Könyvajánló: több mint klub, intézmény a BEAC

Túlzás nélkül állítható, hiánypótló kiadványról van szó. Nemcsak abban a tekintetben, hogy olimpiai bajnokok (Sákovicsné Dömölky Lídia tőröző, Hámori Jenő kardvívó), sokszoros válogatottak mondandóját olvashatjuk. Dajka Balázs, Gabay Balázs és Varró Annamária könyvében olyanok is megszólalnak, akik az élet más területén alkottak maradandót, mégis, mind a mai napig kötődnek a BEAC-hoz, mint például Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus, aki futballozott egykoron a Mező utcában, a budai Skála helyén lévő földes pályán, ugyanott, ahol dobóatlétaként Horkay Ferenc veselkedett a diszkosszal egy-egy kísérletnek. Manapság már a városmajori klinika szívsebésze, egyetemi tanár. Talán ő fogalmazta meg legfrappánsabban az egyesületről alkotott véleményét: „A BEAC nem egy sportegyesület, hanem egy intézmény.”

Az interjúkötet hagyományőrzés, emlékezés, egyben tiszteletadás, szándéka, hogy megismertesse a múltat a ma sportoló ifjúsággal. A múlt, a jelen és a jövő kapcsolatáról álljon itt az 1964-es tokiói olimpián olimpiai bajnok tőrcsapat a szovjetek elleni fináléban döntő tust adó tagja, Sákovicsné Dömölky Lídia egy mondata: „Örömmel nézem a BEAC lendületét és azt, hogy átérzik a klubnál, milyen lényeges az egyetemi sport.”

A szakmai hozzáértéssel, oldott stílusban megírt kiadvány az Emmi és a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla Programjának támogatásával valósult meg, a kiadásban oroszlánrészt vállalt Simon Gábor a klub igazgatója.