Sztahanovista pisztollyal – „Tudtam, hogy a második napon verhetetlen vagyok”

Július 24-én este már tudtuk, hogy másnap – hacsak valamilyen fatális dolog nem történik – öttusázóink egyéniben és csapatban is dobogósok. A negyedik számot, a 300 méteres úszást követően a tusát megnyerő svéd Lars Hall mögött összetettben Szondy István állt a második helyen, Benedek Gábor a harmadikról várta a futást, Kovácsi Aladár gyenge úszása következtében a 14. helyről kezdhette másnap a befejező számot. Válogatottunk az ötödik tusa előtt a svédeket három ponttal megelőzve az élen állt.

De előbb még egy itthoni reakcióról: kalapácsvető olimpiai bajnokunk, Csermák József Tapolcán élt, a város felbolydult győzelmének hírére: „Gondolatban mindenki kezet szorított a »Jóska gyerekkel«, akinek jóvoltából Tapolca bevonult a sporttörténelembe...” Amikor edzője, dr. Papp Pál körorvos a telefonból megtudta a hírt, először csak ennyit mondott barátainak: „Gyerekek, ne tréfáljatok.” Később hozzátette, nem volt hiábavaló a hároméves közös munka, mi több, „az atlétikai szakosztályra költött forintok nem kerültek rossz helyre”. Özvegy Csermák Pálné is boldog volt a fia aranyérmével, Csermák néni kipirult arccal fogadta a jókívánságokat: „Életem legragyogóbb napja ez a mai” – mondta. Mivel az információk napjainkhoz képest sokkal lassabban csordogáltak, a Népsport azt is megírta, hogy a szerkesztőségben hogyan szereztek tudomást Csermák világcsúcsáról. Feleki László telefonon hívta fel őket, íme az utolsó szavai: „Már biztos a világcsúcs! Igen, igen, igen! Csermák dobása 60 méter 34 centiméter. Ismétlem: 60 méter 34 centiméter. No, mit szólsz hozzá?”

Térjünk vissza az öttusázókhoz: Benedek Gábor 46.-ként vágott neki a 4000 méteres terepfutásnak. A pálya mellett szurkoló magyarok látták, hogy friss, így biztatták: „Ragyogóan futsz, Gabi, csak így tovább!” A számot 14:40.9 perces idővel fejezte be, ezzel ebben a tusában a második legjobb időt érte el, összesítésben is a második helyen végzett, viszont nagyszerű futásának is köszönhetően együttesünk olimpiai bajnok lett. Huszonnyolc év után sikerült egy csapatnak a svédeket letaszítania a dobogó tetejéről, egy másik sorozat viszont megkezdődött, a mieink sportágbeli páratlanul eredményes szereplésének kezdete volt az aranyérem. Benedek pedig az egyéniben helyet cserélt Szondy Istvánnal, az úszás után második helyen álló Szondy végül harmadik lett, Lars Hallt nem lehetett megelőzni. Válogatottunk „boldog örömmel” jelentette Rákosi Mátyásnak, hogy csapatban olimpiai bajnoki címet szerzett. Köszönték a pártnak, a pártfőtitkárnak, de azért tökösek voltak, elrejtettek egy mondatot: „Boldogok vagyunk, hogy sikerünkkel szolgálatot tehettünk hazánknak.”

Negyedik aranyérmünk után Feleki büszkén jegyezte meg, hogy az éremtáblázaton „Unkari” a harmadik helyen áll a Szovjetunió és az Egyesült Államok mögött, nem mellékesen „külön erőt ad a magyar csapatnak a Szovjetunió minden várakozást felülmúló nagyszerű szereplése”.

Birkózóink is kitettek magukért. A kötöttfogásúak légsúlyú mezőnyé­ben Hódos Imre az első fordulóban a londoni olimpia ezüstérmesét, az 1950-es világbajnokság győztesét, az egyiptomi Mahmud Hasszant kapta ellenfélül – más kérdés, hogy a fáma szerint birkózónk nem tudta, ki ellen küzd, mert nem tudatták vele az eredményeit... Több verzió is fennmaradt: azt mondták neki, az afrikai csak testvére a bajnoknak, vagy csak utána közölték vele Hasszan eredményeit, esetleg Matura Mihály edző közvetlenül a párharc előtt közölte, kivel is áll szemben.

Utolsó előtti ellenfelén, a libanoni Zakaria Chihabon túljutva Hódos megjegyezte Maturának, hogy mivel döntős, már ezüstérmes, mire Matura mester így vágott vissza: „Az arany biztos, te falusi! Nem veszítheted el ezt az olimpiai bajnokságot még akkor sem, ha pontozással vereséget szenvedsz. Csak tussal nem szabad kikapnod!” Birkózónk kivédekezte a szovjet Artyom Tyerjan elleni meccsét, s noha kétszer is megintették „csak” sima vereség lett a vége, ez pedig Hódos aranyérmét jelentette.

Először még a versenyigazgató is azt hitte, a vereség a libanoni birkózó olimpiai bajnoki címét jelenti, pedig a körbeverés a magyarnak kedvezett. Az eredményhirdetésnél már a dobogó tetején álló Chihabbal paroláztak, amikor kiderült az igazság. Sebes Gusztáv, a sporthatóság második embere ezt mondta Hódosnak: „Fiam, te olyan nagy dolgot csináltál, amiről most még fogalmad sincs. De később majd rájössz, hogy az egész életedet megalapozza a nagyszerű győzelmed.”

Váltósúlyban (73 kg) Szilvásy Miklós diadalmaskodott, aki előre megjósolta a sikeres magyar szereplést – igaz, a maga módján. Történt, hogy Rákosi Mátyás a tatai edzőtáborban meglátogatta a sportolókat, a birkózókkal el is beszélgetett, ezután Szilvásy megnyugtatta: „Matyikám, ne izguljon, hozzuk az érmeket.” Ő is hozott, mégpedig aranyat, három tus- és egy pontozásos győzelem után a svéd Gösta Andersson várt rá, aki négy évvel korábban és az 1950-es vb-n is legyőzte. Helsinkiben a bírók 2:1 arányban a magyart látták jobbnak, a döntő után Szilvásy így nyilatkozott: „Apám biztosan feldöntötte a rádiót örömében, amikor meghallotta, hogy győztem.” A sikerek mellett a Népsport hírt adott arról is, hogy Budapest bejelentette igényét az 1960-as olimpia megrendezésére.

Sportlövőink közül a gyorstüzelő pisztoly versenyszámban az olimpiai bajnoki címvédő Takács Károly az 5., Kun Szilárd a 10. helyről várta a folytatást az első nap után. Kun a második napon viszont remekelt, nem véletlen, hogy Takács megjegyezte tanítványáról: „Nagyon jól lőttél. Ha tegnap is így lőttél volna, akkor már biztosra venném, hogy te vagy az olimpiai bajnok.” Ám igazán jól Takács lőtt, s mivel az előző napon a nála jobbak mögé kerültek, az volt a kérdés, hogy a hátralévők közül lesz-e valaki, aki megelőzi. Nem akadt senki, mi több, Kun Szilárd az ezüstéremért megnyerte a szétlövést, így kettős magyar siker született! „Tudtam, hogy a második napon verhetetlen vagyok. Azért is írtam meg előre a nyilatkozatomat, mert így legalább elköteleztem magam a győzelemre. (...) Egyébként sem példa nélkül álló az én esetem: ha egy sztahanovista vállal valamit, azt teljesítenie is kell.” Takács bal kézzel lőtt, mert egy 1938-as balesetben a jobb kezében felrobbant egy gránát.

A női 100 méteres gyorsúszás döntőjében Szőke Kató a 2-es, Temes Judit a 8-as pályáról ugrott a vízbe, Temes fordult 50-mél elsőként, mögötte Szőke. A hajrát Feleki László így látta: „Közvetlen a cél előtt Szőke még egyszer újítani tudott és ez a győzelmet jelentette számára. Jól jött ki az utolsó karcsapása és tisztán Termeulen előtt ütött a célba.” A magyar lány két tized másodperccel előzte meg holland ellenfelét, Temes végzett a harmadik helyen. A győztes nem izgult, miután a célba ért: „Már tudtam, hogy én vagyok az olimpiai bajnok, hiszen a holland nő mellettem úszott és tisztán láttam, hogy megvertem.” A 200 méteres mellúszásban Székely Éva nem akart lemaradni Temes Judit mögött, ő is aranyérmes lett – Novák Éva előtt! A győztes ezt mondta: „Sokat köszönhetek Sárosi Imre edzőmnek. (...) Táv közben egyszer néztem fel, csak 25 m-rel a cél előtt. Mindent beleadtam és – sikerült.”

Tizedik aranyérmünket a kardcsapat szerezte. Az elődöntő küzdelmeit négyes csoportban rendezték, a mieink a franciákkal (13:3), a belgákkal (13:3) és az osztrákokkal (13:3) kerültek egy kvartettbe, s ugyanolyan arányban verték meg őket. A franciákkal és a másik ágról az Egyesült Államokkal és az olaszokkal kerültünk a négyes döntőbe, ahol előbb az amerikaiakat, majd ismét a franciákat vertük meg 13:3-ra, a nagydöntőben jöttek az olaszok, akik 7:5-re vezettek. Ekkor következett be a fordulat, Berczelly Tibor Renzo Nostini, Kárpáti Rudolf Roberto Ferrari ellen győzött 5:0-ra, ezzel jobb lett a találatarányunk, tehát egy győzelemre voltunk az aranyéremtől. Gerevich Aladár csatázott Vincenzo Pintonnal, 3:3 után a magyar két találatot vitt be, 8:7-re nyertünk, a Berczelly Tibor, Gerevich, Kárpáti, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László összeállítású magyar válogatott állhatott a dobogó tetejére.

Talán nem véletlen, hogy Lutz János, az Egyesült Izzó kétszeres sztahanovista vasesztergályosa olvasói levélben ígérte meg, hogy az olimpiai sikereken felbuzdulva dolgozótársai közül a jövőben mind többen és többen fognak a sportéletbe bekapcsolódni.