Robotújságírók tudósítása a robotsportolókról? Ez lenne a szép új világ?

A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség,  az AIPS 86. kongresszusát követő és az egész nemzetközi közösség véleményét tükröző deklaráció szerint azonnali cselekvésre van szükség, hogy megszülethessen egy globális szabályozás a mesterséges intelligencia használatát illetően. Létezik továbbá egy új és a hagyományos sportmédiában dolgozók munkáját nagyban befolyásoló jelenség, az úgynevezett „Contant Creator, a „CC”, vagyis a főként csak a közösségi média felületekre dolgozó, úgynevezett tartalomkészítők köre. Jelenlétükkel egyre nagyobb szeletet igyekeznek kiszakítani a sportvilágesemények igencsak korlátozott számú újságírói és tudósító pozícióiból, miközben – a sport pénzügyi ökoszisztémáját támogató média-jogdíjfizetés szempontjából – munkájuk nem támogatja ezt a körforgást.

Érdemes mélységében megvizsgálnunk ezt a két kérdést, s a nemzetközi sportújságírói közösség is ezt tette, amikor olyan neves szakemberek véleményét kérte ki egy nemzetközi panelbeszélgetés során, akik a globális sportmédia iparág legjelentősebb szereplői közé tartoznak.  

Juan Ignacio Gallardo - a spanyol Marca főszerkesztője, Santi Nolla - a szintén spanyol Mundo Deportivo igazgatója, Lionel Dangoumau - a francia L'Equipe szerkesztője és Mariagrazia Squicciarini - az UNESCO Társadalom- és Humántudományi Szektorának igazgatója mondta el a véleményét a fenti kérdésekben. Abban egységes álláspontra jutottak a szereplők, hogy az AIPS 100 éves fennállásának egyik legsürgetőbb szakmai kihívásaival néz szembe a sportújságírói hivatás. Az AIPS alapítói – köztük a magyar Vadas Gyula – világosan látták a jövőt, helyes elképzelés vezérelte őket szakmánk fejlődéséről, és most rajtunk múlik, hogy válaszoljunk azokra az új kihívásokra, amelyeket a fejlett technológia alkalmazása diktál.

Ami a mesterséges intelligencia térnyerését illeti, nem titok: egyfajta támadás alatt áll a hivatásunk. Ahogy többen a felszólalók közül kifejtették, a mesterséges intelligencia nem megfelelő használata nagyon komoly károkat okozhat a szakmabelieknek. Az is téves megközelítés, hogy az MI által kínált tartalomhoz ingyenes lenne a hozzáférés, vagyis, hogy ez anyagi könnyebbség volna a munkáltatóknak. Hiszen paradox módon, az MI által felhasznált információ olyan hús-vér emberek által előállított – több évtizedes kapcsolati tőkén alapuló, tudósítói és sportújságírói munkából kinyert – tudáson alapszik, amelynek használatára sosem kértek engedélyt az alkotóktól, mi több, semmilyen díjazást nem nyújtottak érte cserébe az MI-t fejlesztő óriásvállalatok. Sőt, a panel tagjainak véleménye szerint néha még arrogánsak is ezek a média-tech óriások, és odáig mennek, hogy ellenünk használják a munkánk termékét...

„Sok újság rövid távú megoldásként használja a mesterséges intelligenciát, anélkül, hogy felismerné, hogy hosszú távon mekkora kárt okoz a hitelességüknek és hatékonyságuknak” - mondta Lionel Dangoumau, és arra figyelmeztette az újságírókat, hogy ne veszítsék el stílusukat és karakterüket munkájuk során.  „A mesterséges intelligencia csak a történelmi információkat és a már közzétett tanulmányokat tudja nyomon követni, de arra nem képes, hogy megjósolja, mi fog történni a jövőben, még ha ezt is várjuk tőle” – fogalmazott a neves francia kolléga.  A spanyol Marca főszerkesztője, Ignacio Gallardo egyetértett mindezzel, és azzal egészítette ki, hogy „az emberi érzelmi intelligenciát, szenvedélyt és érzéseket nem lehet mesterséges intelligenciával pótolni vagy azt duplikálni”. Ezzel kapcsolatban Mariagrazia Squicciarini azt osztotta meg a hallgatósággal,  hogy a „NeuroAI” már kutatja az emberi érzelmeket, és próbálja megtalálni annak a módját, hogy a jövőben mesterséges intelligenciával helyettesítse az emberi érzelmeket, vagyis valós veszélyről beszélünk.

A szakértőkből álló kerekasztal tagjai további kényes témákra is felhívták a figyelmet: szerintük a mesterséges intelligencia térnyerése igazi „ajándék” a tiltott teljesítményfokozást, vagy éppen a sporteredmények, a mérkőzések befolyásolását célzó alvilági szervezetek számára, amelyeknek elsősorban tisztességtelen haszonszerzési céljai vannak a sportvilágon belül. 

Vannak persze olyan kezdeményezések is, amelyek kifejezetten a mesterséges intelligenciát hívnák segítségül bizonyos sportágakban az emberi szubjektivitás és a bírói tévedések kiküszöbölésére. A 86. AIPS-konferencia díszvendége, a Nemzetközi Tornaszövetség, a FIG japán elnöke, Morinari Watanabe, például egy olyan rendszert prezentált a közgyűlés közönségének, amely láthatóan teljes egészében kivenné a humán pontozóbírói tevékenységet a tornászok gyakorlatainak értékeléséből. A rendszer már most képes arra, hogy valós időben lekövesse a tornász gyakorlatának mozdulatait, mintegy osztott képernyőn mutatva az élő embert és a virtuális hasonmását, amint az éppen mondjuk egy Tkacsov szaltót mutat be a gyakorlatán belül. A rendszer ezek alapján a mozdulatok tökéletességének vagy éppen hibáinak összesítésére is képes, és meglepő módon más pontszámmal is értékelheti akár a teljes gyakorlatot ahhoz viszonyítva, ahogy a hús-vér zsűritagok értékelnék azt. 

Az elnöknek arra is van elképzelése, hogy a tornasportban hogyan lehetne az egyébként valóban szubjektivitáson alapuló esztétikai faktort, a stílust, a zene és a mozgás összhangját szintén kivonni az emberi értékelés alól – más kérdés, hogy egyes vélemények szerint ez alapjaiban rendítené még az esztétikai sportág(ak) jövőjét.

A mesterséges intelligencia tematika – ebből is láthatóan – egyértelműen uralkodó témaköre volt a spanyolországi konferenciának, s a deklaráció fontos elemeként fogalmazódott meg, hogy a sportújágíró közösségnek reagálnia kell és együtt kell működnie azokkal a piaci szereplőkkel, akik úgy vélik, hogy a technológiának segítenie kell a fejlődésünket, és nem lerombolnia hivatásunk alapjait, összhangban az UNESCO mesterséges intelligencia etikájáról szóló ajánlásával.

A jogalkotóknak sürgősen lépniük kell, és olyan törvényeket kell elfogadniuk, amelyek megvédik az újságírói munkát és a szakma etikus képviselőit, hogy elkerüljük a sajtószabadság halálát. Szabályoznunk kell az újságírói és a kizárólag a közösségi médiát kiszolgáló tartalomgyártók státuszát. Az utóbbi időben egyre növekvő CC-k (Content Creators, azaz tartalomkészítők) száma, és sok esetben a sajtótájékoztatók szűkös keretei és a vegyes zónák véges befogadóképessége is súlyos feszültséget okozó pillanatokat generál a vaskos jogdíjat fizető médiavállalatok újságírói és az általában egyéni megbízást teljesítő - jogdíjat nem fizető – tartalomgyártók között.

„A munkához való jog természetesen mindenki számára szent és sérthetetlen, de szükség van a felek érdekeit védő szabályozására is, hogy minden piaci szereplő jogait megvédhessük” – olvasható az egyik zárógondolat az AIPS-deklarációban.  „Ne felejtsük el, hogy szervezetünk születésekor azért folyt a vita, mert az írott sajtó ki akarta szorítani a rádiót a stadionokból. Vagyis minden korszaknak megvan a maga nehézsége és alkalmazkodnia kell a kommunikációs eszközök fejlődéséhez” – összegzett nemzetközi üzenetében az idén 100 éves globális sportújságíró közösség, az AIPS.