Boldog karácsonyt! – Kovács Erika jegyzete

A közelgő ünnep miatt persze gyakorta elhangzik ezekben a napokban a címbeli jókívánság, e helyütt viszont Szász-Kovács Emese jutott eszembe, a történet, amelyiket ő maga mesélt el: az ilyenkor szokásos rohanós-őrült közlekedésben egy gyalogosnak volt baja Emesével – más kérdés, hogy az úriember nem a kijelölt átkelőhelynél állt, s csak mutogatott. Mit tesz ilyenkor egy ilyen nagyszerű ember? Lehúzza az ablakot, és odakiált a „reklamálónak”: Magának is boldog karácsonyt!

Az eset felidézése (amellett, hogy kortünet, sajnos...) tökéletesen megmutatja, milyen ember is a mi Emesénk.

Nemigen találunk olyat a vívócsaládban, de talán Magyarországon sem, aki rossz szóval illetné ezt a mindig mosolygós, kiegyensúlyozott sportolót – a közlekedési esetnél ugyan nem voltam jelen, de biztos vagyok benne, hogy Emese a jókívánságát mosolyogva tolmácsolta a delikvensnek.

Amellett, hogy senki sem tud rosszat mondani róla, még valamiben nagy az egység a pástok világában: ha Emeséről kérdezünk bárkit is, egyetlen szó jut eszébe, egyetlen kép villan fel vele kapcsolatban.

A mosoly.

Mert Szász-Kovács Emese tényleg mindig mosolyog.

Ez az, ami nagyon fog hiányozni ezentúl a vívóversenyekről, de az edzésekről is, hiszen amikor Emese belép(ett) egy terembe, minden kisimul(t).

És persze hiányozni fog maga a klasszis is, a sportoló, aki Rio de Janeiróban felért pályafutása csúcsára: két rosszul sikerült olimpia után végtelen nyugalommal utazott el Brazíliába, és miközben azt sulykolta magában, hogy Pekingben és Londonban megjárta a poklok poklát, annál rosszabb már nem történhet vele, szépen lépkedett előre.

Egyenesen az olimpiai dobogó felső fokára – hogy másként, mint fülig érő szájjal...?

A mosoly jellemezte a vasárnapját is, a napot, amikor elbúcsúzott a pástok világától. Néha persze párás lett a tekintete, hiszen feltolultak benne az emlékek. Az élmények, amelyek ehhez a közeghez kötik őt.

A legendás Mesterrel, Kulcsár Győzővel együtt, aki már fentről nézhette végig Emese búcsúját. Szerintem még mosolygott is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!