„Egy, kettő, három” – Keleti Ágnes jókedvűen és érdeklődve tekintgetett körbe csütörtök délután saját lakásában, abból az alkalomból gyűltek össze a magyar sportvezetés és a sajtó képviselői, hogy köszöntsék az ötszörös olimpiai bajnok tornászt: a Nemzet Sportolója péntektől a legmagasabb kort megélt ötkarikás aranyérmes a világon.
És miközben mindenki köszönteni kívánta a 102 és fél éves korábbi sportolót, Ági néni töretlenül számolt: először az újságírókat, aztán számba vette a férfiakat, majd a nőket, s ha mindennek a végére ért, kezdte elölről.
Az őt gondozó hölgytől megtudtuk, ez az egyik kedvenc elfoglaltsága Ági néninek, no meg az, hogy tornaversenyeket néz (korábbiakat és éppen zajló viadalokat), s a hibákat rögvest kiszúrja, elégedetlenségének pedig hangot is ad – már ez utóbbi is tiszteletreméltó ennyi idősen, de hogy Ági néni falja a könyveket, ráadásul szemüveg nélkül olvas, nos, az talán még inkább az.
Mindössze a hallásával akadnak gondok, éppen ezért a köszöntésére érkező sportvezetők is jó hangosan mondták el üdvözlő mondataikat.
Elsőként Keleti Ágnes egykori klubja, az UTE képviseletében köszöntötte a bajnoknőt Juhász Judit, a tornaszakosztály igazgatója, Tibolya Péter elnökségi tag és Tahon Róbert jogi igazgató, majd Jusztin Ádám, a Maccabi Európe sportigazgatója gratulált neki.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár egy gyönyörű virágcsokrot hozott Keleti Ágnesnek.
„Ági néni egy élő ikon – jelentette ki Schmidt Ádám. – Egy példakép, olyan hőse a magyar sportnak, akire rendkívül büszkék lehetünk. Nagyon örülünk annak, hogy itt van, hogy egy újabb csúcsot állított fel, és hogy immár egy újabb világraszóló eredmény köthető a nevéhez.”
A Magyar Olimpiai Bizottságot két alelnöke, Wladár Sándor és Deutsch Tamás képviselte – utóbbi a virághoz ajándékokat is hozott, előbbit pedig bemutatkozásra kérte Keleti Ágnes.
„Wladár Sándor vagyok. Olimpiai bajnok. Igaz, csak egyszeres – szólalt meg Moszkva aranyérmes hátúszója. – Úgy hallottam, Ági néni szereti a csokit, úgyhogy nagyon finom csokoládét hoztam ajándékba.”
„Csokit hozott? Az sem rossz” – vágta rá Ági néni.
Nem bizony.
Már az édesség sem, az meg különösen nem, hogy Keleti Ágnes túl a százon is ilyen derűsen éli életét.