– Sokat hallani manapság arról, hogy megújul a diáksport. Mit jelent ez pontosan?
– Az MDSZ-t 1987-ben alapították elődeink, és mintegy 25 évig a Diákolimpia szervezése volt a szövetség feladata. Az elmúlt bő egy évtizedben azonban már azon dolgoztunk, hogy szélesítsük a tevékenységünket. Persze megerősítettük a Diákolimpiát is, országos tanulmányi és tehetséggondozó verseny lett, és felsőoktatási felvételi többletpontra jogosítanak az országos döntőkön elért dobogós eredmények, de a számok nem hazudnak. Az 1,2 millió iskoláskorú gyermekből tanévente 150-160 ezer tanuló indul el a versenyeken. Annak a célcsoportnak a száma, akiknek egész éven át tartó versenyzési lehetőséget biztosítunk – azaz eljut az országos döntőkig a felmenő rendszerű, kieséses rendszerben – az már „csupán” tízezres nagyságrendű. Röviden: több mint egymillió diáknak a versenyzésen keresztül nem tudunk mozgáskínálatot biztosítani, más megközelítésre van szükség.
– Milyen megközelítések jöhetnek szóba?
– Az elmúlt évtizedekben szinte felrobbant az új koncepcióktól a sporttudomány, a pedagógia és a pszichológia. Olyan kezdeményezések jöttek szembe, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mindenki sportja, hosszú távú sportolófejlesztés, egészségfejlesztő testmozgás, grassroots, azaz tömegsport. Másként hívják őket, de mind ugyanazt jelenti az iskolai testnevelésben és a diáksportban is: a mozgás ne csak a sportban ügyes, tehetséges, akcelerált gyerekek kiváltsága legyen. Alkalmazzunk új módszereket, hogy azok is megszeressék a sportolást és bekapcsolódhassanak a programokba, akik nem szívesen versenyeznek.
– És erre jók a sportfesztiválok?
– Többek között, igen, de természetesen nem csak ezek a lebonyolítási módszerek jöhetek szóba. Az alsó tagozatban azonban mindenképp, olyannyira, hogy azt tervezzük: a Diákolimpia I-II. korcsoportjában 2030-ig kivezetjük a kieséses versenyeket, és helyette alapvető mozgáskészségeket fejlesztő és multisport fesztiválokat vezetünk be. Erről már el is készült, és elérhető a diáksport megújítási koncepciónk, és hamarosan meg is tesszük az első lépéseket. Ugyanakkor ez konfliktusos kérdés, a magyar testnevelők, iskolák identitását is érinti. Meg kell szoknunk, és minden érintettnek át kell állítani a gondolkodását abban a tekintetben, hogy nem csupán az eredmény, az érem, a kupa fontos, hanem a részvétel: hogy gyerekek tömegei szereznek pozitív tanulási környezetben jó élményeket a testmozgásról.
– Mi történik egy diáksportfesztiválon?
– Változatos lehetőségeink vannak. Elsősorban a sportállomások alkalmazásában gondolkodunk, ahol sportági előkészítő kisjátékokon keresztül történik ügyesség, koordináció és mozgásfejlesztés, fokozatosan nehezedő, összetettebb feladatok megvalósításával és egy idő után a versengés és mérkőzésszituációk bevezetésével. A gyerekek szeretnek versenyezni, ezt nem zárjuk ki, de kontrollálni, szabályozni szeretnénk azt, hogy ne mindig a biológiai érésben előrébb tartó tanulók vagy tanulócsoportok domináljanak. Számos módszer kapcsolódik még ide, így például az eredményszámítás, de legalábbis az eredményrögzítés elhagyása, melyre számos magyar sportági szakszövetség intézményi és egyesületi programjaiban is van már példa. A sportfesztiválok bevezetésével a külső motivációs eszközökről, az elért eredményekről a belső motivációs elemek erősítésére, azaz a pozitív élményekre szeretnénk helyezni a hangsúlyt a 6-10 éves korosztályban is. Nagyon fontos végül, hogy a sportfesztiválok révén több diákot érjünk el és szólítsunk meg, mint amennyit a kieséses versenyekkel tudunk. Emiatt a diáksportfesztiválok szervezését leginkább nem megyei és országos eseményeken, hanem intézményi és települési szinten szeretnénk megvalósítani.