Torna: A döntő ajándék számomra – Kovács Zsófia

– Ezt hogy csinálta?!
– Még most is nehezen hiszem el – válaszolt Kovács Zsófia (DKSE), aki vasárnap gerendán a szerenkénti döntőbe jutott a liverpooli világbajnokságon. – Azok után, hogy a felkészülésem elég döcögősre sikeredett a hasfalhúzódás miatt, nem feltétlenül gondoltam arra, hogy vébédöntőbe juthatok.

– A sérülése egy rossz mozdulat következménye?
– Kétszer már el volt szakadva részlegesen a hasizmom, ezúttal időben elkaptuk: nem tudom konkrét esethez kötni, de minden bizonnyal egy rossz vagy hirtelen mozdulat váltotta ki a fájdalmat.

– Hogy viselte mentálisan, hogy egy nagyszerűen sikerült Európa-bajnokság után, ahol ugráson és felemás korláton is győzött, nem tudott rendesen készülni a vébére?
– Csalódott voltam, és leginkább az volt a nehéz az egészben, hogy az Eb-n négy, nemzetközi szinten is erős és jó gyakorlatom volt, vagyis azokat már csak csiszolgatni kellett volna a világbajnokságig.

– Hogyan rendezte el magában a történteket?
– Nem ez volt az első sérülésem, és nem először kerültem nehéz helyzetbe, vagyis ha úgy tetszik, van már rutinom abban, hogyan álljak fel ilyenkor. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyű volt elfogadnom a történteket, ám azért az egészség mindennél fontosabb.

– A sérülése legkevésbé gerendán akadályozza?
– Azoknál az elemeknél, ahol nagy homorítás után jön a „gyors becsukódás”, sokáig éreztem a fájdalmat, és felemás korláton a leginkább, hiszen ott egy billenésnél már nagyon feszíteni kell a hasat a korrigáláshoz. De ugyanez igaz a talajra is, úgyhogy ezt a két szert a világbajnoki felkészülés során szinte teljes mértékben hanyagolnom kellett – azt reméltük, hogy a második ugrásomat „vissza tudom hozni” a rajtig, ám nem így történt, így maradt a gerenda. Ott is vannak olyan elemeim, ahol előjöhet a sérülésem, de nagyon figyeltünk arra, hogy ez ne történjen már.

– Még mindig érez fájdalmat?
– Már sokkal jobb, mint néhány hete, de azért néhány alapelemtől továbbra is tartózkodom inkább.

– A rosszban az a jó, hogy így minden figyelmével a gerendára koncentrálhatott, ennek ellenére ez az a szer, ahol nemigen számíthattunk fináléra öntől.
– Az edzéseken a sérülésem miatt leginkább a gerendán volt a hangsúly, a sok munka pedig meglátszott a gyakorlatomon. Önbizalmat adott a döntőbe kerülés, újfent megmutatkozott, miért is érdemes ezt csinálnom, hiszen rendszerint van esélyem a döntőbe kerülésre – még egy nehéz felkészülés után is.

– Az edzője, Trenka János tényleg azt mondta, hogy akár bejuthat a fináléba?
– Bizonytalan voltam, ő pedig azt mondta, egy pontos gyakorlattal van esélyem a döntőbe jutásra – azt kérdezgettem magamtól, gerendán vébédöntő...? Nem mondom, hogy nem gondoltam rá, de nehéz volt elhinni, hogy sikerülhet – még akkor is, ha az edzőmnek ez volt a véleménye.

– Most viszont muszáj lesz elfelejtenie ezt a sikert, hiszen vasárnap jön a szerenkénti döntő.
– Az már ajándék lesz számomra, szeretnék úgy odaállni a döntőben a pódiumra, hogy csak élvezni akarom a versenyt. Másra nem gondolok. Még akkor sem, ha tudom jól, az egy új nap lesz, és a gerenda az a szer, amelyiken tényleg bármi megtörténhet.