„Az olaszok azt mondták, ilyen élményben még nem volt részük” – Szita Károly és a sport

– Polgármester úr, mennyi munkájuk volt abban, hogy a Giro d'Italia idei Nagy rajtjának Kaposvár legyen az egyik helyszíne?
– Városunk polgára a kerékpársport elhivatott, immár kettős állampolgárságú támogatója, a Kometa 99 Zrt. tulajdonos-ügyvezetője, Giacomo Pedranzini. Az ő segítségével jutottam el a Giro 2019-es veronai befutójára, és azt követően kezdtünk el lobbizni, hogy Magyarországról induljon a verseny. Sikerült is elnyerni a rajt megrendezését, de 2020-ban a világjárvány miatt törölni kellett. Újra versenybe szálltunk a magyarországi három napért, majd azért, hogy Kaposvár lehessen a Grande Partenza egyik állomása. A szervezők a magyar félre bízták a helyszínek kiválasztását, mi pedig keményen érveltünk és sikerrel jártunk.

– Mivel győzték meg a döntéshozókat?
– Például azzal, hogy mi is sokat tettünk a Giro Magyarországra hozataláért, hogy a városban 32 kilométernyi új bicikliút épült; az Aktív Magyarország Facebook-oldalán lezajló szavazáson a Deseda-tavat megkerülő kör lett az év kerékpárútja. Megrendeltünk száznyolcvan, a dombos vidékre tekintettel elektromos rásegítésű közbringát húsz dokkolóállomással.

– A Giro kapcsán a Kossuth térre kihelyezett spinning kerékpárok egyikén ön is letekert néhány kilométert…
– Ha sportról van szó, engem bármire rá lehet beszélni. Érettségi után azért jelentkeztem Szeged helyett Keszthelyre az agrártudományi egyetemre, mert ott jobb volt a kosárcsapat. Ha palánkot látok, a mai napig elkérem a labdát, hogy kosárra dobhassak. Játszani már nem tudok, mert a térdemben „elfogyott” a porc, ezért hagytam abba a teniszezést is. Hetente háromszor azonban úszom 30-35 percet.

– Azt kapták a Girótól, amit reméltek?
– Én lehetek elfogult magunkkal, de az olaszok is azt mondták, ilyen élményben még nem volt részük. Nem csupán a Kossuth téri indulásnál gyűlt össze hatalmas tömeg, Balatonfüredig végig rengetegen szurkoltak. Fetter Erik, aki a UCI ProTeam Eolo-Kometa kerékpárosaként kissé a mi versenyzőnk is, csodálatos mondatokat fogalmazott meg a városunkról. Jó volt ezekben a napokban kaposvárinak és magyarnak lenni!

– Mit profitálhat mindebből a város?
– A sport a legjobb marketing, főleg akkor, ha nagy versenyeket sikerül megrendezni. Napi 21 millió nézője volt a Girónak, ennyi ember látta szerte a világban Kaposvárt. Ha ezt pénzben akarnám megváltani, százéves költségvetésünk sem lenne elég rá. Huszonkét tévétársaság dolgozott a harmadik szakasz rajtjánál. A Giro rendezése pedig jól illeszkedik a 2030-ig szóló városi sportkoncepciónkba is.

– Mi a stratégiai cél?
– Szeretnénk, hogy 2030-ra a kaposváriak az ország legegészségesebb polgárai közé tartozzanak. A vezető megbetegedések számát tekintve a Dél-Dunántúl az országos átlagnál rosszabbul áll. E megbetegedések java rendszeres mozgással elkerülhető, s aki megbetegedett, könnyebben meggyógyulhat, ha sportol.

– Ez azért bátor terv.
– A megvalósítás nem megy varázsütésre, fel kell építeni. Élethosszig tartó mozgást kínálunk az ovidzsúdótól a kortalan tornáig; utóbbi keretében háromszáz idős ember tornázik rendszeresen. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek megkedveljék a mozgást, legyen természetes része
az életüknek.

– Említ néhány gyakorlati példát?
– A városban huszonhárom óvoda és huszonhét általános iskola működik. Mindegyikben mozgáslehetőséget teremtünk a gyerekeknek iskolaidőn belül, a tantervbe építve. Szeptembertől indul az óvodák és iskolák közötti városi versenysorozat, amelynek nem csupán a győzelem a lényege, az értékelésnél szempont lesz, melyik intézmény hány gyereket mozgósít. Mi már az Úszó Nemzet Program elindulása előtt öt évvel célul tűztük ki, hogy a városban a nagycsoportos óvodástól második osztályos korig minden kisgyerek tanuljon meg úszni. Évente nyolcszáz gyerek szerezte meg gyors- és hátúszásban a kellő vízbiztonságot, az Úszó Nemzet Program jóvoltából most évi 1100-an vannak. Ötvenkét bejegyzett szabadidős sportegyesület működik 2703 taggal, nekik szeptembertől kiírjuk a városrészek közötti versenyt. Átadtunk 22 grundot, sötétedés után az idősek is szívesen használják a tornaeszközöket. Bevisszük a sportot a lakótelepekre is; építettünk három futókört, a 800 méterest a Kinizsi lakótelepen, a két 1000 méterest a Cseri parkban és a városliget körül.

– Miképpen tudják menedzselni a tehetségeket?
– Kilenc sportágban van utánpótlás-szakosztályunk és négy utánpótlás-nevelő intézmény működik. A Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia 2007-ben alakult, a röplabda-akadémiánk reményeink szerint megkapja a nemzeti státust. A vízilabdaklubban háromszáz gyerek sportol, s működik egy sportiskolánk is, amely hét sportágban 1255 utánpótláskorú versenyzőt foglalkoztat. A sportágakat alapos megfontolás után választottuk ki: az egyik szempont az volt, hogy az innen kikerülőknek legyen felvevő egyesületük, a másik, hogy álljon rendelkezésükre a szükséges infrastruktúra.

– Kaposvár 1997 óta a Nemzet Sportvárosa, és a városfejlesztés keretében az utóbbi években a létesítményhálózat is látványosan megújult.
– A kormánynak köszönhetően a Dunántúl egyik legjelentősebb sportinfrastruktúráját hoztuk létre. Mindenünk van, amire szükség lehet, hogy országos bajnokságokat, európai és világeseményeket rendezzünk. Az úszók több országos bajnokságot bonyolítottak le nálunk, a Kaposvár Arénában – amelyet a Modern Város Program keretében 2019-ben adtunk át – válogatott kosárlabdameccsekre került sor, s ott játsszák bajnoki meccseiket a férfi és női röplabdázók, valamint a férfi kosarasok is.

– Ha már a profi sport: a férfi röplabdacsapat bajnoki ezüstérmes lett, a nők a negyedik helyen végeztek, a kosárlabdázók viszont nem jutottak be a rájátszásba, a pólósok pedig a kilencedik helyen zártak.
– A megyei jogú városok szövetségének elnöke szól belőlem, amikor azt mondom: a „taokorszak” előtt a magyar sport legnagyobb támogatói a nagyvárosok voltak. Hála istennek a tao sokat segít, át is vette a dicsőséges első helyet a finanszírozásban, viszont így is magasan a másodikok vagyunk. A nagyvárosok nélkül nincs magyar sport: 15 milliárd forintot költünk a létesítményfenntartással együtt évente e célra. Kaposváron az önkormányzati költségvetésből a sport részesedése 7.6 százalék. A működésre az összköltségvetés nyolc százaléka jut, ami kiemelkedő arány – a magyarországi városok átlaga 3.8 százalék. Az élsport működtetésére legutóbb 3.4 százalékot fordítottunk, a hazai nagyvárosi átlag 0.8 és egy százalék között van. A hivatásos sport finanszírozásakor drasztikusan szakítottunk a régi gyakorlattal.

– S mi a rendező elv?
– A klubok alap- és eredményességi támogatást kapnak. Előbbit többek között meghatározza, hány saját nevelésű játékost foglalkoztatnak, az eredményességinél külön pontozzuk a nézőszámot. Egy-egy egyesület összköltségvetésének 40 százalékát adja a város. Ez évtől ráerősítünk az egyéni sportokra is. A Munkácsy Mihály Gimnázium évente sportosztályt indít, s van ösztöndíjunk a Kaposvári Egyetemre.

– A férfi röplabdázók tizennyolcszoros bajnokok és kupagyőztesek, a kosárlabdázók kétszeres bajnokok és egyszeres kupaaranyérmesek, a futballcsapat tizenhat idényt töltött az élvonalban. Nem hiányolják a szurkolók az igazi nagy sikereket?
– Amikor a férfi röplabdázók 1992-ben először lettek aranyérmesek, ökröt sütöttünk, s a dzsemborin részt vett a fél város. A kosarasok Pakson nyerték meg az első bajnoki címet, mire az őket elkísérő konvoj hazaért, a Kossuth téren egy tűt sem lehetett leejteni. A röplabdázók most is tisztességgel helytálltak, de a többiek megerősödtek, véget ért az egyeduralkodásunk. Kapok olyan tanácsot, hogy ne legyen ennyi NB I-es csapatunk, s lehet, hogy a város mérete, tőkeereje ezt kívánná, de nem visz rá a lélek. Ami a futballt illeti, az NB III arányaiban a legköltségesebb osztály. A megyében a büdzsé töredéke a harmadik vonalénak, az NB II-ben majdnem háromszoros az MLSZ-támogatás. Az NB I-et nem célozzuk meg újra, ahhoz nagyon elszaladtak a költségek, viszont szeretnénk egy stabil másodosztályú csapatot.

– Ebben alapozhatnak-e az akadémiára?
– Az igazi erőnket mindig a sok saját nevelésű futballista adta. Prukner László edzősködése idején a Rákóczi tizennyolcas keretéből tizenketten saját nevelésűek voltak. A futball-kft.-t, amelyet a város tavaly a túlélés érdekében megvásárolt, átadjuk az akadémiának, az működteti tovább. Ez így költséghatékonyabb, plusz vonzóbb karrierlehetőséget kínálhatunk a 260 akadémistánknak. Reméljük, kinőnek Rajczi Péter, Waltner Róbert, Balajcza Szabolcs és Szakály Péter méltó utódjai.

– Manapság, amikor az önkormányzatokra is nehéz idők járnak, lehet-e a sportban merész terveket szőni?
– A hétköznapok valósága hozzánk is be­gyűrűzött: edzéslehetőséget adunk negyvenkilenc, 14 és 18 év közötti ukrán dzsúdósnak, s nálunk tréningezik tucatnyi ukrán ifiválogatott úszó is. A háború gazdasági következményei minket is érintenek, de megyünk tovább. Kaposvár még nem rendezett sem Eb-t, sem vb-t. Azért építünk szállodát, hogy szálláshelyben is ki tudjuk szolgálni a nagy versenyeket. Ha lenne megfelelő szobaszámunk, az idei vizes vb vízilabdatornája egyik csoportját már lebonyolíthatnánk. Egy nemzetközi verseny a legjobb ország- és városimázs-építő! Sorra jönnek a bejegyzések a közösségi oldalakon, micsoda élményt jelentett a Giro. Ha nem öt, akkor tíz év alatt jutunk el a célba. Teljesen világos, hogy úgy tudunk egészséges város lenni, ha a mozgás, a sport, az egészség megőrzésének lehetőségét mindenki megkapja, mi pedig meggyőzzük a kaposváriakat, miért jó, ha sportolnak. Nem kell mindenkinek NB I-es játékosnak lenni, de ha közben vannak sikereink az élsportban is, annak csak örülünk.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. május 21-i lapszámában jelent meg.)