Öttusa: A lovaglás törlése példátlan módosítás – Gallai István

– Szükségszerű volt a csonkítás?
– Kemény szó ez, de valóban ez történt – mondta Gallai István, a Magyar Öttusaszövetség főtitkára. – Hogy szükséges volt-e? Nos, ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Öttusaszövetség végrehajtó bizottságának információira tudunk támaszkodni. E szerint a lovaglás a gátja annak, hogy sportágunk lefedhesse a világot, hiszen több országban sem állt rendelkezésre a megfelelő lóállomány. Így lehetőségük sem volt a versenyrendezésre, rajtunk kívül alig volt olyan ország, amelyik magas színvonalon tudott volna nemzetközi versenyt lebonyolítani. Mi nagy hagyományokkal rendelkező öttusanemzet vagyunk, a mi olvasatunkban, a mi agyunkban semmivel sem helyettesíthető a lovaglás, vagyis ami most sportágként megszületik, nem az az öttusa, amit mi megszerettünk, megálmodtunk és ápoltunk a jövő nemzedékének. De a nemzetközi szövetség szerint ez a változtatás az egyetlen lehetőség arra, hogy nyissunk a világ és a fiatalok felé. Más elvárásoknak, más igényeknek kell megfelelni.

– Mindenáron meg kell felelni?
– Ki vagyunk szolgáltatva az olimpia intézményének. És igen, furcsa látni, hogy az első szóra ugrik a sportág vezetősége, és olyan döntések születnek, amelyek sokszor érthetetlennek tűnnek. De sajnos az olimpiával kapcsolatos adatok és statisztikák azt mutatják, sok tényezőben az utolsó zónában található a sportágunk, és bár nem lett kimondva, megerősítve, a tokiói olimpián látottak, tapasztaltak, Annika Schleu esete sem tett jót a népszerűségünknek: katalizátora lehetett ennek a változtatásnak is. A nemzetközi szövetség elnöksége azt kommunikálta: nincs más lehetőség. Ezt az ultimátumot kapta a sportág, és mindenképpen lépni kell annak érdekében, hogy az ötkarikás programban maradhassunk. Az orosz szövetség elnöke az Insta­gram-oldalán kiállt a döntés mellett, pedig ők nemrégiben adtak át egy szuper, ötszámos fedett létesítményt, egy igazi öttusacentrumot. Vagyis ez a kiállás is azt sugallja, hogy nagyon nehéz helyzetbe került a sportágunk.

– Amelyet már régóta cincál szét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Nem lehet, hogy a sportág nemzetközi vezetői gyengekezűek, hogy rossz az érdekérvényesítő képességük?
– Nem tértünk ki arra, kinek a felelőssége, hogy idáig jutott a sportág. Sajnos olyan világot élünk, amely folyamatos alkalmazkodást követel meg, mert minden gyorsan változik, és ezután még gyorsabban fog. Klaus Schormann, a UIPM elnöke mindig is büszke volt arra, hogy a sportág élen jár az innováció terén. Azt hangoztatta, mi előbb cselekszünk, mint hogy reagálnunk kellene a változtatás kényszerére.

– Kívülről szemlélve kaotikusnak és átgondolatlannak tűnnek ezek a cselekedetek. Ön szerint hogyan érinti ez a döntés a hazai öttusasportot?
– A fiatalok tudnak majd reagálni. A New Format bevezetésekor meg is döbbentünk, hogy milyen könnyedén átálltak az új rendszerre. Az igazság az, hogy ami minket megráz, az sok másik országnak úgymond örömhír lehet. A százharminc tagország egyharmadát sokkolta a döntés, és a többiek sem ünnepeltek, ugyanakkor tény: ezzel ők lehetőséghez jutottak, hogy azonos színvonalon tudják űzni ezt a sportágat. Ekkora változást még sosem élt át az öttusa, ilyen mértékben még sosem avatkoztak be. Hogy mi lehet most a mi feladatunk? Kettős célt fogalmaztam meg magamban: egyrészt valamilyen szinten tovább kell vinnünk a hagyományos öttusát a lovaglással együtt. Akár úgy, hogy a katonai világbajnokságokon ezzel a számmal szerepel a sportág. A másik pedig, hogy vállalnunk kell ezt a küldetést. Rajtunk áll, hogy az olimpiai program része marad-e a sportág, és ebbe sajnos bele kell állnunk.

– Mikor derül ki, hogy mi lesz az új tusa?
– Az UIPM új vezetősége dönt róla, ugyanis november huszonhetedikén–huszonyolcadikán tisztújító közgyűlést tart a világszövetség. Ezt követően, december tizedikéig kell javaslatot tenni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, amely a végső döntést a pekingi téli olimpia ideje alatt hozza meg. A jövő héten Monacóban én is részt veszek a technikai, a versenyzői és az edzői bizottság tagjainak megbeszélésén, amely után már tisztább lesz a kép.