Cselgáncs: Pupp Réka keresi a korai vb-búcsú okait

– Milyen várakozásokkal utazott a világbajnokságra, és hogyan élte meg a Taskentben történteket?
– Sokkal többet vártam magamtól, és úgy gondolom, meg is tettem mindent, hogy jobb eredménnyel térhessek haza, de élesben, a szőnyegen nem jött ki a lépés – mondta Pupp Réka, az Atomerőmű SE 52 kg-os cselgáncsozója. – Sajnos benne van, hogy akármennyit is dolgozik az ember, nem teljesül a vágya.

– Kiemeltként nem is kaphatott volna nehezebb ellenfelet az első fordulóban, mint a kilencedik helyen rangsorolt mongol riválisa, Bisreltijn Horloodoj…
– Igen, de ismertem őt, harcoltunk is már korábban, így tudtam, mire számíthatok tőle. Nagyon kellemetlen ellenfél, ügyes és erős.

– Mi lehet az oka, hogy a magyar válogatott többi tagja is viszonylag korán búcsúzott a világbajnokságtól?
– Szakmai dolgokba ezzel kapcsolatban nem szeretnék belemenni, de azt mindenképp szeretném elmondani, hogy elképesztően sokat dolgoztunk, hogy eredményesek legyünk. Valamiért ez most nem sikerült, így kellett történnie, de reméljük, a következő világversenyen megfordul a szerencsénk, és beérik a munkánk gyümölcse. Én magam még keresem a korai búcsúm okait, és tudom, hogy mindenki más is így tesz. Nem hagy nyugodni, ami Taskentben történt, folyamatosan gondolkodom rajta, hol és miben kell fejlődnöm.

– Jelentett plusznyomást, hogy világelsőként érkezett meg Üzbegisztánba?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de igyekeztem helyén kezelni, és a pozitívumait keresni. Nem hiszem azonban, hogy ez lett volna az a körülmény, amely miatt „egymeccses” dzsúdós lettem.

– Milyen tapasztalatokat tudnak levonni a világbajnokságból?
– Maximalistának tartom magamat, mégsem gondolom, hogy hatalmasat hibáztunk volna Taskentben. A formaidőzítésem nem volt tökéletes, és meg is betegedtem a vébé előtt. Megfázásos tüneteim voltak, fájt a torkom, és romlott az állóképességem is, tehát nem voltam százszázalékos állapotban. Természetesen nem akarok mentegetőzni, és nem is fogom erre a kiesésemet, de egy ilyen színvonalú és kiélezett versenyen sajnos ez is döntő szempont lehet.

– Miért nem indult a vébét követő Grand Slam-versenyen Abu-Dzabiban?
– A csapattal végigdolgoztuk a nyarat, folyamatosan edzőtáboroztunk, rengeteget készültünk, és szinte semmit sem pihentünk közben. Nagyon nehéz elfogadni, hogy a világbajnoki eredményeink nem tükrözik, hogy mennyi áldozatot hoztunk érte. Szükségem volt egy kis pihenőre, elsősorban mentálisan kellett újra feltöltődnöm. Éppen ezért nem is léptem tatamira az elmúlt két hétben, úgy éreztem, elengedhetetlen némi szünet.

– Milyen tervei vannak az év hátralévő részére?
– Az biztos, hogy a jövő héten utazom Azerbajdzsánba a Grand Slamre, majd csapatbajnokságunk is lesz. Úgy néz ki, hogy a vegyes csapat Európa-bajnokságon is indulok, bár ez eggyel magasabb súlycsoportban lesz, mint amelyikben versenyezni szoktam. Az év végén pedig minden bizonnyal részt veszek a World Judo Mastersen, hiszen ide súlycsoportonként a legjobb harminchat versenyzőt hívják meg, ebből pedig nem hiszem, hogy kicsúsznék – korai világbajnoki búcsú ide vagy oda.