Torna: Menni kell tovább! – Kovács Zsófia

– Olyan nagyon már nem is hat meglepetésként, hogy Kovács Zsófia megsérült az év legfontosabb versenye, az antwerpeni világbajnokság előtt…
– Azt nem mondom, hogy lassan hozzászokunk, mert nem lehet, de tényleg minden évben van valami, mindig így utazom el egy világversenyre – reagált a felvetésre Kovács Zsófia Európa-bajnok tornász, aki újfent hasfalhúzódás miatt kényszerült némi pihenőre.

– Nem először küzd hasonló sérüléssel, nem lehet valahogy megelőzni?
– Engem és az edzőmet, Trenka Jánost is zavarja, hogy már a harmadik vagy negyedik alkalom, tavaly éppen a liverpooli világbajnokság előtt jött elő – szerencsére idejében el szoktuk kapni, így nagyobb probléma még nem lett belőle, ám muszáj ilyenkor leállni, ami persze egy nagy verseny előtt sohasem jó. Nem tudjuk, mitől jön elő újra és újra, azt sem, hogy megelőzhető-e. Sajnos elég sérülékeny típus vagyok, de azt azért nem hiszem, hogy mindig pórul kellene járnom…

– Mentálisan és lelkileg hogyan viseli ezeket az időszakokat?
– Nehezen, ráadásul ezúttal a kvalifikációs világbajnokság vár ránk, és az a cél, hogy a két olimpiám után a harmadikon, vagyis Párizsban ne egyedül legyek ott, hanem a csapattal. Ez nagyon motivál, így mindannyiunk érdekében igyekszem félretenni a rossz érzéseket, de a kihagyás miatt az a valószínű, hogy nem a legerősebb gyakorlataimat mutatom be Antwerpenben.

– Vagyis semmi kiborulás, elfogadta, hogy ez van, mert mást nemigen tehet?
– Menni kell tovább, nem szabad szomorkodni. Ráadásul még nincs veszve semmi, továbbra is úgy gondolom, megszerezhetjük a csapatkvótát, amiben az segít, ha összeszedem magam.

– Egy ilyen hasfalhúzódást hogy kezd érzékelni az ember?
– Először csak azt éreztem, hogy izomlázam van, nem is törődtem vele, aztán el is múlt – egy pontot kivéve, ott továbbra is éreztem a fájdalmat. Szóltam az edzőmnek, bennem pedig tudatosult, nagyon nem jó így… Akkor még tudtam edzeni, éppen azért pihentünk néhány napot, hogy ne legyen nagyobb gond – ám a visszatéréskor már borzalmasan fájt a hasam, minden edzésen sírtam. Aztán az ultrahang ki is mutatta a húzódást. A baj az, hogy a korábbiak miatt látszik a hegesedés is, úgyhogy ott sohasem lesz már olyan rugalmas az izom, mint volt.

– Melyik szeren érzi leginkább a sérülést?
– Felemás korláton, ott sokszor már a szerre ugrásnál érzem a fájdalmat.

– Vigasztalja némiképp, hogy a múltban mindig kiválóan teljesített a nagy versenyeken egy-egy ilyen sérülés után?
– Igen, vigasztal, és erőt is ad, tudom, hogy fel tudok belőle épülni.

– Két hetet hagyott ki, hol tart most a felkészülésben?
– Már mindennap újabb és újabb elemeket vagyok képes megcsinálni, és ugyan könnyített körülmények között, de gerendán és talajon már gyakorlatozom, ami azért megnyugtató. Egyre többre vagyok képes, azt pedig érzékelem, hogy az erőm nem ment el – szeretnék minél több elemet minél hamarabb visszaépíteni a gyakorlataimba.

– A szombathelyi világkupa-viadalt kihagyja a hétvégén. A jövő heti országos bajnokságon pódiumra lép?
– Úgy tervezzük, hogy igen. Egyszerű gyakorlatokkal indulok, mert a hangsúly ezúttal azon lesz, hogy versenyezzek a világbajnokság előtt.

– A félelmet hogyan zárja ki?
– Nehezen, hiszen a hasat ebben a sportágban mindenhez használni kell. Sokkal óvatosabb vagyok ilyenkor, csak azt csinálom, amiben teljesen biztos vagyok. Ha kicsit is érzem a fájdalmat, néha bennem van, hogy úristen, mi van, ha megint a nulláról kezdhetek mindent. Van egy nagy célunk, éppen ezért muszáj türelmesnek lennünk, még ha valójában nincs időnk türelmesnek lenni, hiszen egy hónap sincs hátra a világbajnokság rajtjáig.