Multisport Eb, torna: nem volt százszázalékos állapotban, mégis Eb-t nyert Kovács Zsófia

– Összességében véve hogyan élte meg az Európa-bajnokságot?
– A csapatverseny szerintem nagyon jól sikerült, először éreztem azt a döntőben, hogy igazán egyben van a válogatott, szurkoltunk egymásért, tényleg valódi csapat voltunk, ezt jó volt megélni. Ráadásul úgy láttam, mindenki felszabadultan is versenyzett – mondta Kovács Zsófia a Nemzeti Sportnak, miután hazaérkezett Németországból. – Egyéni szempontból azért maradt hiányérzetem, mert az összetett versenynap nem sikerült jól, és korláton is lemaradtam a fináléról, pedig mindkét számban sok esélyem lehetett volna egy jó eredményre. Annak viszont, hogy talajon döntőzhettem, nagyon örültem, ez volt az első világversenyem, ahol ez sikerült. Aztán az ugrás végére nagyon feldobta a hangulatot, hogy mindenki kijött szurkolni nekem a csarnokba, a dobogó tetején hallgatni a magyar himnuszt pedig fantasztikus érzés volt.

– Két évvel ezelőtt ugrásban és felemás korláton is odaért Európa csúcsára. Érez különbséget a 2020-as és a mostani siker között?
– Akkor nem voltak nézők, ezúttal viszont 12 000 szurkoló volt a csarnokban, nagy volt a hangulat ilyen közönség mellett, egészen más érzés volt így győzni, mint amikor csak mi voltunk egymás között, tornászok.

– Tavaly ugyanakkor nem sikerült Önnek igazán kiemelkedően a kontinensviadal, mi változott egy év alatt?
– Az Európa-bajnokságig vezető út, a felkészülés volt nehézkesebb akkor, most gördülékenyebben jutottunk el a kontinensviadalig. És persze ha egy versenyző jól fel van készülve, akkor a versenyen is jobb teljesítményt nyújt, bár a rontás mindig benne van a pakliban.

– Pedig nem volt egyszerű az idei ugró döntő…
– Balszerencsés volt, nagyon sajnáltam a versenytársaimat. Mindkét baleset azelőtt történt, hogy bemutattam volna az ugrásomat, ráadásul az egyik közvetlenül előttem, és hosszú is volt nagyon az ápolás. Amint láttam, hogy Valentina elesett és baj van, el is fordultam, csak magamra koncentráltam. A szünet után aztán a bírók mondták, hogy újra melegíthetünk, visszaengedtek minket a pódiumra, így nem teljesen kihűlt állapotban kellett megcsinálni a szólításunkat, vissza tudtunk kicsit rázódni előtte.

– Volt már ennyire nehéz versenyhelyzetben?
– Ez volt eddig a legkeményebb, nem éltem át korábban hasonlót.

– Felemás korláton Ön sem járt túl jól, hiszen gyakorlatilag hasra esett a csapatverseny döntőjében.
– A selejtezőben a leugrást rontottam el, mert hirtelen meggondolásból plusz egy kört beletettem feleslegesen, és fejben nem voltam teljesen felkészülve a gyakorlat végére, így egyéniben döntőbe sem jutottam ezen a szeren. Utána nagyon szerettem volna jól teljesíteni a csapatversenyen: tétje nem igazán volt, inkább magamnak akartam bizonyítani, és megmutatni a bíróknak, hogy igen is meg tudom csinálni. Jól is kezdtem el bemutatni a gyakorlatot, utána viszont rosszul fogtam rá a szerre és begyűrődött a tenyérvédőm. Elindítottam ugyan az elemet, de éreztem a levegőben, hogy ez így rossz, hogy esélyem sincs megfogni a korlátot. Az esés nem fájt, az edzőm, Trenka János is segített tompítani a földet érést. Azért maradtam picit tovább hason, hogy összeszedjem magam, lehetőséget adjak magamnak egy kis szusszanásra, hogy jó, akkor innen megyek tovább, mert utána csak harminc másodpercem van visszamenni, és folytatni a gyakorlatot.

– Az Európa-bajnokság helyszínén utalt rá, hogy nem érzi magát a legjobban mentálisan. Ezzel csak a korláton nyújtott teljesítményére célzott?
– Nem, az egész versenyre értettem. Minden élsportolónak nagyon fontos, hogy ne csak az edzőtermi, hanem az azon kívüli életében is adottak legyenek a feltételek, amelyek segítik a munkáját, és most úgy éreztem, fejben nem vagyok igazán készen. Kiutazás előtt néhány nappal pedig volt egy kisebb, balszerencsés sérülésem is, egy futásból való meggondolás után rosszul estem, a medencecsontomat ütöttem be, ez pedig gátolt a kinti szereplésben is. A világbajnokságra úgy szeretnék utazni, hogy mentálisan és fizikailag is rendben van minden.

– Hogyan dolgozik azon, hogy fejben jobban bírja a gyűrődést?
– Egyéni módszerem nincsen, de régebben is jártam már sportpszichológushoz. Szerintem egy élsportolónak kell, hogy valaki mentálisan is segítse az útját, ugyanolyan fontosnak tartom, mint a masszőrt, vagy a gyógytornászt.

– Simone Biles az olimpia alatt arról beszélt, ő gyakorlat közben veszíti el az orientációt a levegőben.
– Hál' istennek, ez nálam nem olyan. Az még rosszabb, ha akkor történik meg ez az egész, amikor benne vagy egy elemben, szerencsére ilyen velem még nem fordult elő. A mentális jóllétet minden sportágban nagyon fontosnak tartom, de a torna elég veszélyes, komoly szaltókat is ugrunk és elég egy rossz mozdulat, azonnal nagyobb baj is lehet belőle.

– Mi jár egy tornász fejében gyakorlat közben?
– Nehéz megfogalmazni… Ha az ugrásról beszélünk, néhány másodperc az egész. Arra figyel a versenyző, amit az edzője szokott mondani, ami általános hiba. A többi szeren lépésről lépésre haladunk, minden elemnél arra szoktunk koncentrálni, ami problémásabb. Rutinból nem lehet tornázni: ha öt centiméterrel arrébb megy az ugrás, és úgy érkezik le a sportoló, abból nagy gond is lehet. Persze nem biztos, de előfordulhat. Ezért tényleg azt tudom mondani, hogy mindig a következő elem van fókuszban.

– Mitől ennyire kiemelkedően erős az ugrása?
– Az első gyakorlatomat, a Jurcsenko dupla csavart már régóta ugrom versenyeken, így az nagyon stabillá vált mostanra. Még az érkezésnél van szükség pontosításra – ha a beleállás erősebben menne, még lehetne azért jobb. A második viszont teljesen új, kézen át szuplé volt fél fordulattal, ez többet ér, mint a régebbi ugrásom. Ráadásul ebből van továbblépés is, a világbajnokságon már szeretnék másfél csavart bemutatni, ami több tizeddel ér többet, mint ez.

– Két hónap múlva Liverpoolban rendezik a világbajnokságot, ennek tekintetében mit jelent Önnek az újabb Európa-bajnoki cím?
– Hatalmas erőt és lendületet ad, és fontos, hogy a bírók is lássák: ott voltam két szeren is a döntőben, és az egyikben most győzni tudtam – a pontozók felé ez sokat számít a vb előtt. Most lesz egy kis pihenőm a héten, utána pedig gőzerővel tudok készülni az év legnagyobb versenyére.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett októberben?
– Nem gondolkoztam még rajta, hiszen még csak most zárjuk az Eb-t. Egy kicsit szeretnék elvonatkoztatni attól, ami a tornacsarnokban van, mert legalább négy éve nem voltam nyaralni, most szükség van a pihenőre. Úgy gondolom, hogy az is a felkészülés része, hogy pihent állapotban tudjam megkezdeni a vb-felkészülést.

– Hosszabb távon, a nagyobb képet nézve mi a legfontosabb most a karrierje szempontjából?
– Egyértelműen a párizsi olimpia. Kettőt már megjártam egyéni versenyzőként az edzőmmel, nagyon jó lenne ezt megélni egy csapattal, akik mellettem vannak a szabadidőben és a teremben is. Teljesen más lenne, ez a legnagyobb cél most. Most a legjobb tizenhárom közé akartunk kerülni, ezzel az eredménnyel pedig mehetünk is a világbajnokságra, ahol huszonnégyben szeretnénk végezni. Ezt a formát tovább kell vinni jövőre is, amikor már a legjobb tizenkettő a cél. Ha mindenki keményen és elszántan dolgozik, ez sikerülhet. Én dolgozom a csapatért is, magamért is, remélem, nagyon összeszedettek leszünk. Régen volt már magyar csapat az ötkarikás játékokon, és biztos vagyok benne, hogy más élmény lenne, mintha csak egy versenyző képviselné Magyarországot.

– Ezek szerint jó a hangulat a válogatottban.
– Most az Európa-bajnokságon éreztem azt először, hogy igazán csapatként tudunk együttműködni. Mindenki szurkolt a többiekért, ott voltunk a szerek mellett, amikor a másikat szólították, üvöltöttünk a csapattársaiknak, hogy igen is, meg tudják csinálni a gyakorlatot. Kapod az erőt – hiába vagy egyedül a pódiumon, lent ott van egy egész csapat, akik melletted állnak.

– Ilyen sok tapasztalattal a háta mögött tudja támogatni a válogatott többi tagját?
– Három dunaújvárosi és két budapesti csapattársam volt Münchenben – a klubtársaim elég fiatalok, van köztük, aki első, és olyan is, aki második éves felnőtt. Mindenkinek megvan a saját verseny- és edzésritmusa, de ha valaki épp kicsit nehéz helyzetbe kerül, próbálom segíteni őket. Főleg akkor, amikor olyan helyzetekbe kerülnek, ami velem már megtörtént, de nekik még nincs benne tapasztalatuk. Ha elmesélem, én hogy éltem meg az adott szituációt és hogyan tudtam kizárni a dolgokat, akkor talán nekik is könnyebb feldolgozni.

– Mi a kedvenc élménye eddig sportolói karrierje során?
– Nagyon sok van… De ezek a világversenyek mindig a legjobbak közé tartoznak, ha pedig fel is állhat az ember a dobogó tetejére, és érte szól a himnusz, azok az igazán nagy pillanatok.