A Sakkvilághírességek Csarnokának tagja lesz Portisch Lajos, a „magyar Botvinnik”

SZABÓ GÁBORSZABÓ GÁBOR
Vágólapra másolva!
2023.09.28. 08:59
null
A sakk-készletét évek óta nem vette elő Portisch Lajos, akinek ma már az arany Bibliája a kedvenc „nagydíja”<br />(Fotó: Koncz Márton)
A nemzetközi szövetség (FIDE) jelölésére november 13-án St. Louisban iktatják be a Sakkvilághírességek Csarnokába a dán Bent Larsent, Polgár Zsuzsát és Portisch Lajost. Az 1978-ban sakkolimpiai győztes magyar férficsapat első táblása interjúnkban elmondta, nem utazik el az Egyesült Államokba.


– Melyik díját mutatná meg legszívesebben, amellyel lefényképezné a kollégám?
– Semelyiket sem… Legszívesebben megmutatnám a Bibliámat, az arany Bibliámat, az a kedvenc „nagydíjam” – mondja nevetve megannyi serleg árnyékában Portisch Lajos, a nemzet sportolója, a „magyar Botvinnik”, az 1978-ban sakk­olimpiai bajnok férficsapatunk első táblása. – De azt fényképez, amit akar. Rövidnadrágban vagyok, a lábam ugye nem lesz benne? Nem éppen futballistaláb, amúgy mindig kapus voltam, amikor fociztunk – állítólag jók voltak a reflexeim.

– Ugyanakkor a sakkozónak jóval több ideje van a lépésre, mint a kapusnak a védésre…
– Valóban, de a viccet félretéve, Mészöly Kálmán kapitánysága alatt Nyilasiék tizenegyeseket rúgtak nekem a tatai edzőtáborban. Szerettünk összejönni, hülyéskedtünk, sakkoztam is velük. De vívtam az öttusázókkal, gyerekkoromban egész jól forgattam a pengét.

– Viszont most nem az az apropó, hogy Nyilasiék hány tizenegyesét védte ki, hanem hogy a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE javaslatára november tizenharmadikán beiktatják a St. Louis-i Sakkvilághírességek Csarnokába Polgár Zsuzsával és a néhai Bent Larsennel együtt. Várta már ezt az elismerést?
– Megmondom őszintén, azt sem tudtam, hogy létezik. Nézze, én már annyiféle díjat és kitüntetést kaptam, eggyel több vagy kevesebb, már igazán nem számít.

– Nem is érinti meg?
– Nem erről van szó, de annyira nem, hogy elutazzam Amerikába.

– Vagyis nem lesz ott személyesen?
– Nem. Azzal utasítottam vissza, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben nem kívánok most Amerikába menni. Pedig még kísérőt is vihetnék, az úti- és szállásköltséget is fedeznék. Véglegesen így döntöttem.

Az amerikai St. Louisban található a Sakkvilághírességek Csarnoka, az első halhatatlanokat 2001-ben iktatták be
Az amerikai St. Louisban található a Sakkvilághírességek Csarnoka, az első halhatatlanokat 2001-ben iktatták be

 

– Hogy reagáltak, nem kapacitálják?
– Még nem tudom, mert a Hírességek Csarnoka kurátora, Emily Allred szabadságon van.

– Köztudomású, hogy nagy operarajongó, sőt évtizedek óta dalestekkel bizonyítja operaénekesi vénáját. Ha mégis meggondolná magát, milyen dalcsokorral köszönné meg beszéd helyett a beválasztását?
– Orosz dalokkal, elsősorban Csajkovszkijjal, ő nagy kedvencem.

– Gyakorol még, skálázik?
– Amikor éppen kedvem van, skálázom, ugyanakkor a zongoristámnak, Hegedüs Valérnak begyulladt a jobb válla, hetek óta nem tudunk gyakorolni. Egyébként tervbe van véve egy magyar áriaest itt, az Újlipótvárosi Klub-Galériában. Legutóbb Schumann-dalokat adtam elő.

Portisch Lajos
Született: 1937. április 4., Zalaegerszeg
Legjobb eredményei: sakkolimpiai bajnok (csapat, 1978), 3x sakkolimpiai 2. (csapat, 1970, 1972, 1980), 2x sakkolimpiai 3. (csapat, 1956, 1966); csapat-vb-2. (1985); 8x világbajnokjelölt (1965, 1968, 1973, 1976, 1979, 1982, 1985, 1987), 2x
világbajnokjelölti elődöntős (1977, 1980); 9x magyar bajnok (1957*, 1958, 1961, 1962, 1964, 1965, 1971, 1975, 1981); 24x az év magyar sakkozója (1964–1994). *Az 1957-es döntő 1958-ra csúszott.
Legjobb világranglista-helyezése: 2. (1981. július)
Legmagasabb Élő-pontszáma: 2655 (1980. január)
Elismerései: mesteredző (1979), a Nemzet Sportolója (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2007), Zalaegerszeg díszpolgára (1989), a XIII. kerület díszpolgára (2012), Budapest díszpolgára (2015), fair play emlékplakett életmű kategóriában (2016), Sakkvilághírességek Csarnoka (2023)

– Körülnéztem, de sakktáblát nem láttam...
– A sakk-készletemet évek óta nem nyitottam ki, csak a számítógépen igyekszem követni a nemzetközi és a hazai sakkhíreket.

– Elemzés, partik? Nem érdeklik már?
– Nem, nem csinálok semmit már. Sakkal kapcsolatos meghívást sem fogadok el.

– Mi tölti ki a sakk helyét? Hobbi, utazás...?
– Rendszeresen úszom, de semmi különös, jól érzem magam itt, a kerületben. Ismerek minden környékbeli kocsmát, kávézót – mondhatnám, hogy a k betűs helyeket, de még a végén félreértik. (Nevet.) Tisztában vannak már a mániáimmal... Ja, egyébként ezért nyertük meg a sakkolimpiát 1978-ban Buenos Airesben.

– Mire gondol?
– Akkor még valamelyest beszéltem spanyolul, és a főpincér minden este élvezte, hogy vitatkozhat velem. Mondtam neki, én itt, a marhák országában nem eszem csirkét, különben sem fogyasztok semmit, ami repül. Ezek után mindig megkaptam a magam bifsztekjét, a többiek meg megették az olcsó dögöt…

– Ha jól értettem a tanmesét, azért is nyertek, mert csirke helyett marha került a gyomrába. És még minek volt köszönhető a siker?
– A jugoszlávok elleni utolsó fordulós mérkőzésünkön Ribli Zoltán Ljubojeviccsel játszott a második táblán. Ribli nagyon jó utánzó volt, és lemásolta az én öt fordulóval korábbi győztes játékomat a bolgár Ivan Radulov ellen. Ráadásul mindig nagyon gyorsan lépett, így nem engedte felállni az asztaltól Ljubojevicset, hogy információt kaphasson a társaitól, akik figyelmeztethették volna, hogy beleesett a csapdába, egy már lejátszott sémába. Ennek is köszönhetően nyertünk három-egyre, és az oroszok előtt végeztünk.

– Arra még kíváncsi vagyok, honnan ered a beceneve, a „magyar Botvinnik”?
– Valószínűleg onnan, hogy őt tanulmányoztam legtöbbet, és próbáltam utánozni a stílusát, de nem tudom, ki ragasztotta rám. Meg vagyok becsülve ezzel a becenévvel, de igazából sohasem voltam olyan pontos, mint Mihail Botvinnik, az egyetlen igazi hasonlóság, hogy ő is későn kezdett sakkozni.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik