell eljutnom. Ennek része, hogy jövő héten az olimpiára kijutó válogatott társaimmal elutazunk Porecbe, nemzetközi edzőtáborba, de azon kívül itthon edzünk. Az edzőmmel, Toncs Péterrel lépésről lépésre megterveztük a felkészülésemet, és ebben bízom.

– Időben nagyon közel az olimpiához, május végén rendeztek Abu-Dzabiban világbajnokságot, amelyen nem indult. Miért?
– Az indulásról mindig közösen döntünk az edzőkkel, és eredetileg a felkészülésem egyik állomása lett volna a vébé, de a zágrábi Európa-bajnokság után nem éreztem magam sem testileg, sem lelkileg világbajnokságra alkalmas állapotban. A két verseny között alig három hét telt el, és nem volt reális, hogy tökéletes állapotban, tiszta fejjel álljak bele a küzdelmekbe Abu-Dzabiban. Nagyon nehéz volt ezt felismerni és lemondani a világbajnokságról annak érdekében, hogy az olimpia előtti két hónap zavartalan legyen, és ütemterv szerint haladhasson a felkészülésem. Természetesen az is tényező volt, hogy már elég kvalifikációs pontot gyűjtöttem előtte, így nem kellett aggódnom azon, elérem-e a kvótás helyezést a világranglistán. Remélem, hogy hosszú távon kifizetődik a döntés.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett a párizsi olimpián?
– Sablonos választ fogok adni, de nem tudom ezt konkrétan megfogalmazni. Sokszor nem is arra emlékszem, milyen eredményt értem el az adott versenyen, hanem hogy közben milyen érzések voltak bennem. Ismerem már azt, milyen, amikor mindent kiadtam magamból, és büszke lehetek magamra, és azt is, amikor ez valami miatt nem sikerül. Az előző esetben olyan teljesítményre vagyok képes, amire korábban nem is gondoltam volna. Az a célom, hogy érezhessem ezt a könnyedséget, gördülékenységet. Arra törekszem, hogy én legyek a leggyorsabb és a legügyesebb, hogy elérjem a határaimat. Hogy ez milyen eredményt jelent, arról fogalmam sincs. De azt már tapasztaltam, hogy amikor ezt érzem, akkor bármi előfordulhat, mint például 2023-ban a dohai világbajnokságon, amelyen harmadik lettem. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden meccset fél perc alatt megnyerek, hanem hogy úgy érzem, jó helyen vagyok, és történhet bármi, az erőmet, energiámat nem csökkenti.

– Mostanra már jól ismeri a felnőttmezőnyt, van olyan riválisa, akire külön készül?
– Nem személyekre összpontosítok, inkább technikákra, amelyekkel gondjaim lehetnek. Versenyek után persze szoktunk elemezni, mert ezen a szinten ez is nagyon fontos, inkább felállásokat és fogásokat gyakorlok.