Kitartás, akaraterő, állóképesség. A napra pontosan két évvel ezelőtt elhunyt Monspart Sarolta jelszavaival köszöntötte Feledy Botond, a Monspart Sarolta Egészséges Életmódért Alapítvány kuratóriumi elnöke a hétfői megemlékezés résztvevőit. Az ország különböző pontjairól több száz gyalogló és futó érkezett a Normafához, hogy ott adózzanak tájfutó világbajnokunk emléke előtt, ahol évtizedeken át sportolt és sportolásra nevelt.
Miután kullancscsípés miatt félbeszakadt sportolói pályafutása, a Nemzet Sportolói közé is beválasztott Monspart Sarolta a szabadidősport elkötelezett támogatója lett, amíg csak tehette, az utcai futóversenyeken kedves, bátorító, olykor humoros szavaival és ikonikus kereplőjével szurkolt az indulóknak. Másfél évvel ezelőtt róla nevezték el a margitszigeti futókört, hétfőn pedig Magyarország köztársasági elnöke, Novák Katalin a XII. kerület polgármesterével, Pokorni Zoltánnal közösen ültette el emlékfáját, és avatta fel emléktábláját.
„Monspart Sarolta már életében legendává vált – hangsúlyozta Novák Katalin, aki beszédét követően az emlékfutáson is részt vett. – Ő volt az első magyar nő, aki lefutotta a maratoni távot, ezzel bebizonyította, hogy mi, nők olyan teljesítményre is képesek vagyunk, amit nem gondolnának rólunk. Úgy támogatta a nőket, hogy közben inspirálta férfiakat is, úgy figyelt oda az idősekre, hogy sohasem állította szembe őket a fiatalokkal, és úgy támogatta a sportoló tömegeket, hogy azoknak is vonzóvá tette a sportot, akik nem mozogtak. Elhitette velük, hogy elég az első lépést megtenni, rövidebb távval kezdeni, hogy egészséges életmódot éljenek.”
Kevesen tudják, hogy Novák Katalinnak is Monspart Sarolta segített felkészülni a maratonira – az államfő személyes emlékeit is megosztotta a futás nagyasszonyáról.
„Eldöntöttem, hogy egyszer lefutom a maratoni távot, és Saroltához fordultam. Féléves edzéstervet készített, hetente általában négyszer kellett edzenem, majd vasárnaponként megosztottam vele, hogy mennyit teljesítettem a penzumból. A módszerei, elkötelezettsége arra ösztönzött, hogy zuhogó esőben, hóban vagy hajnali háromkor is fussak, így olyan felkészülten álltam oda a rajthoz, hogy nem is jött a holtpont – negyvenkét kilométernél már elhittem, hogy beérek a célba. Amikor a Nyugati téri felüljárón, a versenypálya legnehezebb részén futottunk, Sarolta ott állt, és támogatta az indulókat, hogy leküzdjék a nehézségeket.”
Pokorni Zoltán hangsúlyozta, inkább Monspart Sarolta életét kell ünnepelni, mint a halálára emlékezni, ugyanis olyan örökséget hagyott maga után, amelyre lehet és kell is építeni a jövőben. Tájfutó világbajnokunk fia, Feledy Botond hozzátette, a tavaly létrehozott alapítvány célja, hogy országszerte több száz új futó- és gyaloglóklub alakuljon.