Öttusa: A fiatalok jöhetnek ki jobban az új helyzetből – Gulyás

– Hogy érzi magát a felkészülési időszak végén?
– Több mint két hónapos pihenőm volt, amire szükségem is volt – kezdte Gulyás Michelle, akinek 21 évesen már két világbajnoki bronzérme is van. – Hosszú volt az előző idény, és ez sem ígérkezik rövidebbnek, mert úgy néz ki, az idén októberben lesz a világbajnokság, olyan sokáig formában maradni pedig nem könnyű feladat. Volt egy kisebb lábsérülésem, úgyhogy kicsit döcögős volt a felkészülés, ami ettől függetlenül jól sikerült. A futáson volt a hangsúly, abban kell a legtöbbet előrelépnem ahhoz, hogy idén is a felnőttmezőny élvonalában legyek. Nemrég értünk haza a Kanári-szigetekről, ahol két hetet edzőtáboroztunk, ott péntekenként az újfajta, kilencvenperces lebonyolítást gyakoroltuk, azaz némi tapasztalatot gyűjtöttem arról, milyen lesz így versenyezni. Izgatottan várom, hogy élesben is kipróbáljam. Az idén a világbajnokság a fő verseny, illetve a világkupadöntőn is szeretnék kiemelkedő eredményt elérni.

– Mije sérült meg?
– Valószínűleg túlterheltem a talpamat, ínhüvelygyulladásom lett, ami nagyon nehezen gyógyul, nemigen lehetett vele mit kezdeni. Sokat kellett gyógytornáznom és a futóedzésekből ki kellett hagynom néhányat, de jó kezekben voltam, így összességében véve hamar ki tudtam belőle lábalni.

– Az edzések alapján meg tudott barátkozni az új lebonyolítással?
– A korábbi változat „versenyzőbarátabb” volt, viszont ez biztosan meghozza azt az izgalmat, amire a nézők vágynak, és szerintem nekünk is ad egy kis pluszt, hiszen sűrűbb a program, s négy napon keresztül kell kiegyensúlyozottan versenyezni. Amiatt, hogy ilyen hosszú egy-egy esemény, azok végeznek elöl, akik valóban jó öttusázók.

– Mit érzett, amikor megtudta, a lovaglás kikerül az öttusa sportágai közül?
– Csalódottságot, hiszen nagyon hosszú múltja van a lovaglásnak, amit én kifejezetten szeretek is, imádom a lovakat. Nagyon megvisel, ahogy szinte az egész öttusa-társadalmat, főleg a versenyzőket – de kénytelenek leszünk alkalmazkodni az új szituációhoz, nemsokára pedig az is kiderül, mi lesz az ötödik sportág.

– Hogy látja, mit veszít ezzel az öttusa?
– Versenyzőket mindenképpen, sokan vannak, akiket annyira megviselt a döntés, hogy nem is akarják a lovaglás nélküli öttusát folytatni. Ráadásul az utánpótlásban is érzékelhető a hatása, mert sok fiatalt éppen az vonzott, hogy ez a tusa is része a sportágnak. Sokkal többet veszítünk ezzel, mint amennyit nyerünk, de muszáj tudatosítani magunkban, hogy ez most már így marad.

– Hova helyezi magát a lovaglás nélküli öttusa világában?
– Nem tudom elképzelni sem, milyen lesz, hiszen kialakult a napi rutin, ahogyan az öt sportágra készült az ember, ráadásul nekem egyetem is van mellette, már megszoktam, hogy mikor hova megyek. Szerdán, pénteken és hétvégén lovagoltam, ez nagyon fog hiányozni. Olyan, mint amikor valakihez hozzánőtt kutyája, aztán hirtelen már nincs. Mindenképpen rossz lesz.

– Említette az egyetemet. Hogyan tudja a sok edzést összehangolni a tanulással?
– Szerencsére támogat az egyetem, és hatalmas könnyebbség, hogy a Ludovikán van az oktatás, ahol sok edzést is meg tudok csinálni, van lovarda, futópálya és uszoda, így nem megy el az idő utazással.

– Nem hétköznapi, hogy ilyen fiatalon ennyire tudatosan készül az élsport utáni életre, szinte mintapéldája a sportolói kettős karrier fogalmának.
– Igen, nekem nagyon fontos, hogy legyen a sport mellett másik életem is, mert ennek egyszer nyilván vége lesz, akkor pedig kell a biztos jövő. Izgalommal teli munkát kerestem, ami leköt és szenvedélyemmé tud válni, mint a sport, ezt a nyomozói szakmában meg is találtam.

– Hogyan lehet úgy készülni, hogy ilyen sűrűn változik a sportág lebonyolítása?
– A fiatalabbaknak kedvez, ők élvezhetik az előnyét, és én is ebbe a korosztályba tartozom. Szerintem sokkal könnyebben alkalmazkodunk az új helyzetekhez, mint a rutinosabb versenyzők. Úgy vélem, a fiatalok fognak jobban kijönni ezekből az átmeneti nehézségekből.