Mészáros Krisztofer: A talajra kiemelten figyelünk

Az októberi antwerpeni világbajnokságon szerzett kvótát – egyéniben, a hőn áhított csapatkvalifikáció nem sikerült. Akkortájt némileg küzdött azzal, hogy elhiggye, ott lesz Párizsban. Ugye mostanra már teljesen beépült a tudatába, hogy olimpikon lett?
Igen, néhány hét alatt feldolgoztam, hogy megvan a kvóta, azóta pedig úgy készülök, hogy ennek tudatában vagyok: százszázalékos erőbedobással edzek.

A sportág két nagy eseményét rendszerint tavasszal és ősszel rendezik, Párizsban viszont a nyár közepén kell pódiumra lépnie. Módosított némiképp a felkészülésén?
Nem, az időpont nem befolyásolta a felkészülésemet, ugyanúgy dolgoztunk, mint korábban, ráadásul a nyári csúcsforma időzítésében már van tapasztalatunk, hiszen két évvel ezelőtt a multisport Európa-bajnokságot augusztusban rendezték Münchenben.

Ügyes párhuzam, hiszen ott ezüstérmet szerzett talajon. Kérdezem másként: az, hogy az olimpiára készült, befolyásolt bármit is?
Életem legnagyobb versenyére készülök, úgyhogy egyfelől igen – másfelől viszont nem, mert még nem voltam olimpián, fogalmam sincs, mire számítsak. Én elképzelem valamilyennek, de mindenki azt mondja, teljesen más lesz, mint amire számítok.

Hogyan képzeli el az olimpiát?
Egy két hétig tartó versenynek, mellette olyannak, mint egy világbajnokság, amelyiken nem csak tornászok szerepelnek, vagyis ahol lesz módom más sportolókkal is beszélgetni, és ha túl vagyok a versenyemen, még szurkolni is tudok nekik.

A sportpszichológusok azt mondják, csak mértékkel szabad az olimpiára gondolni, hogy tudatosan kell készülni, de azért óhatatlanul csak-csak bekúszik az ember képzeletébe az Eiffel-torony vagy éppen az öt karika, nem?
Ezt én sem tudom elkerülni… De muszáj elfelejteni vagy éppen elhessegetni ezeket a gondolatokat, és ugyanúgy készülni, mint más versenyekre – nehéz, hiszen már az is nagy siker, ha egy sportoló kijut egy olimpiára, ha meg még eredményesen is szerepel rajta…

Itt álljunk meg! Mészáros Krisztofer nem az a sportoló, aki csak kijutni akart az olimpiára.
Ez igaz, és éppen azért dolgozom keményen, hogy Párizsban jól szerepeljek.

A célokhoz ad némi felszabadultságot, hogy nagyon fiatal, tehát jó eséllyel még több olimpia is lehet a pálya­futásában?
Huszonkét éves vagyok, és bár ez lesz az első olimpiám, vannak magammal szemben elvárásaim, és mindent meg is teszek azért, hogy ezeknek megfeleljek, de szeretném élvezni is a versenyt, hiszen csak akkor tudok jó gyakorlatokat csinálni, ha élvezem a tornát. A jó gyakorlatokból jönnek, jöhetnek a döntők – érmet pedig csak döntőben lehet szerezni.

Idézek valakitől: „Ha nem úgy megyünk egy versenyre, hogy nyerni akarunk, minek megyünk oda?” Kitalálja, kitől?
Ezt én mondtam. Én tényleg minden versenynek úgy vágok neki, hogy győzni akarok.

Hogyan rangsorol az olimpián a szereket illetően?
A hat szer együtt a legfontosabb, hiszen azt továbbra is tartom, hogy a legnagyobb tornászok egyéni összetettben is jók. Emellett kiemelten figyelünk a talajra, mert ott van a legnagyobb esélyem a döntőbe kerülésre. A gyakorlataim megvannak, már nem változtatunk rajtuk, de az egyes elemek csiszolásával a kiviteli pontszámaimat növelni tudjuk. Erősebb és jobb gyakorlatokat szeretnék bemutatni Párizsban, mint ezt megelőzően bármikor.

A PÁRIZSI OLIMPIA PROGRAMJA
TORNA
Férfiak
Július 27., 11.00: selejtező
Július 31., 17.30: egyéni összetett döntő
Augusztus 3., 15.30: szerenkénti döntők (talaj, lólengés)
Augusztus 4., 15.00: szerenkénti döntők (gyűrű, ugrás)
Augusztus 5., 12.00: szerenkénti döntők (korlát, nyújtó)