Videó: A hegymászás nem az öngyilkosok gyülekezete – Pajor István

„A hegymászás nem az öngyilkosok gyülekezete – kezdte Pajor István. – Nem arról van szó, hogy mindenki felelőtlen lenne és túlvállalja magát. Az biztos, hogy a hegymászás egy olyan tevékenység, amely során a lehetőségek és a valóság egy ütközőzónában van.”

„Suhajda Szilárd vállalása nem volt alaptalan, mert volt már három nyolcezrese, többek között a K2-nek az oxigénpalack nélküli megmászása. Ez olyan eredmény, ami predesztinálta őt arra, hogy még a Mount Everest oxigénpalack nélküli megmászását is megkísérelje. Azt tudni kell, hogy nyolcezer méter fölött az oxigén parciális vagy részleges nyomása pontosan egyharmada a tengerszintinek. Ezt az emberi szervezet elég nehezen tolerálja. Vannak, akiknél jobban, de általában nagyon komoly veszélyekkel jár, elsősorban agyödémával” – mondta a 84 éves korábbi hegymászó, majd hozzátette, hogy szerinte Suhajda nem a csúcsról lefele tűnt el, hanem még felfelé, valószínűleg a Hillary-lépcső alsó szakaszánál. Hozzátette, hogy onnan ugyan ötven méterre van a csúcs, de szintben kell azt mérni, így az onnan még mindig egy jelentős távolságnak számít.

„A hegymászás egy külön világ. Sokan feltették a kérdést, hogy miért meg hogyan. Ez a világ teljesen más, mint amit a Nagykörúton tapasztalunk meg – fogalmazott Pajor, aki 8201 méter magasra jutott fel. – Az az érzés, ami betölti az embert, amikor felér a csúcsra – és nemcsak az a geológiai helyzetre gondolok, hogy onnan csak lefelé lehet tekinteni –, egy olyan élmény, ami máshoz nem hasonlítható.”

„A csúcson egészen különleges állapotba kerül az ember. Az egyharmadnyi oxigén egyfelől euforikus állapotot teremt, másfelől egy kicsit olyan, mint ha valaki alkoholból sokat fogyasztott volna. Éppen ezért a balesetek egy jelentős része nem a felfele menet történik – ami fizikailag sokkal nehezebb – hanem lefele. Azért is, mert az egy euforikus állapotot teremt, hogy megcsináltam, fent voltam, ezért innen már csak könnyebb lesz. De ez nem feltétlenül van így.”

Pajor emlékeztetett, hogy csaknem 210 ember jutott fel oxigénpalack nélkül a Mount Everest csúcsára, de csak 24 százalékuk jutott le. Suhajdára visszatérve ismét elmondta, hogy nem volt alaptalan a vállalása, hiszen képességei és eredményei alapján – úgy, mint korábban Erőss Zsolt esetében, aki tíz évvel ezelőtt kísérőjével, Kiss Péterrel a Nepál és India határán fekvő Kancsendzönga, a Föld harmadik legmagasabb hegycsúcsának sikeres megmászása után tűnt el – predesztinálva volt arra, hogy felvállaljon egy még nagyobb teljesítményt. Megjegyezte azonban, hogy abban a magasságban, amikor már közel járunk a csúcshoz és más állapotba kerülünk, könnyebb rossz döntéseket hozni. Suhajda hátráltató körülményeivel kapcsolatban kiemelte, hogy egyedül volt, segítségre nem számíthatott, nagyon sokat volt már talpon, lelassult és kevés folyadék volt nála.

A végén hozzátette, hogy elvitathatatlan, amit Suhajda a K2-n teljesített, azt nem lehet tőle elvenni, mint ahogy Erőss Zsolttól sem, hogy tíz nyolcezrese volt. Suhajdának három nyolcezrese volt, és ezek olyan teljesítmények, amik bekerültek a magyar hegymászás történelmébe.